De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. 

 Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már a: ideje! 

 Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak. 

 Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet, 

 amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen. 

 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat. 

 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép. 

 Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, 

 hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. 

 Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben, 

 amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék. 

 Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim. 

 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! 

 Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. 

 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, 

 de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. 

 Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.

Zsolt 102,13-29.

ÖRÖK ÉRTÉKEK

Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? ... De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. (Mt 6,31-33)

Kevés olyan dolog van, ami olyan jól emlékeztetne az eltűnt időkre, mint a fényképek nézegetése. Eszünkbe jutnak emberek, események. Ha nem lennének a felvételek, mennyi minden feledésbe merülne! 

A zsoltáros egyértelműen tudatában volt a dolgok ideig-óráig tartó jellegének, amikor azt írta: "Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége." (Zsolt 102,26-28) 

A zsoltáríró arra emlékeztet, hogy tűnjön el bármi, ami múlandó és természeti, Isten mindig létezni fog. Ennek ellenére túl sokszor engedjük, hogy átmeneti dolgok irányítsanak és uralkodjanak életünk fölött, az örökkévalóra pedig keveset gondolunk. Ha elismerjük és elfogadjuk, hogy lelkünk nem hal meg, akkor ez segít felismerni, hogy az örök Istennel való kapcsolattartásnak kell életünk központi céljának lennie.

Imádság: : Drága Atyánk, segíts, hogy azokat a dolgokat, amik szeretetedről és szolgálatodról elvonják a figyelmünket, kitisztítsuk életünkből. Ámen.

Ha minden más elmúlik, milyen lesz az Istennel való kapcsolatod? 

Mark Beaird (Alabama, USA)