„Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.”

Kol 2,6-7

Hogy képes ennyire érzéketlen, ennyire bántó lenni? Nem akartam hinni a szememnek, mikor elolvastam az sms-t.

Van egy mondás: „Botok és kövek összetörhetik a csontjaimat, de a szavak nem bántanak.” Aki ezt kitalálta, annak acélból vannak az idegei, vagy egy lakatlan szigeten él, távol az emberektől. Nemcsak bántani tudnak a szavak, de képesek rávenni arra, hogy aljasul visszavágjak.

Voltál már olyan helyzetben, hogy tudtad, neked van igazad, s a másik téved? De amikor legalábbis meg tudtad volna védeni az ügyedet?

Ó mennyire harcolni akarok a magam igazáért ezekben az esetekben! Mintha lenne egy belső ügyvédem, aki meg akar védeni, s bebizonyítani a másiknak, hogy nálam az igazság.

De hát ez természetes, nem?

Igen, de attól még, hogy természetes, egyáltalán nem biztos, hogy jó. Főleg mai alapigénk fényében.

A Kolosszé 2,6-7 figyelmeztet: „Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.”Jézusban kell gyökereznem, bővelkednem kell hálaadásban.

Ennek pontosan az ellentéte, amikor énközpontú nézetekben gyökerezem, s sértettségben bővelkedem. Hagynom kell, hogy Isten megmutassa ügyemet a másik fél oldaláról, egy másik nézőpontból. Ettől erősebb és okosabb leszek.

A Kolosszé 3,12-14 tovább pontosít: „Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.”

Nem az a dolgom, hogy helyre tegyem a másikat, s rávegyem, nézze a dolgot az én szempontomból. Az én dolgom, hogy engedelmeskedjem Istennek, azaz továbbadjam az irgalmasságot, amit kapok Tőle. Ezt tehetem a józanság határain belül is, a megbocsátás nem azt jelenti, hogy hagyom, hogy a másik újra meg újra olyan helyzetbe hozzon, ami kiválthatja belőlem a méltatlan reakciót.

A Kol 3,27 végül arra szólít fel: „Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.”

Bármit mondok vagy teszek, azt igazolja, kinek az uralma alatt állok. Ha dühösen, csípősen reagálok, utat engedek az ellenségnek, a sötétség terjedésének. Ha tetteim méltók az Úrhoz, Jézus nevét és az Ő világosságát terjesztem.

Isten dicsőítése a nap végén jóra vezet. Minden más zavart, érzelmi kimerülést, a jó dolgok hiányát okozza.

Férjemmel átbeszélgettük a fent említett sms-t. Mondott valamit, ami sok mindenre fényt vetett. „Tudod, Lysa, amikor a jó úton jársz, Isten megáld téged. Újra meg újra megtapasztalhattad ezt eddig is, amikor Isten dicsőségét szolgáló döntéseket hoztál. Dönts most is úgy, hogy áldással járjon, s ezzel megkíméled magad az érzelmi zűrzavartól, ami az igazad bizonygatásából eredne.”

Okos ember.

 Tudom, hogy nem könnyű út. Úgy kell járnom rajta, hogy közben nagyon megbántva érzem magam. De békét hoz a lelkembe, hogy más, egészségesebb nézőpontból nézem a dolgokat: a biblia oldaláról. És örömmel fogadom az áldásokat, amik ezzel járnak.

Uram, te tudod, milyen sértő szavakat és tetteket kell elviselnem. Segíts, kérlek, hogy ne akarjak visszavágni, hanem a Te igazságod alapján cselekedjek. Jézus nevében, Ámen.