HIT REMÉNY SZERETET

Lelkesítő az aggódó szívért

4 éve | Miclausné Király Erzsébet | 0 hozzászólás

"Ha félek is, benned bízom!”

(Zsolt 56,3)

Ézsaiás próféta mondta: „Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson” (Ézsaiás 59,1). A szívemmel tudom, hogy ez igaz, mégis néha aggodalmak és kétségek közt vacillálok, hogy mi van, ha Isten keze mégis rövid, füle mégis süket. Az egyik barátnőm, Erica is így van ezzel.

Egyik nap beállított hozzám egy csomaggal, amit át kellett vennem, és egy történettel, amit meg kellett hallgatnom. Aláírtam a kézbesítőt, és elkezdtünk beszélgetni. Felnőtt gyerekei vannak. Nekem tinijeim. A lánya nemrég ment férjhez. Az én legidősebb gyerekem még csak főiskolára. Anyák egymás közt megosztottuk gondolatainkat.

– A lányom és az újdonsült férje Chicagóba akarnak költözni. Hogy őszinte legyek, Gwen – mondta aggódó komolysággal –, nem igazán bízom Istenben e téren. Ideges vagyok miatta és aggódom.

Megértéssel bólintottam, mert ismerem ezt az érzést.

Ezután felélénkült, és egy másik történetet kezdett mesélni:

– Isten a szívemre helyezett egy üzenetet ma reggel, ami megváltoztatott és meggyőzött, szóval muszáj megosztanom veled. Tudod, hogy motorozom. Már évek óta. Imádom azt az érzést, amikor kinn vagyok a friss levegőn, mert olyan izgalmas és pezsdítő. Amikor motoron ülök, sebezhető, emiatt pedig óvatos vagyok. Kockázatos, tehát egyensúly kell hozzá, sokkal bonyolultabb, mint autót vezetni, mégis motorozom, mert feltölt és olyankor érzem, hogy igazán élek. Ma reggel is motorral mentem munkába, bár még sötét volt. Ilyet nem csinálok gyakran, mert a lámpám kicsi, így a fénye is halvány. Miközben haladtam előre, hálát adtam Istennek, amiért megengedte, hogy motorral menjek munkába. Hálát adtam Neki, amiért megint azt érezhettem, hogy igazán élek, és amiért ismét feltöltődhettem. És aztán Ő szólt hozzám: „Erica! Azt akarom, hogy a mi kapcsolatunk is ilyen legyen – izgalmas, kockázatos, pezsdítő –, mint amikor motoron ülsz. De ehelyett engem az autódba teszel. Biztonságban akarsz lenni. Erősebb fénnyel akarsz látni. Nagyobb ellenőrzés alatt akarsz élni, miközben olyan dolgok miatt aggódsz és félsz, amik miatt nem kellene. Egyszóval kihagyod a hitet, ami életet ad és feltölt… A hitet, ami által bíznál bennem és kockáztatnál."

Könnyekkel küszködve és meggyőződéssel a szemében mondta el ezt a történetet. Mindketten megváltoztunk ennek hatására. Erica egy mélyebb hit utáni friss vágyakozással hagyott magamra.

Én is motorozni akarok.

Kockáztatni akarok a csillaghozó, hegyet megmozdító, égő csipkebokron keresztül beszélő, kiszámíthatatlan, megfejthetetlen egy, igaz Istennel.

Isten nem egy biztonságos hitre hív el minket. Nem ígéri, hogy tiszta látásunk lesz az előttünk álló dolgokról. Nem ígéri, hogy egyszerű lesz. Ehelyett arra hív minket, hogy részesei lehessünk a vibráló hitnek, amivel bízhatunk Benne. A hitnek, amely élő és pezsdítő, nem pedig ismeretlen. A karja nem túl rövid, hogy megmentsen, és füle nem süket, hogy meghalljon. Ő erős, alkalmas, könyörületes, kegyelmes, szent, igaz és hű.

Ezek az igazságok pedig seperjék el zajos kételyeinket, és nyugtassanak le minket! Isten a leghatalmasabb, és útjai kifürkészhetetlenek.

De az összes kérdésem közül egy még itt visszhangzik: kiben bízzak, ha nem Istenben? Magamban? Aligha. A fizetésemben? Az egészségbiztosításomban? Az érzelmeimben? Csak magamat ámítanám.

Ezeket megfontolva lássuk, mit mond a Biblia:

„Mert hitben járunk, nem látásban” (2Kor 5,7)

„Ha félek is, benned bízom! Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsolt 56,3–4)

„Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,5–6)

Uram, kérlek, nyugtasd meg aggodalmas szívem! Adj bátorságot, hogy hittel lépjek oda is, amit nem látok vagy nem irányíthatok. Eléd viszem terhes szívem.

Jézus nevében, ámen.