Beszélgettem egy férfivel, akinek az édesapja mindig lehúzta azzal, hogy állandóan arról beszélt, mire nem képes, és mi nem lesz belőle. Ez az ember a húszas-harmincas éveiben nem tudott egyről a kettőre jutni.

Elmesélte, hogy folyton apjának a szavai visszhangzottak a fejében: „Soha nem fogsz boldogulni. Nincs meg benned, ami ehhez szükséges.” Apja még a halálos ágyán is ezt mondta neki, mélyen a szemébe nézve: „A bátyád sem vitte semmire, és te sem fogod.” Ezek voltak utolsó szavai.

Évekig a haraggal és a kisebbségi érzéssel élt. Soha nem érezte magát alkalmasnak. Tele volt félelemmel. Apja negatív szavai kötelékként tartották őt vissza.

Az apai áldás nagyon fontos. De sajnos, sokan nem részesülnek ebben. Egyik alkalmunkon az említett férfi hallott engem a rossz gondolatmintákról és negatív hatásokról beszélni. Rájött, hogy apjának a szavai erődítményekké váltak az elméjében, amelyek befolyásolták az életét. Elkezdte megnyomni a „törlés” gombot, és újraprogramozni a gondolkodását. Amikor jött a gondolat, hogy „Nem viszed majd semmire” – „Törlés. Azzá fogok válni, akinek Isten megálmodott.” „Alkalmatlan vagyok.” „Törlés. Krisztus miatt alkalmas vagyok.”

Ma ez az ember sikeres, és gyönyörű családja van. Az élete megváltozott, amikor elkezdte befogadni Isten áldásait és úgy gondolkodni magáról, ahogy Isten gondolkodik róla.

Talán te sem részesedtél az apai áldásban. Az a jó hírem számodra, hogy Mennyei Apukád áldásaiban viszont részesülsz! A Mindenható Isten ezt mondja neked: „A mesterművem vagy. Különleges vagy. Krisztusban erős vagy és alkalmas. Benne mindennel elláttalak.” Ezt kell újra és újra lejátszanod az elmédben. Teljesen mindegy, hogy kik mondták a negatív szavakat – egy szülő, egy edző, egy szomszéd – töröld őket, és programozd újra a gondolkodásodat. Nem vagy selejtes, vagy defektes. Isten csodálatosan megalkotott téged, és mindennel ellátott ahhoz, hogy valóra válts mindent, amit Ő helyezett a szívedre.

Dicsérlek, mert csodálatos módon teremtettél!

(Zsoltárok 139:14, Egyszerű Fordítás)