Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.  Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk,  mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. 

 Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.  Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat,  ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek.  Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet.  Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket.  Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól;  mert hitben járunk, nem látásban.  De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz.  Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki.  Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.

2Kor 4,16-5,10.

KAPU A MÁSIK HAZÁBA

Az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig. (Préd 3,11)

Nemrégen meghalt egy drága barátnőm. Ilyenkor szemérmesen úgy szokás mondani, "eltávozott", mert általában nem szívesen beszélünk a halálról. Én azonban, amióta tanulmányoztam a 2Kor 5,1-et, valahogy másképp látom ezt az elmenetelt. Az én barátnőm, már tudom, hazatért. Elhagyta a fizikai világ ideig való sátrát, amit földi életében használt, és most az örökkévaló hazában él. Amikor leállt a szívverése, a földi útja befejeződött. Kénytelen volt itt hagyni szeretteit, de a Krisztusba vetett hite folytán egy nagyszerűbb létformába került. Ott most már újra erős és egészséges, mentes minden fájdalomtól. 

Fogantatásom után előbb kilenc hónapot töltöttem az édesanyám méhében, és aztán megszülettem. Ekkor vette kezdetét földi pályafutásom. De egy napon majd az én szívem is megszűnik dobogni, és akkor majd tovább költözöm az Istennel való új életbe. Isten örök életet készített számunkra, és minket is így teremtett.

Imádság: : Köszönjük, Istenünk, hogy a halál nem a véget jelenti, hanem egy új és dicsőséges élet kapuját, ahol nincs baj, fájdalom. Segíts minden napunkat az örök élet bizonyosságában töltenünk, amit a te országodban élhetünk. Ámen.

Krisztus követőinek a halál a mennyei élet kapuja. 

Shirley M. Corder (Western Cape, Dél-Afrika)