„Alázkodjatok csak meg Isten súlyos keze alatt, hogy annak idején fölmagasztaljon titeket. Minden aggódásotokat hagyjátok rá, mert ő gondot visel rátok.” 2 Pét 5,6-7

Katherine Lee barátnőm egyszer a következő kérdést szegezte nekem: „Ezt most azért csinálod, mert szeretnek, vagy azért, hogy szeressenek?” Nagy kérdés.

Valamit azért tenni, „hogy szeressenek”, csapda, amibe sokan bele szoktunk esni. Hamis motiváció, ha azért csinálok valamit, hogy felhívjam magamra a figyelmet, vagy mert azt szeretném, hogy igazán értékeljenek, hogy jót mondjanak rólam, hogy jobban tiszteljenek.

Én kerülök a figyelmem központjába. Irreális elvárásokat támasztok magam vagy a másik elé. S a bosszúság bűze áradhat belőlem, ha nem figyelnek fel rám, nem értékelnek, nem tisztelnek úgy, ahogy elvárom.

Fejére áll bennem minden, frusztrációmat magamra és a másikra is kivetítem. Szabotálom saját erőfeszítéseimet, megadom magam a lankadásnak, a kudarcnak.

Ha viszont valamit azért teszek, mert szeretnek, az hihetetlenül felszabadító tud lenni.

A kapcsolatot nem a lehetséges nyereség szempontjából nézem már. Arra figyelek, mi az, amit adhatok. Isten és a szeretet áll figyelmem fókuszában. Féken tartom a vágyaimat. Pazarolni tudom az áldást, amire tudom, nekem is mekkora szükségem van. Félelem nélkül élek, tiszta szívvel, tiszta elmével, tiszta lélekkel.

Honnan vehetem észre, hogy valamit azért teszek-e, mert szeretnek, vagy azért, hogy szeressenek? Figyeld meg, könnyű-e vagy nehéz alkalmazni, amit Péter levelében olvasunk: „Alázkodjatok csak meg Isten súlyos keze alatt, hogy annak idején fölmagasztaljon titeket. Minden aggódásotokat hagyjátok rá, mert ő gondot visel rátok. Óvatosak és éberek legyetek. Ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, hogy kit nyeljen el. Szálljatok vele szembe keményen a hit erejével, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket szerte a világon ugyanez a szenvedés éri. Isten pedig, minden kegyelem szerzője, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott titeket, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” (1 Pét 5,6-10).

Mert szeretnek, meg tudom alázni magam.

Ha azon igyekszem, hogy szeressenek, megpróbálok többnek látszani.

Mivel szeretnek, minden aggódásomat átadhatom Neki.

Ha azt akarom, hogy szeressenek, azon aggódom, hogy jól sikerüljön a mutatványom.

Mivel szeretnek, ellen tudok állni a Sátánnak, és szilárd maradok a hitben.

Ha arra vágyom, hogy szeressenek, hallgatok a Sátánra is, és megingok, mert saját érzelmeimre támaszkodom.

Mert szeretnek, tudom, hogy bármi ér, Isten azzal erősebbé akar tenni, és ezt én is szeretném.

Ha próbálom megszerettetni magam, nem erősebb akarok lenni, hanem arra vágyom, hogy könnyebb legyen az életem.

Igen, ha szeretnek, egészséges, szabad nézőpontról tekintek életemre, kapcsolataimra, céljaimra – mert szeretve vagyok.

Uram, nem akarom, hogy motivációim eltorzuljanak. Segíts, hogy ne magamra fókuszáljak. Azzal a tudattal akarom élni a napjaimat, hogy szeretve vagyok. Ettől szabaddá válok. Úgy szeretném, ha megszűnne végre a teljesítménykényszerem. Tudom, hogy Te szeretsz, Uram, tudom, hogy megerősítesz. Köszönöm. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.06.23., www.proverbs31.org, Lysa TerKeurst, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, )