„Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.” Gal 5,26

Elvárhatnátok tőlem, hogy gyorsabban tanulok.

Hát nem. Már megint ugyanott tartok. Most épp a próbafülkében. A kíméletlenül éles fényben. Rajtam az a bizonyos divatos szabású-stílusú ruhadarab, mely XY-on olyan jól áll.

Rajtam kevésbé.

Ezen a csípőn, ebben az életkorban, ilyen bőrszínnel.

Próbálom utánozni, amit aranyosnak, menőnek, elegánsnak, modernnek, hatásosnak látok valakin. Próbálom saját adottságaimra ráerőltetni.

Megint úgy teszek, mintha a sablonszerűség működne. Nem veszem figyelembe saját külsőmet, testalkatomat, pénztárcámat.

Ez történik a próbafülkében. Ez, amikor trollkodom mások üzenőfal- vagy blogbejegyzéseivel. De főleg a kapcsolatok terén. A hitemben. A házasságomban. A munkámban és az otthonomban.

És igen, a gyermeknevelésben.

Mikor összekeverem az ihletet a másolással.

Sokat beszélgetek másokkal, s leszűrtem, hogy nem csak én esem ebbe a csapdába. Kinek az életét élem? Azt, amit Isten szánt nekem? Vagy egy olyat, amit mindenféle összehasonlítgatásokból magam raktam össze? És a gyermekeim? Aszerint nevelem őket, ahogy Isten egyenként mindegyiknél eltervezte – vagy annak nevelem őket, akinek mások látni szeretnék a gyermekeimet?

Szeretnénk bölcsen élni. Keressük a nagyszerű példaképeket. Tanulni szeretnénk.

Ám aztán valami félresiklik. Rátérünk a hamisítás útjára, olyan életet próbálunk élni, amelyik nem a miénk. A bölcsesség begyűjtése és alkalmazása meg a silány másolatkészítés között nagyon törékeny a választóvonal.

Azon kapom magam, hogy összehasonlítom a gyermekeimet, a munkámat, a házasságomat másokéval, és úgy érzem, alulmaradtam. De senki sem próbálta az én gyermekeimet nevelni. Csak a férjem és én éljük ezt a házasságot. Csak Isten és én járunk azon az úton, amit Ő nekem szánt. Tanulhatok másoktól, bölcsességre is szert tehetek, de az ő életük nem az enyém, hogy másolnom kellene.

Mert az én életemet nem másolatnak szánták.

Ha az összehasonlítgatás megöli az örömöt, ugyanígy halálos ellensége az eredetiségnek is. Kreatív, nagy képzelőerejű Istenünk nem süteménykiszúróval mintázott minket. Ő az örök alkotó, aki új történetet ír minden gyermeke életére. Nagyon szeretem, ahogy Eugene Peterson fogalmazta meg alapigénket a Biblia modern átiratában, a The Message-ben: „…ne hasonlítgassuk össze magunkat másokkal, mintha jobbak lennénk vagy rosszabbak. Ennél sokkal érdekesebb tennivalóink vannak az életünkkel. Minden egyes ember eredeti.”

Találj velem együtt biztatást ezekben a szavakban. Sokkal jobb dolgokat is tehetünk, mint hogy felértékeljük magunkat. Vagy le. Vagy összehasonlítjuk a gyerekeinket a szomszédéval.

Az Ő szavainak értéke a mi mértékünk.

Olvastam egyszer egy emberről, aki nagy festő akart lenni. Csodálta a híres művészeket. Tanulmányozta a technikájukat, színkombinációikat, témáikat. De ahelyett, hogy új, kreatív módon hasznosította volna így megszerzett tudását, keresett hamisító lett belőle.

Utánzott.

És elkapták.

Akinek ilyen bámulatos tehetsége van, aki tökéletesen leutánozta kora legnagyobbjait, miért silányította le magát emberi xerox-géppé ecsettel a kezében?

És én miért teszem?

Mi miért tesszük?

Mert… rettegünk bevállalni az eredetiséget, amit Isten szivárogtat belénk. Ugrás ez az ismeretlenbe. Amikor eredeti életet élünk – és eredeti gyerekeket nevelünk – megéljük azt, hogy az élet egy vad, váratlan utazás. Szívesebben élünk bejáratott minták szerint, mint Isten új történetében, aminek a szövése folyamatban van.

Választhatunk a bátorság és az utánzás között.

Ma válasszuk az alkotást. Ünnepeljünk. Lássuk, mit kezd velünk Isten, ha abbahagyjuk az utánzást, és elfogadjuk, hogy Isten szeret új dolgokat létrehozni.

Mindegyikőnkben.

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy minden egyes gyermeked kreativitásod új megnyilvánulása. Áldalak az eredetiségért, amit minden gyermekedbe belehelyezel.

Segíts, hogy ne csökkentsem eredeti műved értékét összehasonlításból gyúrt silány másolattal.

Adj bátorságot, hogy egyedi gyermekedként éljek, egyedi gyermekeknek neveljem fel, akiket felnevelni nekem adtál, és hogy ne hasonlítsam össze magam másokkal. Jézus nevében, Ámen.

(Julie Lyles Carr: Whose Kids Am I Raising?, Encouragement for today, 2016. november 16., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,