„A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.”

 Róm 12,12-13

Sosem felejtem el, ahogy ott ülök a büdös, iskolai tornateremben. Mintha tegnap lett volna. Túléltem a tornaruhába átöltözés rettegett perceit a lányöltözőben, és most ott ülök a kemény padon, hallgatom a teniszcipők visítását, a labda egyenetlen pattogását, a tanár sípjának éles füttyét, és a lányok vihogását a hátam mögött.

„Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.”

Kol 2,6-7

Hogy képes ennyire érzéketlen, ennyire bántó lenni? Nem akartam hinni a szememnek, mikor elolvastam az sms-t.

Van egy mondás: „Botok és kövek összetörhetik a csontjaimat, de a szavak nem bántanak.” Aki ezt kitalálta, annak acélból vannak az idegei, vagy egy lakatlan szigeten él, távol az emberektől.

„Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt…”

Mal 3,3 (Káldi)

Rossz irányba fordultak a dolgok az életemben. Boldogtalan voltam, de ez a szó meg sem közelíti azt az érzelmi szabadesést, amit átéltem.

Letarolt. Megkövült. Lebénult. Elveszett. Dühös. Értetlenkedő. Már-már őrült. Nos, inkább ezek a jelzők illettek rám.

„Ez nem történhetett meg!

„Aki a Fölségesnek oltalmában lakik, a Mindenható árnyékában nyugszik” 

Zsolt 91:1

Megint csak megtörtént. Drága kicsi tíz éves fiam újra mélyen megsebezve érkezett haza. Néhány gyerek kinevette, csúfolta az iskolában. Majd megszakadt a szívem, ahogy próbáltam lelket önteni gyermekembe, kisimítani a gyűrődéseket Isten nekem adott ajándékán.

Alig volt egy éves Dylan, amikor elvégeztek egy műtétet a fejbőrén. Jól látható nyoma van a homlokán.

„ Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?” 

Mt 6,25-26

Mikor évekkel ezelőtt Nashville-be költöztem, abban reménykedve, hogy beindul zenei karrierem, nem gondoltam, hogy egyszer eljutok az Amazonas-hoz, ahol a napkeltével kezdődik a napi munka.

Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.

(János 5:28-29)

"Istenem!" - kiáltott fel a butik tulajdonosa, egy magas, szőke hölgy, német akcentussal. "Csodásan mutatna rajtad!" - magasra tartott egy vállfán lévő kiskabátot, még meg is forgatta előttem, hogy jól lássam a hátulját is.

„Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet… Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” 

Kol 3,12.14

Az utazás komoly megpróbáltatás nekünk, lányoknak. A megszokott hely töredékébe próbálunk beszuszakolni mindent, amit vinni szeretnénk. Nagy kihívás! A repülés különösen az. Hogy kevesebbe kerüljön, gyakran csak egy kézitáskát viszek magammal.

Alig pár éve voltunk házasok, mikor a férjem, Keith meglepett egy síeléssel összekötött üdüléssel a hegyekben. Még soha életemben nem láttam igazi havat, az ötlet ezért különösen izgalmasnak és kalandosnak hangzott.

Heteken át készülődtem, meleg, vízhatlan öltözéket vásároltam, oktató cikkeket olvastam, elképzeltem, milyen lehet lefelé suhanni a havas hegyoldalon. Csodálatos lesz. Legalábbis így gondoltam.

Később derült ki, hogy álmodozásaimat a téli csodáról nem mindenben fedte a csodamentes valóság.