Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!
2Kor 9,6-15.
ISTENFÉLŐ ADAKOZÁS
Azután eljött mindenki, akit a szíve indított, akit a lelke hajtott, és elhozta az Úrnak szánt felajánlását a kijelentés sátrának elkészítéséhez, az ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz. (2Móz 35,21)
Néhány évvel ezelőtt elhatároztam, hogy ezentúl én is fizetek tizedet. Akkoriban ezt inkább kötelességnek éreztem, és - mi tagadás - a nehezemre esett. Folyton arra gondoltam, hogy mi mindenre tudnám fordítani a pénzt, amit igencsak kemény munkával kerestem. Szóval nemigen sikerült úgy adakoznom, ahogyan arra az apostol a 2Kor 9,7-ben figyelmeztet.
Egyszer aztán a lelkipásztorunk a Róm 12-re hívta fel a figyelmemet, ahol lelki ajándékként szerepel az adakozás. Istenhez fordultam, és kértem őt, adja meg számomra is ezt a lelki ajándékot. Ettől fogva a tizedfizetéssel kapcsolatos viszolygásom megszűnt. Sőt, már nem azon sopánkodtam, amit odaadtam, hanem örömmel tudtam élni azzal, amim volt.
Amikor pedig jobban bekapcsolódtam az egyházi munkába, egészen másképp kezdtem tekinteni a tizedre. Végül is, én csak egy személy vagyok, akinek még Isten segítségével is csak bizonyos dolgokra futja. De ha pénzemet Istennek adom, ő olyan dolgokra tudja fordítani, amikre a magam erejéből nem lennék képes.
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy lehetővé teszed, hogy csodálatos terveidben segíthessünk. Nyisd meg szívünket, hogy az adakozás nekünk is áldásunkra váljék. Ámen.
Az adakozás áldott alkalom, és nem kényszerű kötelesség.
Dana Habecker (Pennsylvania, USA)
IMÁDKOZZUNK AZ ANYAGI TÁMOGATÁST IGÉNYLŐ SZOLGÁLATOKÉRT!
Kapcsolódó bejegyzések:
MEGLEPETÉS
ADVENT 3. VASÁRNAPJA
ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA
ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA- ADVENTI REMÉNY