-Élt egyszer egy idős asszony, aki nap mint nap hosszú órákon keresztül imádkozott. Egy nap Isten hangját hallotta, aki így szólt hozzá: "ma eljövök hozzád, hogy meglátogassalak Téged!
Képzeljétek el, micsoda örömöt és büszkeséget érzett az idős asszony.
Csinositani kezdte a lakását takarított, tésztát gyurt, és süteményt sütött. Aztán felvette a legszebb ruháját, és várni kezdte az Úr érkezését.
Egy kis idő múlva valaki kopogtatott az ajtaján. Az anyóka sietett, hogy ajtót nyisson. De csak a szomszédasszony jött és egy kis sót akart kölcsönkérni. Az anyó elküldte: "Az Isten szerelmére, azonnal menj innen, most nincs időm erre a butaságra! Istent várom az otthonomba! Na, menj már!" és becsapta a megbántott asszony előtt az ajtót.
Kicsit később megint kopogtattak. Az asszony megnézte magát a tükörben, megigazította a ruháját, és futott ajtót nyitni. De ki volt az?
Egy óriási kabátot viselő kisfiú, aki gombokat és szappant árult fillérekért. Az öregasszony így tört ki: "A Jóistent várom. Nincs egy csepp időm sem. Gyere vissza máskor!' és a gyermek orrára csapta az ajtót.
Azután megint kopogtattak. Az öreganyó kinyitotta az ajtót, és egy rongyos, sápadt öregembert látott maga előtt. "Egy szelet kenyeret, jóasszony, legyen akár száraz is... És ha megengedné, hogy egy pillanatra megpihenjek a lépcsőjén!" - kérte az öreg.
Ó, ne!! Hagyj békén! Istent várom! És takarodj el a lépcsőmről!- mondta bosszusan az öregasszony. A szegény ember sántikálva odébb állt, az öreganyó pedig visszatért, és várta Istent.
Teltek az órák, és a nap nyugovóra tért. Eljött az este, és Isten nem érkezett meg. Az asszony mélyen csalódott. Végül úgy döntött, hogy nyugovóra tér.
Furcsa módon rögtön elaludt, és álmodni kezdett. Álmában megjelent neki a Jóistenés ezt mondta: "ma háromszor jöttem el hozzád, és te háromszor utasitottál el.''
-Bruno Ferrero-
Kapcsolódó bejegyzések:
Wass Albert: Angyalka
ÚTRAVALÓ KARÁCSONYRA
A KERITÉSEN BELÜL
A TAKARÓ /tőrténet/