Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét.  Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.  És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok.  Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével;  hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. 

 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét,  hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.  Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg.  Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.  Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke.  Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.  Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva.  A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.  A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg.  Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

1Kor 2,1-16.

KÉRDEZD MEG JÉZUST!

Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed. (Zsolt 119,18)

Nyáron gyakran nyitom ki az ablakot, hogy kiengedjek egy-egy fogságba esett darazsat. De néha, amikor visszatérek, még mindig ugyanannál az ablaknál döngicsélnek. Ilyenkor odatartok egy portörlőt, hogy felmászhassanak, és óvatosan kiteszem őket a nyitott ablakon kívülre. Még ilyenkor is visszarepül néhány a bezárt ablakhoz. Nem értik, hogy egy láthatatlan fal megakadályozza őket, hogy berepüljenek. Hiába mutatom meg az utat, néhány nem akar arra repülni, ahol a szabadság várja. 

A darazsakat látva eszembe jut, milyen makacs voltam én is Krisztus keresésében. Emberi értelmemet ki nem elégítő szavak, elméletek, kérdések és válaszok láthatatlan fala tartott fogságban.

Végül egy nap egy lelkész barátomat kérdeztem meg ezekről a dolgokról, és ő egyszerűen csak annyit válaszolt: "Miért nem kérdezed meg Jézust?" Ekkor őszintén imádkoztam Jézushoz, és kértem, mutassa meg az utat, és rövidesen azt tapasztaltam, hogy ahelyett, hogy a logikámra hagyatkoznék, bízni tudtam Isten szavában. Rájöttem, hogy Jézus mellettem volt a harcaimban is, és azt mondta: "Hadd segítsek - ne úgy, ahogy te akarod, hanem ahogy én."

A méhekhez hasonlóan először én sem értettem meg semmit.

Most belül boldog vagyok, és döntéseimben Jézus Krisztusra hagyatkozom.

Imádság: : Köszönjük, Urunk, a türelmet, amit a téged keresők iránt mutatsz. Ámen.

Nem logikával, hanem hittel követjük Jézust. 

Brian Gaunt (Kelet-Yorkshire, Anglia)