A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva.

Máté 14:25

A hit lehetővé teszi, hogy bízzunk abban, amit nem látunk. John Shedd így fogalmaz: "A hajó biztonságban van a kikötőben, de a hajónak nem az a rendeltetése, hogy ott álljon." A hit vállalja a kockázatot, megragadja a láthatatlant, és képes elhagyni a biztonságos partot.

Mi azonban gyakran félünk a következményektől, és nem értjük az Isten által nekünk rendelt utat.

Gyakran a kudarctól tartunk.

Fontosabb számunkra a keresztény hírnevünk, és az, hogy elfogadjon bennünket a környezetünk, mint hogy engedelmesek legyünk Istennek.

De mindaddig, míg önző módon önmagunk körül forgunk, és az ellenségnek sikerül lefoglalnia bennünket ily módon, addig a hitünk nem lehet gyümölcsöző.

A valódi hit természetes velejárója a cselekvés, a tenni akarás, azonban addig, míg fel nem szabadulunk, át nem adjuk magunkat ennek a fajta hitnek, csak egy helyben toporgunk.

Tudtad, hogy az afrikai antilop 3 méter magasra és 9 méter hosszan tud ugrani? Ezeket a csodálatos állatokat mégis kerítés mögé tudják szorítani az állatkertben, mégpedig azért, mert az antilop csak akkor ugrik, ha látja, hova fog érkezni. Nagyon meg tudom érteni őket...

Mert sokan vallják, hogy hisznek Istenben, és szavának erejében, de nem merik megragadni Isten cselekvő erejét az életükben. Ha azonban nem hiszünk abban, hogy Isten megtartja ígéreteit, akkor nem járunk valódi hitben.

Milyen könnyű az értelmünkkel megragadni az igazságot: egy hatalmas Istent szolgálunk, aki szeret bennünket, és akinek csodálatos terve van az életünkre vonatkozóan. Ez a hit azonban nem sokat ér mindaddig, míg az igazság gyökeret nem ver a szívünkben, és meg nem változtatja életünket.

Mert, ha gyakorlatba nem tudjuk átvinni a hitünket, akkor az nem is valóságos hit.

Ha nem merünk hitben lépni, akkor elmulasztunk sok mindent, amit Isten ajándékként tartogat az életünkben.

Egy anekdota szerint Will Rogers felkereste barátját, Eddie Cantort, és tanácsot kért tőle. Will szeretett volna a szerepében néhány fontos dolgon változtatni, de aggódott, hogy milyen hatással lesz az egész darabra, hogyan fogja érinteni a mű egészét. Eddie Cantor így válaszolt: "Miért nem mersz kimászni az ág végére? A gyümölcs pedig mindig ott terem." Ez az igazság a hitre is vonatkozik.

Mert a hit elhiszi, hogy Isten képes, akar és kész arra, hogy az Ő csodálatos tervét véghezvigye bennünk és általunk.

Jézus Krisztus élete testesíti meg az Atya az életünkben munkálkodni vágyó akaratát.

A tanítványok személyesen megtapasztalták az Isten gyermekeit megmenteni vágyó szándékát. Máté evangéliumának 14. fejezetében leírtak szerint, a viharban mégis megkérdőjelezték az Atya megmentő szeretetét.

Segítségért kiáltottak félelmükben? Igen!

Megérkezett a segítség? Igen!

Jézus a vízen járva ment a tanítványaihoz reggel három és hat óra között, az éjszaka legsötétebb időszakában. Gyakran vágytam arra, hogy bárcsak én is abban a hajóban lehettem volna a tanítványokkal, Jézusra várva. Elképzeltem a repkedő kérdéseket és panaszáradatot:

"Miért küldött a tengerre bennünket Jézus, amikor tudta, hogy ilyen magasak lesznek a hullámok?"

"Hol van Jézus? Miért nem siet jobban, hogy megmentsen bennünket?"

"Miért nem csendesíti le a hullámokat, hiszen már korábban megmutatta, hogy ez nem jelent problémát neki?"

"Egész nap szolgáltam az embereket, és ezt kapom jutalmul?"

"Tényleg el fog jönni? Olyan bizonytalan vagyok!"

Ismerősen csengnek ezek a kérdések? Számomra mindenképpen.

Készek vagyunk elhinni azt a hazugságot, hogy Isten haragszik ránk, és és épp ezért nem fogja megáldani az életünket, vagy nem fog a szükségleteinkről gondoskodni. Ezzel szemben az az igazság, hogy Isten készségesen vár, hogy kiáraszthassa szeretetét és áldásait a hittel teljes életünkre. A Zsidókhoz írt levél szerint a hit mindig Istent tiszteli, és ezt a hitet Isten mindig megbecsüli.

Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.(Zsidókhoz írt levél 11:6)

Szerintem a probléma egyik része az, hogy nem tudjuk az "áldás" szót a valódi értelmében megragadni. Mert az áldás nem mindig könnyű, fájdalommentes, egyszerű, kényelmes, vagy az elvárásaink szerint való. Az áldás gyakran a nehézségek titkába van csomagolva.

Egy fontos igazságot tanultam meg az áldásról. Minden, ami arra késztet bennünket, hogy Istenhez kiáltsunk, áldás az életünkben. Miért? Azért, mert amikor kétségben és nehézségben vagyunk, amikor nincsenek válaszaink, és úgy érezzük minden reménytelen körülöttünk, akkor Istenhez kiáltunk.... és ekkor Ő mindig megjelenik. Nem azért, mert megérdemeljük a jelenlétét vagy kegyelmét, hanem azért mert egy aprócska magnyi hittel Hozzá fordultunk.

Atyám, egy aprócska magnyi hittel jövök most Hozzád. Szeretnék Benned bízni, Uram. Szeretnék hitben járni, tudva azt, hogy Te minden ígéretedet megtartod. Segíts kérlek a hitetlenségemben, Uram. Jézus nevében, Ámen

(Forrás: Copyrighted by Girlfriends in God, Used with permission, Mary Southerland A Tiny Seed of Faith http://www.girlfriendsingod.com