„’Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért én is átadom őt az Úrnak. Egész életére az Úrnak szentelem.’ És (Éli) imádta ott az Urat.” 1 Sám 1:27-28

Öt tizenéves gyermek édesanyjaként az egyes gyermekeimért való imádságaimban újra meg újra ugyanaz a kérés ismétlődik. „Atyám, kérlek, őrizd meg …..-t épségben itt és itt (ahol éppen van).” Ha kell, megjegyzem, miért kell különösképpen vigyázni ma rá, aztán tovább lépek a következőhöz.

Mondhatjátok, hogy aggodalmaskodó vagyok. A statisztikák nem csökkentik aggódásomat. Hiába tudom, hogy az emberek 99%-a nem sérül meg, mialatt elmegy a McDonalds-ba, de ott van az 1%, aki igen. Mindig azon izgulok, hogy olyan valaki lesz az 1%-ban, akit szeretek.

Az évek során Isten jelentkezett életemnek ezen a területén, és megvilágította, hogy nem bízom eléggé az ő őrző hatalmában. A bénító félelmet csodálatos gyógyítással ellenpontozta. Mindemellett a gyermekeimért való könyörgéseim továbbra is az épségük megőrzésére irányultak elsősorban. Aztán egyszer hallottam egy prédikációt, amelyben a lelkész arra ösztönözte a szülőket, hogy célozzanak magasra, amikor gyermekeikért imádkoznak.

Nem kellett részletes táblázattal, statisztikával igazolnom magamnak, hogy az én könyörgéseim közös nevezője a testi épség volt. Azzal együtt, hogy ez rendkívül fontos, kénytelen voltam beismerni, hogy a jövőjükről alkotott látomást a jelenükért való aggódással cseréltem fel. Tizennyolc éve igyekszem a gyermekeimet gondozni, ami néha annyira kimerítő, hogy örülök, ha végére jutok egy napnak.

Bár tudom, mennyire fontos lenne többért imádkozni, gyakran nagyon nehéz fölülemelkedni a mindennapok gondján, s kitekinteni a jövő felé. A Biblia szerencsére bemutat egy anyát, aki mert előre nézni, és csodálatos jövőt képzelt el gyermekének. Hannára gondolok.

Hanna történetét a Sámuel első könyvében olvashatjuk. Elkána szeretett felesége volt, de nem fogant gyermeket. Hanna elment az Úr házába, s gyermekért könyörgött. Megígérte, hogy visszaadja az Úrnak a gyermeket „élete valamennyi napján” (1Sám 1:11). Isten meghallgatta az imádságot és az ígéretet, és Hannát egy fiúgyermekkel áldotta meg, akit Sámuelnek neveztek el.

Hanna betartotta ígértet: miután elválasztotta a gyermeket, felvitte az Úr házába, Silóba, és átadta őt Élinek. Az anya továbbra is áldotta az Urat fia elhívásáért, és minden évben gyolcs köntöst készített és vitt neki a templomba, amikor férjével felmentek bemutatni az áldozatot.

Hanna abbahagyhatta volna a könyörgést, amikor megszületett a gyermeke. Aki küzdött a meddőséggel, tudhatja, mennyire felemészti az embert. De Hanna többet akart, mint gondozni és szeretni egy kisgyermeket. Nem olyan gyermeket akart, akit megtart magának. Olyan gyermekről álmodozott, aki az Urat szolgálja élete minden napján. És Isten meghallgatta és teljesítette a kérését.

Úgy imádkozni, mint Hanna más, mint ahogy én szoktam. Minden este, mikor beesem az ágyba, hálát adok, hogy a gyermekeim túlélték ezt a napot. Egy unokahúgomat veszítettük el egy autóbalesetben, úgyhogy minden egyes lélegzetvételért hálás tudok lenni. Ám ha leszűkítem imádságomat az életben maradásukra, elvesztegetem a lehetőséget, hogy Istenhez társulva építsem a jövőjüket.

Az új tanév elején kitágítom kéréseim körét. Szeretném újra Isten szolgálatára ajánlani a három fiamat és a két lányomat. Imádkozni fogok azért, hogy Isten használja fel őket országa építéséhez, hogy világító lámpások legyenek a sötétségben. Persze hogy folytatom az épségükért való imádkozást. De nem fogok itt leállni. Ha felszedem a korlátokat az imádságom elől, határtalan perspektíva nyílik meg, ahol együttműködhetek Istennel.

Drága Mennyei Atyám, köszönöm, hogy meghívsz magadhoz az imádságban. Néha elfelejtem, hogy te többet akarsz tenni az életemmel és gyermekeim életével. Segíts lerombolnom imádságaim korlátait, s hagynom, hogy a Szentlélek vezesse könyörgésemet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.16., www.proverbs31.org, kép: pinterest, fordítás:eszmelkedesek.blogspot