„Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.” Zsolt 35,16

Hónapokon át ugyanarról imádkoztam, és úgy tűnt, nem érkezik válasz.

Ezért valahányszor Istennel beszélgettem, újra meg újra felhívtam a figyelmét kívánságaimra. Úgy éreztem, tudomására kell hoznom, hogy még mindig türelmetlenül várom, hogy lépjen, és hogy az igazat megvallva, kezd nyugtalanítani, hogy nem tesz semmit, talán nem is figyel rám.

Uram, irgalmazz.

Egy újabb kimerítő, elkeserítő nap után lefekvéskor végre megfogalmaztam a kérdéseket, amik mindnyájunkat kísértenek, mikor nem fordulnak jó irányba a dolgok, és sokasodnak gondjaink. „Uram, látsz Te engem? Hallod egyáltalán, amit mondok? Tudod, hogy mi zajlik?” Aztán pár perc múlva álomba zuhantam.

Néhány órával később, az éjszaka sötét csendjében hirtelen felébredtem. Semmi recsegés nem hallatszott a szomszéd szobából, nem csattant dörgés-villámlás odakint, ami megszakíthatta volna álmomat. Teljes csend volt – leszámítva egy ritmikus dallamot, ami folyamatosan hangzott a fejemben.

Ismerős volt, de rég nem hallottam, így beletelt néhány álmos percbe, míg felismertem. Amikor viszont a szöveg is előbukkant, és a dallamra került, könnybe lábadt a szemem. Hogy mi volt a dal? A „He knows” – Ő tudja – Jeremy Camptől.

Ő tudja, ismer minden fájdalmat, minden szúrást, átélte a szenvedést. Tedd le a terhedet, emeld fel szemedet Ahhoz, aki ismeri gondodat. Ő tudja. He knows.

Nagyot dobbant a szívem, amikor rájöttem, hogy Mennyei Apukám ilyen kedves, szelíd módját választotta annak, hogy szóljon hozzám. Miközben az egész világegyetemet igazgatta, Isten úgy vélte, ideje, hogy adjon egy jelt nekem: az, hogy nem tudok róla, nem jelenti azt, hogy nem dolgozik az ügyemen, és hogy nincs pontosan tisztában vele.

Mikor kezdett világosodni, elővettem a Bibliát, hogy arra vonatkozó igéket keressek, hogy Isten figyeli az életünket. Mai alapigénket is ekkor találtam: mikor azt hisszük, nem figyel - Ő lát minket; amikor azt hisszük, nem vesz rólunk tudomást - Ő hallja imáinkat.

„Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte” – olvassuk a Bibliában (Zsid 4,13). Isten minden napunkról, minden könnyünkről tud. Látja, min megyünk keresztül – és tudja is.

Arról is biztosít a Szentírás, hogy Isten meghallgatja népét, amikor segítségért kiált hozzá (Zsolt 34,18). Ismer minden kimondott imát, és hallja szívünk kiáltásait.

Amikor küszködünk a gondolattal, hogy vajon lát-e minket Isten, nem az Ő szívével van probléma, hanem a miénkkel. De a kételkedés nem tesz minket rossz hívőkké, csak sérült emberek vagyunk egy olyan világban, mely összetöri a szívet – Istenét is.

Ám nincs annál nagyobb öröm, mint mikor megtapasztaljuk, a Szentírásban igazolva látjuk, hogy a világ Teremtője mélységes érdeklődéssel fordul felénk, látja azt, amiben vagyunk. Töltsön el a remény és a békesség tudva, hogy a Maga idejében és a Maga módján, válaszolni fog.

Az éjszakai találkozás Istennel segített újra átgondolnom, hogy még ha nem válaszolta is meg kéréseimet, biztos lehetek benne, hogy tud róluk.

Ha valaha is eltöprengtél, hogy vajon egyáltalán tudja-e Isten, min mész keresztül, nyugodj meg, és merd hinni, hogy igen, tudja.

Uram, segíts észben tartanom, hogy nemcsak tudod, mi zajlik bennem, körülöttem, de terved is van az életemről. Adj békességet, és képességet arra, hogy bízni tudjak, amíg várakozom. Ámen.