„A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.” Mt. 13:23

Nekem, aki az arizonai sivatagban nőttem fel, más fogalmam van a vetésről, mint azoknak, akik az ország más részein laknak. Ezt azóta látom tisztán, mióta a gyönyörű és bőven termő Oregonban jártam pár évvel ezelőtt.

Néhány barátommal a magvető bibliai történetéről beszélgettünk. Valami olyasmit mondtam, hogy a magot salakba vetik. „Kedvesem, - intett egy kedves hölgy - a magot földbe vetik.”

Elmosolyodtam. „Lehet, hogy itt igen, de nálunk a salakba vetnek.”

Nevettünk, pedig így van. Sokfelé a sivatagban ahhoz, hogy vetni tudjanak, feltörik a salakot, és kicserélik jó, termékeny talajjal. Ez vagy sokféle adalékanyaggal dúsított helyi föld, vagy olyan, amit távoli vidékekről hoznak, például Oregonból. Egészséges talaj nélkül a nálunk termő növények csak csenevész utánzatai annak, amik lehetnének.

Szomorú, de lelkünk gyakran a kiszáradt, kemény salakhoz hasonlít, ami ellenáll Isten igazságának, amit bele akarna vetni. Ha az igazság magja megkeményedett szívvel találkozik, nehezen tud utat törni magának. Eleinte talán megkapaszkodik, de aztán leáll a növekedésben, a „gyümölcsérlelésben”.

A Máté evangéliuma 13. fejezetében Jézus példabeszédet mondott arról, hogy akik hallgatják az igazságot, mit kezdenek vele. A történetben egyesek nem tudtak hasznot húzni a jó magból, mert a „talajuk” nem volt előkészítve. Ahogy olvastam a példázatot, magam előtt láttam a repedezett sivatagot, s olyan kilátástalannak tűnt, hogy a kemény szívek meglágyíthatók.

Hiszek a Bibliának, és a természetes életünk megmutatja, mit kell tennünk. Mint amikor salakba vetünk, az első dolgunk, hogy feltörjük a kérget. Ezt megtehetjük úgy, hogy kérjük Istent, világítson át, és mutassa meg a kemény területeket. A zsoltáros is ezt kéri a 139. zsoltár 23-24. versében: „Vizsgálj meg, Istenem, és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat, lásd, vajon a gonoszok útján járok-e.”

Azután egészséges „talajt” hozunk azokra a helyekre. Például, ha Isten rámutat, hogy nem tudsz megbocsátani, kibékíthetetlenség van a szívedben, keresd Isten tanítását a megbocsátásról. Megtanulhatod a Lukács evangélium 17. részének 4. versét: „Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ’Bánom!’ – bocsáss meg neki.”

Végül pedig öntözd a szívedet, ne hagyd újból kiszáradni. Jézus nyilvánvalóvá tette, hogy ő az élő víz, és abban, aki hisz Benne, források fognak fakadni (Jn. 7:38). Ez a víz a Szentlélek, aki bennünk él, és szívünket készen tartja Isten befogadására.

Hiszem, hogy Isten sok hívőt szeretne felnőttebb, élőbb hitre vezetni, de szívünk keménysége megakadályozza a fejlődést. Az igazság befogadására kész szív fontos eleme az Isten által használható, termékeny életnek. Sok salak lehet a sivatagban – és a szívünkben –, de ahol Isten élő forrása buzog, virulni fog a kert.

Uram, köszönöm, hogy Te a legkeményebb szívet is meg tudod lágyítani. Segíts, hogy észrevegyem a kemény, salakos területeket a lelkemben. Cseréld ki, kérlek, termékeny talajjal, hogy igazságod bő termést hozzon az életemben.  Ámen.

(Encouragement for today, 2010.03.16.Glynnis Whitwer, www.proverbs31., fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)