„kétezer könyöknyi távolság legyen köztetek és a láda közt, hogy messziről láthassátok, és tudjátok, melyik úton kell haladnotok, mert azon még nem jártatok sohasem.”Józsue 3:4a

Félsz az ismeretlentől? Ha igen, tudod, mennyire kimerítő. Rettegsz az ismeretlentől, és értékes energiákat veszítesz azzal, hogy igyekszel felkészülni a legrosszabbra. Két gond van ezzel a félelemmel:

1. A jövő nem most van.

2. A jövő nem a mi kezünkben van.

Józsue könyvének első fejezetéből megtudjuk, hogy még Mózes halála előtt Isten átadta a vezetést Józsuénak. Az izraeliták már negyven éve vándoroltak a pusztában Mózes vezetésével. Most útjuk végéhez értek. A Jordán túlpartján ott van az ígéret földje – a föld, amelyet Isten Ábrahámnak és leszármazottainak ígért.

A Jordánhoz érkezve Józsue és az izraeliták tábort vertek a folyóparton, és várták Isten eligazítását. Mint annak idején a Vörös tenger partján, Isten meg kellett, hogy mutassa, hogyan jutnak át a folyón. Harmadik nap Isten azt a parancsot adta az elöljáróknak, hogy hirdessék ki: mindenki nézze a szövetség ládáját, és azt kövesse, mivel még soha nem jártak azon az úton (Józsue 3:4). Lényegében azt mondta Isten: Kövessetek, és én átvezetlek az ismeretlenen.

És ez még nem minden. Azt is megmondták az embereknek, hogy milyen távolságból kövessék a frigyládát. Enélkül az utasítás nélkül az emberek összetömörültek volna a szövetség ládája körül, ám Isten azt akarta, hogy egyenként mindenki láthassa az Ő jelenlétét, amint biztonságban vezeti őket az ismeretlen völgyön át. Mi lehetett volna bátorítóbb tudat, mint az, hogy az Úr az ő Istenük, az Isten, aki velük van?

Látod, az Úr megérti a mi félelmünket az ismeretlentől. Ő észreveszi, ha olyan helyzetben vagy, amilyenben még nem voltál, és félsz. Talán most először vagy munka nélkül. Esetleg valami betegséget diagnosztizáltak nálad, vagy épp lázadó korszakában van a gyermeked. Nem jártál még ezen az úton, és nem tudod, merre fordulj, mit tegyél. Isten meg fogja mutatni az utat.

Józsue életútját nem lehetett megjósolni, tele volt ismeretlen kihívásokkal, mint a tiéd vagy az enyém. De sikeresen legyőzte a félelmét azzal, hogy Istenre figyelt, és nem az eseményekre, a körülményekre. Ahogy az izraelitákat vezette Isten az ismeretlen úton, téged és engem is vezetni fog.

Amikor olyan helyre érünk, ahol sohasem jártunk azelőtt, Isten jelen lesz, hogy segítsen. „Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok, és ha a folyókon, azok nem borítanak el; ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg téged. Mert én vagyok az Úr, a te istened, Izrael Szentje, a te szabadítód;” (Iz. 43:2-3a).

Bár Izrael gyermekeinek nem mondták meg, hogyan fognak átkelni a folyón, tovább haladtak bizalommal. Mi is bizalommal mehetünk előre, osztozva Isten megígért jelenlétében, Aki vezet minket az ismeretlen körülmények között.

Uram, köszönöm neked megígért jelenlétedet. Megnyugtatja a szívemet, hogy nem vagyok egyedül. Vezess át, Uram, az ismeretlenen az életemben. Világítsd meg előttem az utat, és én követni fogom. Jézus nevében, Ámen.

forrás: Micca Monda Campbell Encouragement for today 2009. november 20.www.proverbs31.org fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu