„Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?” Mt 6,27 UF

Aggódásból olimpiai érmet szerezhetnék. Ami nem meglepő, mert felmenőim igencsak jártasak voltak az aggódásban.

Nagyszüleim viszik el a pálmát. Gyermekkoromban a családi összejövetelek előtt két órával már megjelentek, nehogy véletlenül elkéssenek. Aztán fél háromkor Papa fészkelődni kezdett, mert haza kell érniük sötétedés előtt. Háromkor el is indultak, hogy utánanézzenek a kutyának, meg annak, hogy nem gyulladt-e ki a házuk.

Gyakran jut eszembe egy jelenet, mikor autós kirándulásra vittek a nagyszüleim, még abban az időben, amikor a sebességkorlát 55 mérföld volt. Mama ötvennel tepert az országúton, mikor feltűnt egy forgalmi rendőrautó. Papa izgatottan figyelmeztette párját: „Látod a rendőrautót, Mama? Jó volna lassabban menni”. Halálra rémítette, hogy esetleg figyelmeztethetik gyorshajtásért.

Harminc év után könnyen kinevetem nagyszüleim rettegését, de Isten szemében talán ugyanilyen ostobának tűnnek az én aggódásaim is. Mindenható mennyei Atyám oldaláról nézve aggódásaim kicsik és értelmetlenek.

Jézus pontosan tudta, mennyire hajlamosak vagyunk az aggódásra, nem véletlenül teszi fel a kérdést: „Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?” (Mt 6,27)

Lehet, hogy génjeimben hozom az aggódást, de táplálom is, valahányszor engedem, hogy belefészkelje magát a gondolataimba. Időt és energiát pazarolok Mennyei Atyám ellenőrzése alatt álló helyzeteken rágódva.

A Szentírás emlékeztet, hogy olyan szerető Atyám van, akinek még a madarakra is gondja van. „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” (Mt 6,26) Ha belegondolok, hogy Isten még a verebeknek is táplálékot ad, visszanyerem biztonságérzetemet. Arra gondolok, hogy mennyei Atyám lát engem, szeret, és gondja van rám.

Hát te, kedves barátnőm? Talán nyomasztó bizonytalanság gyötör. Munkahelyi gondok szívják el az energiádat. A gyermekeid miatti aggódás miatt nem tudsz aludni. Túl magasak a számlák. Egy orvosnál tett látogatás feje tetejére állította az egész életedet.

Gyere, tornáztassuk meg egy kicsit hitünk izmait.

Ne pazaroljunk időt, energiát az aggódásra, használjuk inkább hitünk építésére ezeket az eszközöket. Miért játsszam el gondolatban újra meg újra azt, ami félelmet gerjeszt bennem, mikor ehelyett fordulhatnék Isten igazságai felé? Mi lenne, ha felütném a Bibliát, és keresnék egy igehelyet, ami kifejezetten a mostani helyzetemre vonatkozik?

Isten igéjével rácsaphatunk a félelemre. Az aggódás nem változtat a helyzeten, de Isten Igéje képes rá. Amikor ránk tör az aggódás, fordítsuk el figyelmünket róla, és gondoljunk Isten ígéreteire, elmélkedjünk hűségén, amit már sokszor megtapasztaltunk. Aggódásunk alakuljon át imádsággá, mialatt magunkra és másokra alkalmazzuk Isten hatalmas Igéjét.

Ne feledjük, Isten nevén szólít minden csillagot, észrevesz minden kapirgáló verebet. Bízhatunk benne, hogy ránk is gondot visel.

Uram, tudom, hogy törődsz velem és mindazokkal, akiket szeretek. Taníts egyre jobban bíznom Benned. Add kegyelmedet, hogy hinni tudjam, jót hozol ki minden szituációból. Segíts, hogy lerakjam az aggódást, és hitem izmait erősítsem inkább. Jézus nevében, Ámen.

(Betsy de Cruz: When You Need to Win over Worry, Encouragement for today, 2017-01-27, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot