Jézus Krisztus Urunk irgalmassága által ma is, de mégis kivételesen csodálatos reggelre ébredtünk! Minden év Húsvét vasárnapján, amint felfénylik a napkorong, az "Örök Élet Reménységét" adja hírül boldognak, és boldogtalannak, mindennek, és mindenkinek ékes bizonyítékul Jézus Krisztusnak a sötétség, a kárhozat, a halál felett aratott győzelméről. Föltámadott! Azok, kik megkérdőjelezik Isten "létét" valószínűleg mosolyogva fogják olvasni gondolataim, vagy el sem olvassák. Viszont mások lehet mélységesen megbotránkoznak az olvasottakon. Nos, mint ahogy mondani szokás: Vágjunk bele. Mi történik dióhéjban e jeles napon...? A mindenkori, és "tévedhetetlen szentatya", aki személyében Isten "földi helytartója" több nyelven láthatóan, és hallhatóan Rómában a Szent Péter téren mondja el szokásos "urbi et orbi" áldását, Isten nevében, Amen. Szintén e napon Jézus által kiválasztott tizenkét apostol utódai Isten kegyelme által a hatalom és gazdagság kellékeivel felruházva évszaktól függően téli, vagy nyári rezidenciáikból, 20-30 milliós nyugati autókon indulnak Jézus Krisztus Urunk feltámadásának szent ünnepe tiszteletére misét celebrálni.



http://blog.lib.umn.edu/grab0153/architecture/hunger.jpg

Mégis személy szerint én úgy gondolom, terhem, fájdalmam, és örömöm leteszem a "láthatatlan" Jézus Krisztus elébe, az Ő csalhatatlan, igaz szeretetére, gondviselésére bízva magam, sem mint "hamis prókátorok" elé. Bátran lehet szavaim mögé IS kukkantani... Az idő ugyan telik, de nem homályosít el semmit! Kevesebbért is máglyára küldtek már embereket, vagy megköveztek, életfogytig bebörtönöztek. Boldogan borultam volna annak idején is csupasz, poros útkoptatta lábai elé, és határtalan örömmel megtenném most is. Természetesen nem attól vezérelve, hogy egy olyan úrnak hódoljak, illetve behódoljak, aki vagyont érő ruhakölteményben tetszelegve, arannyal felcicomázott díszes szekéren viteti magát, melyet felcicomázott pompás telivérek húznak (egyike a korabeli közlekedési eszközöknek), de Jézus legfeljebb szamárháton, gyalog vagy a Göncöl-szekéren közlekedett... "Királyod jön hozzád, szelíden és szamárháton ülve..."

Kellékek, jelmezek, imázs... Volt ilyen Jézus Urunknak? Vajon abban az időben Jézus rendelkezett-e egy, vagy több olyan tanácsadóval, akik igen csak hosszú távra gondolkodva megtervezték megjelenését, megálmodták (külsejét, hajviseletét, ruhatárát), és mozgáskultúra oktatásban is részesítették, hogy ily módon tarthassa meg Isteni királyságát, Isteni hatalmát...(meglehet nem drága személyét kellett volna említenem)?

Jézus, a Menny és Föld ura, a szeretettel szolgáló. "Mindaz, aki szeret, az Istentől született és ismeri az Istent" (1Jn 4:7). A SZERETET felbecsülhetetlen gazdagságát hagyta ránk. A szeretetet, mely annyiszor darabjaira esett szét, és elgurult, de valamilyen módon, egy máig ismeretlen ragasztóanyag segítségével újra, és újra egy egésszé állt össze. Lehetetlen lenne áttekintetni, ha bepillantást szeretnénk nyerni az ember földi pályafutása során önmagának, tágabb megfogalmazásban nemzettségének kiharcolt, megszerzett státuszára, összecuccolt vagyonára vonatkozóan. De most tegyünk egy "sétát" egy olyan világba, ahol az alsó és felsőbbrendűség mind a mai napig embertelen körülményeket tart életben. A helyszín, India. A kasztrendszerek szerencsétlen áldozatairól szeretnék néhány szót szólni, nem megfeledkezve az időnként darabjaira hulló szeretetről sem. Háztűznézelődésemhez szorosan kapcsolódik a "Húsvét vasárnap mi történik a nagyvilágban", illetőleg az "ünnepi szentmisét követően mi kerül az asztalokra a hagyományos sonka, bárány, kalács, és tojás mellett a világnak egy olyan részén, ahol nem fogyasztanak sem sonkát, tojást és e napon ünnepi szentmisét sem tartanak. Az indiai vallásról és filozófiáról úgy tartják, hogy elsősorban az emberiség tiszteletén alapul. Ha azonban mélyebbre ásunk, akkor látni fogjuk, hogy ez korántsem így van. Az indiai konyha egyik fő alkotóeleme a rizs, mint ahogy a Gangesz folyó mentén e magas tápértékű nyersanyagot már 9000 évvel ezelőtt is termesztették. A föld művelése, a rizstermés fáradtságos begyűjtése azoknak a feladata, akik a kasztrendszer utolsó előtti fokára kényszerültek. Mikor a Nap felkel, a család kimegy a rizsföldre, és ameddig a nap le nem nyugszik, verejtékes munkával aratja a rizst. A rizs az emberiség nagy részének egyetlen, vagy legfőbb tápláléka, ennek folytán néhány ázsiai nyelvhasználatban a rizs egyet jelen az evéssel. S amikor a Napkorong vörösen izzó fénnyel nyugodni tér, fáradtan elcsigázva szerény otthonukba térnek. Talán felmerül a kérdés, mi kerül a tányérjukba? A napi rizsadag, mert a bérük rizsben méretik. A mennyiség kényelmesen elfér dolgos tenyerükben. Ha belegondolunk ez a mennyiség éppen csak arra elég, hogy egy újabb napnyugtáig életben maradjanak. A kasztrendszer legutolsó fokára száműzöttek rizs helyett állati fehérjét vesznek magukhoz, bár korántsem biztos, hogy élvezetüket lelik benne. Ők azok, akik még a rizsföldeken sem dolgozhatnak, ezért rizshez nem jutnak hozzá. A patkányológuszok úgy tartják, hogy kedvenceik nem szeretik a főtt rizst, de ellentétben e házi kedvencekkel, a szóban forgó rizsföldeken élő patkányok igen, előszeretettel károsítják meg a földtulajdonosokat. Nos, a kasztrendszer legalsó lépcsőfokára taszított emberek egyetlen lehetséges munkája, (jövedelemforrása) a patkányok féken tartása. Nem tudom milyen technikával csalogatják elő őket, de képesek megfogni is. A fizetség pedig nem egy félmarék rizs, hanem maga egy, szerencsés napot zárva kettő db patkány. A patkányért nem kell fizetniük, megtarthatják, megdolgoztak érte. Mindebből következik, hogy egyetlen táplálékforrásuk a patkány. Most pedig ideje visszakanyarodni a húsvéti ünnepi asztalhoz, vajon milyen finomságokkal szolgálnak mesterszakácsaink? Mondjuk hideg előétel tojássárgájával, ibér sonkával és kaviárral, baconos gombás kalács, bébikukoricás pulykamell tekercs, rozmaringos báránycomb római tálban..., a süteményről lemondok, mint ahogy lemondtam a sonkáról is. Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa! Most aztán szórtam én mindent a fejemre... Áldott ünnepet kívánok!

"Vak ki Isten szikráját nem veszi észre, még ha vérrel és sárral is van bekenve."