Túl sokan elveszítették lelkesedésüket. Valamikor bizakodóak voltak a jövőt illetően, álmaikat illetően. A hosszú út azonban lefékezte őket. A dolgok nem működnek, nem kapták meg a várt előléptetést, kapcsolatuk tönkrement, egészségük elromlott. Mindezek kivették a szelet vitorlájukból és most csak az érzelmeken mennek keresztül. Lélegeznek, de nem igazán élnek. Életben vannak, de nincsenek élettel telve.

Mi történt?

Ők abbahagyták az álmodozást, célok kitűzését, elvesztették életük értelmét. Ha egész életedben, életben akarsz maradni, akkor magad előtt kell tartani álmaidat. Kell, hogy legyen valami ok, amiért minden nap felkelünk. Tudnod kell, hogy a végzet embere vagy, életednek értelme van. Nem csak a véletlen folytán jelentél meg a Földön. Isten már ismert téged, mielőtt alakot öltöttél. Van valami, amit Isten szeretne, hogy véghezvigyél. Valakinek szüksége van arra, amid van. Valakinek szüksége van mosolyodra. Valakinek szüksége van a bátorításodra. Arra születtél, hogy más legyél, hogy hatást gyakorolj közösségünkre, hogy jobbá tedd ezt a világot. Most is vannak bensődben álmok és vágyak, amit a Teremtő adott neked. De az idők folyamán az élet megpróbálja ezeket az álmokat elnyomni. Csak lassanként. Egy csalódás itt, visszaesés ott, tönkrement kapcsolat, egy álom, ami nem valósult meg. Már nem figyelünk oda, nem nézünk fel és nem próbálunk többé előre törni. Elmulasztunk lehetőségeket. Már nem hisszük, hogy magasabbra emelkedünk.

Mi a probléma?

Megengedjük, hogy az élet elhervasszon bennünket. Mint egy hulló falevél. Nem egy nap alatt száradt el, hanem fokozatosan fonnyadt egészen addig, amíg egy nap teljesen elszáradt.

A Bibliában találkozott Jézus egy emberrel. Nem adott neki nevet, hanem csak úgy hívta, hogy a sorvadt kezű ember. Ez érdekes, mert ez az ember tudott menni, beszélni, voltak barátai, de a keze béna volt. Ez jelképes volt, ami azt jelenti, hogy semmit nem tudott megfogni. Az élet elment mellette, bármi után nyúlt, bármit próbált elérni. El volt csüggedve és elfogadta ezt, hiszen volt rá egy kifogása, mert a keze sorvadt volt.

A feleségem kapott néhány hete virágokat. Olyan gyönyörűek, ragyogó színesek voltak, de anélkül, hogy eleinte bármit is észrevettünk volna, napról-napra hervadtak és egy nap teljesen tönkrementek. Ugyanez történhet velünk az életben. Erőteljesen indulunk el, izgatottan tervezzük álmainkat, szenvedélyesen gondolunk jövőnkre, de a csalódások, visszaesések, hibák miatt életünk lelassul és megpróbál elhervasztani bennünket. Ha nem figyelünk oda, elkezdünk panaszkodni, hogy: az én álmaim sosem fognak megvalósulni, sosem fogok kilábalni ebből, sosem fogok megházasodni. Kifejlesztünk egy negatív gondolkodásmódot. Nekem nagyon tetszik, amit Jézus ennek az embernek mondott. Nem állt vele szembe, nem mondta neki, hogy sajnálja őt, amiért nehéz élete volt. Jézus arra kéri, hogy tegye azt, amit nem tudott megtenni. Azt mondta neki: Nyújtsd ki a kezed!

Az embernek választania kellett: vagy hisz és lerázza magáról a múlt csalódásait, hibáit, lerázza magáról azt, amit agya mondott neki és elhiszi, hogy meg tudja tenni; vagy pedig hátradől és tovább keresi a kifogásokat: Nem tudom megtenni, mert a kezem sorvadt, én már túl sokat megéltem életemben. A kifogások egész sorát hozhatta volna fel, de ez az ember elhitte, hogy Isten helyre tud állítani, elhitte, hogy Isten új kezdetet tud adni neki. Ő megtette, ami rajta múlt, kinyújtotta a kezét és meggyógyult. De néhányan közületek lélegeznek, de nem igazán élnek. Elvesztették lelkesedésüket, nem tűznek ki célokat. Talán úgy jártok, mint ez az ember, megpróbáltok valamit és elbuktok, csalódásokon mentek keresztül, de vissza kell nyerned tüzedet. Az élet megpróbálhatott már elhervasztani, de Isten azt mondja, nyújtsd ki kezedet. Van még tennivaló, amit eddig nem tettél meg!