Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”
Mt 5,43-48


Elmélkedés:

Első olvasásra talán teljesen elfogadhatónak tartjuk a régi törvényt, amely szerint a felebarátaink iránt szeretettel kell lennünk, de az ellenségeinket gyűlölhetjük. De Jézus új parancsa nem engedi meg, hogy a gyűlölet legkisebb formája is jelen legyen az ő tanítványainak a szívében. Még az ellenségeinket, a bennünket bántókat és az üldözőinket is szeretnünk kell. Jézus mindig többet kíván tőlünk, azt akarja, hogy a tökéletességre törekedjünk és utánozzuk azt az isteni szeretetet, amely nem tesz különbséget az emberek között, hanem jókra és gonoszokra egyaránt kiárad.
A szeretet bölcsessége és türelme képes legyőzni a rosszat. Tehát nem arról van szó, hogy jóváhagyjuk a másik ember bűnét azzal, hogy nem viszonozzuk a támadásokat, hanem arról, hogy a szeretet példáját mutatjuk az ellenségnek, mint a rossztól való megszabadulás lehetőségét.
© Horváth István Sándor





Imádság:

Sztárok
Milyen gyakran elveszítik az emberek a sportban a mértéket! Milyen gyakran túloznak a szurkolók és a sportriporterek, amikor a különleges teljesítményeket kihangsúlyozzák! A „labdarúgósztár” meghatározás kifejezi a sikeres sportolók teljesítményét, akik olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, amit már nem kell megindokolni.

Mennyei Atyánk, ha létezik ilyen csillag, ilyen „sztár”, akkor az a te Fiad volt és ma is az, akitől valóban különleges teljesítményt vártál. Az ő egész élete a jóságot, a felebaráti szeretetet és az emberekért hozott áldozatot jelenítette meg. Példaértékű számunkra, ahogyan az ellenfeleivel viselkedett. Fellelkesít bennünket, ahogyan minden emberrel törődött.

Kérünk téged, Atyánk, segíts minket, hogy Fiadat kövessük, és közben ne fáradjunk el. Adj nekünk pünkösdi bátorságot, pünkösdi erőt és szeretetet, hogy jótetteink és szavaink által Fiad kívánságát teljesítsük és Őt tündöklő csillagként magasztaljuk!






Sámuel hűsége


“Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből.”
Sámuel első könyve 3:19

Amikor a mag a földre esik, nem történik semmi baj. Amikor a vázával történik ugyanez: az már baj. A különbség, hogy a magnak ott a helye, míg a vázának nem. És minél nemesebb az, ami helytelenül a földre esik, annál nagyobb a kár.


A bibliavers idejében Éli fiai sok mindent kárba veszni hagytak Isten igéjéből. Nem éltek és ítéltek Isten törvénye szerint. A kár nem csak az a rossz volt, amit megtettek, hanem annak a jónak hiánya is, ami ténykedésük miatt soha nem válhatott valósággá. A Föld összes vázája semmiség ahhoz képest, mennyi minden megy pocsékba Isten igéjéből a mai napon. El tudják képzelni azt a napot, amin Isten minden szava célba jut? Amikor Isten ígéreteiből minden megvalósul az életünkben? Sámuel életében az első termése a hosszan tűrés és hittel teli várakozás elsajátítása volt, hasonlóan Jóbhoz, Dávidhoz, Dánielhez, Péterhez és Pálhoz.


Mert Sámuel minden hűsége semmi sem lett volna Isten Igéjének hűsége nélkül:


“Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézsaiás 55:10-11)