„Mert aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak; íme újjá lett minden,”

2 Kor 5:17

Lila bimbókat látok! Kibújtak az első krókuszok! Egy-két nap múlva a kedves kis virágok kibontják szirmaikat, nem törődve azzal, hogy az időjárás-jelentés újabb havazást ígér.

Közép-Nyugat Amerika északi részén szívesen látott vendég a tavasz. Hosszú reménykedés előzi meg az érkezését. A hosszú téli hónapok során hóborította, csonttá fagyott földön botladozunk, kerülgetve a hó alatt megbúvó „fekete” jégbordákat, amiken lábunk és autónk fölött is könnyen elveszítjük a kontrolt. Ahogy múlik a tél, végignézzük, hogy a szűz fehér hó szürke latyakká válik, a sárkupacok fellökődnek a járdákra, a parkolóhelyekre, lehetetlenné téve a parkolást. Néha szinte elviselhetetlen a zöld utáni sóvárgásunk.

Talán el is veszítenénk a reményt, ha egy dolgot nem tudnánk biztosan. A téli hó fagyott leple alatt a föld nem halt meg, csak alszik. Előbb-utóbb a hó elolvad, a források, patakok újra folyni fognak. Az enyhüléssel a vadludak, majd a darvak visszatérnek a lápra. Fokozatosan minden feléled az egyre melegebben sütő nap sugaraitól.

Mindig felemelő arra gondolnom, hogy a tavasz és a Húsvét együtt járnak. Ahogy a föld újraéledését, úgy ünnepeljük Krisztusunk feltámadását. A föld mintha halott lenne a fagyos hőmérséklet, a csontig hatoló szél idején. De tudjuk az igazságot: a zöld élet visszatér. És várakozunk, tudva, hogy a telet mindig követi a tavasz.

Az élet visszatértét ünnepeljük a húsvéti időben. A párhuzam jól látható, mikor Megváltónk brutális halálát gyászoljuk. Aztán három nap múlva boldog ujjongásban törünk ki az üres sír csodája és ígérete láttán, Jézus feltámadásán a halálból.

A hozzánk visszatérő élet ígérete mutatja, hogy mi a Húsvét népe vagyunk. A feltámadást életünk során bármikor átélhetjük. Újra meg újra meghalunk kicsit: kapcsolatainkban, gyászunkban, személyes kereszthordozásunkban. De mindig ott van a feltámadás reménye, és ezt annak köszönhetjük, hogy ismerjük Megváltónkat, Jézus Krisztust. Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6).

Csak úgy ismerhetjük a békességet, ha ismerjük létünk igazságát. Azért vagyunk, hogy szeressük Istent, a tőle kapott ajándékokkal tiszteljük Őt, és kedvében járjunk, és folytassuk országának építését a Földön. Megkapjuk tőle az élet bőségét, ha csak Érte élünk.

Hálát adok Istennek Jézusért, aki az örök életet adta nekünk. És hálát adok Istennek a tavaszért, mert emlékeztet, hogy Benne, akitől az életet kapjuk, minden meg tud újulni.

Istenem, köszönöm Neked Jézust, aki állandóan eszünkbe juttatja, hogy mindig van lehetőségünk új életet kezdeni. Fiad ajándéka által ismerhetünk Téged, megismerhetjük békédet életünk káoszai közben. Uram, mutasd meg a Te utaidat. Mert csak ha alávetjük akaratunkat a Tiednek, akkor tudunk azon az ösvényen járni, amit kijelöltél számunkra; az ösvényen, mely a békességhez és a Veled való egyre szorosabb kapcsolathoz vezet. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.04.01.Colleen Reske, , www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu