„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” Jn 15,13

Gyilkos vagyok. Komolyan. Kimondom, elismerem. Nem úgy, ahogy talán gondoljátok, de az életemben hosszú ideig barátsággyilkos voltam.

Sokat töprengtem azon, vajon a gyermekkori élményeim okozták-e. Évente költözködtünk, ami tizenéves koromig minden évben iskolaváltást is jelentett. Egy rendkívül félénk kislány számára ez maga a rettenet.

Az első iskolai nap előtti éjszakán mindig kivert a víz a félelemtől, hogy megint új osztály, új vizslató tekintetek, új suttogások a hátam mögött, új vihogások várnak.

Az élmények egymásra épültek, úgy gondoltam, nem számít az se, ha megszeretnek az osztálytársak, mert úgysem leszünk együtt hosszú ideig. Néha egy-egy picit megnyíltam. Aztán anyu szólt: „Pakolás”, és megint előkerültek a dobozok, s a bőröndökkel együtt bezárult a szívem is.

Túlságosan fájt arra gondolni, hogy a barátságok tartósak is lehetnek. Biztos voltam benne, hogy ez nem így van, ezért megöltem őket, mielőtt szárba szökkentek volna. Zárd le, mielőtt túl sokat fektetnél bele – ez volt az elvem.

Talán pontosan tudod, miről beszélek. Azzal áltatjuk magunkat, hogy ha nem nyílunk meg, elkerülhetjük az elutasítás fájdalmát, a veszteség miatti kétségbeesést.

Barátnőm, hadd mondjam el, mire jöttem rá. János apostol egy melegszívű, valóságos Jézust rajzol elénk. Jézusnak ez a képe megszólított. Eljutott a szívemig, és attól a pillanattól kezdve a Megváltó szeretete kezdte átalakítani az életemet. Mostmár nagyobb szeretet van bennem is. Megtaláltam az élő víz forrását, amit János evangéliumában Jézus felajánl az asszonynak a kútnál.

Örök életre fakadó víz forrása! És észrevettem, hogyha élni kezdjük ezt a sugárzó életet, másokat is megfertőzünk vele. A bensőnkből fölpezsdülő örömöt nem lehet elrejteni. Hozzád vonz másokat, akik csodálkoznak, miért maradsz derűs minden körülmények között. És akkor megtörténik. Barátságok születnek. A régi énem bezárult és elmenekült volna a kapcsolatok elől. Nem hittem, hogy képes vagyok életben és egészségben tartani egy barátságot. Én nem is vagyok képes, de Isten igen. Az új énem örül a barátoknak!

Talán te is küzdesz a kapcsolataiddal. Isten ma keresztezte az útjainkat, ez nem véletlen. Arra kér, vállaljuk fel a kockázatot. Hallgattasd el a csőszt benned, és szeress, ahogy Ő szeretett.

Uram, köszönöm, hogy szeretsz, s hogy megtanítasz, hogyan fogadhatom be életembe nagyobb szeretettel a barátokat. Nyisd meg az elmémet, hogy túlláthassak önmagamon, és vállaljam a Te szereteteden alapuló kapcsolatok kockázatát. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.08.16., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot.com,