„… a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyakozik. De te uralkodjál rajta!”

1Mózes 4:7

Vágyakozik. 

Rád vágyakozik. 

Milyen csodálatos! Ha egy férfi vágyakozik felesége után, ha a lelkem vágyakozik Istenemre, ha Isten vágyik a velem való kapcsolatra. De itt nem ez van írva. A bűn az ajtó előtt leselkedik, vágyakozik: rád! Hogyan teszi ezt? Türelmesen? Szelíden? Halkan? Finoman? Hát azt kötve hiszem. Türelmetlen, most akar téged, meg akar kapni, el akar ejteni. Lopakodik utánad, te kellesz neki és nem tűri a visszautasítást.

Nemrég olvastam a bűnbeesés történetét (1Mózes 3.) – sokadjára. Most vettem csak észre, ami olyan tisztán megtörtént az első bűnnél és történik azóta is. Vázlatpontokra osztható a bűnbeesés folyamata:

1. Kísértés (a kígyó kérdése): a Sátán előkészíti a terepet, puhítja a szívedet, gondolataidat.

2. Reakció, válasz (az asszony – Éva – válasza): Hogyan reagálsz a Sátán próbálkozására? Foglalkozol vele? Hallgatsz rá?

3. Kétségbe vonni Istent (a kígyó megcáfolja Isten szavait): A Sátán reakciója az te válaszodra. Ha Istenre és az Ő igéjére hivatkozol, biztosan megkérdőjelezi azt. - Biztos vagy benne? Biztosan érvényes ma is / rád is? Biztos vagy a tilalomban?

4. A kísértés megfontolása (Éva fontolóra veszi a csábítást): Éva valóban elgondolkodott az ajánlaton: „úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról” (1Mózes 3,6). Te is és én is ezt teszem, mikor így gondolkodunk a kísértésről – De jó lenne! Más is csinálja! Mi bajom lehet? Csak kipróbálom! Csak egyszer fordul elő!

5. Indokok, érvek a bűn mellett (Éva 3 indoka): „mert kedves a szemnek” (1), „és kívánatos” (2), „mert bölccsé tesz” (3). (1Mózes 3,6). Ez az a pont, amikor azt fogalmazod meg, miért lenne neked jó, ha mégis belemennél a bűnbe. (Holott pontosan ismered Isten tilalmát, ahogyan Éva is ismerte.)

6. A bűn (Éva eszik a fáról és Ádámnak is ad belőle): Addig foglalkozol a kísértéssel, míg bele nem esel. Úgy megmagyarázta neked a Sátán vagy te saját magadnak, hogy a bűnre való kísértés miért nem olyan rossz, hogy megteszed, kimondod, meggondolod, vagy éppen nem teszed meg, nem mondod ki.

7. A bűn következménye (az emberpár felismeri mezítelenségét): Valamilyen megtapasztalás – nem vagy elég jó, már megint…, még mindig… (Ördögi kör.)

8. Isten szól, rejtőzés (Isten a kertben jár, Ádám és Éva elrejtőzik): Nem viszed Isten elé a bűnödet. Nem mered, nem akarod. De mit fog szólni? Inkább takargatod még!

9. Isten rámutat a bűnre („Vagy talán ettél a fáról…?”): Ő tudja. Ha elmondod és ha nem, akkor is tudja. Feltesz egy kérdést, amire tudja a választ, mégis téged kérdez. Maga elé hív, hogy rendezd Vele a kapcsolatodat!

10. Kifogások (Ádám Évára, Éva a kígyóra hivatkozik): A 4. és 5. pontot elismétled Istennek – de közben már te is érzed, ez nem fogható az Ő szentségéhez, nagyságához!

11. Büntetés („De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.” 1Mózes 2:17): Isten figyelmeztetett – a büntetés halál. Isten büntetése jogos!

12. Isten szeretete (Isten felöltözteti az emberpárt): Micsoda gondoskodás! Amikor először felfedeztem ezt a momentumot – Isten felöltözteti Ádámot és Évát –, a szívemig hatolt. Tudod, miben mutatta meg Isten a feléd és felém való szeretetét? „Elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” (1János 4:10) Isten szeretete az, hogy a büntetést Jézus már megkapta. Ha már felismerted ezt, adj hálát a Fiúért! Ha még nem, itt a lehetőség, hogy meglásd, a büntetés nem terhel többé, ha Jézushoz fordulsz segítségért!

Így leselkedik és vágyakozik rád a bűn. De Istennel képes vagy uralkodni rajta! S mi van akkor, ha mégis elbuknál? „Aki elbukik, az ember. Aki bánkódik miatta, az szent. Aki büszke rá, az bolond.” (Bruce H. Wilkinson – Napi útravaló)

Úr Jézus, te drága Fiú! Halálod és feltámadásod emelt ki a bűn 11 pontjából. Véred folyt az én bukásaimért. Utolsó leheleteddel áradt ki és árad ki ma is a Te szereteted. Legyen tiéd a magasztalás, a hála, a dicsőség mindörökké! Ámen.

(Széll Kitti)