"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére!"
(Zsid 12:2)
Jézus arca kissé kisimult, és a délutáni ég újra világosodni kezdett, ahogy a Megváltó az utolsó szavakra nyitotta száját: "Elvégeztetett!" ... "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" (János 19:30, Lukács 23:46)
Ahogy kilehelte lelkét, a föld hirtelen megremegett: megindult egy szikla, egy katona pedig megbotlott. Azután amilyen hirtelen megtört a csend, olyan hirtelen vissza is tért.
Most már minden csendes. Vége a gúnyolódásnak, nincs kit gyalázni.
A katonák a halottak elrendezésével foglalatoskodnak. Két jól öltözött, jó szándékú ember érkezik, és megkapják Jézus testét.
Nekünk pedig megmaradnak a halálának emlékei: három szög egy fémdobozban, három kereszt alakú árnyék, és egy fonott korona vérvörös tüskékkel.
Bizarr gondolat, hogy a koronán található vér nem egy emberé, hanem Istené!
Észvesztő arra gondolni, hogy ezek a szögek rögzítették a keresztre a bűneidet!
Ugye te is furcsállod, hogy egy gazember imádkozott, és meg is hallgattatott? Vagy ami még nehezebben érthető, hogy a másik gazember egyáltalán nem imádkozott!
Abszurd és ironikus dolgok jellemzik a Golgotát.
Mi másképp írtuk volna meg ezt a forgatókönyvet. Ha bennünket kérdeztek volna, hogy Isten miként váltsa meg ezt a világot, akkor rendezésünk másképp festene. Fehér lovak, csillogó kardok a Gonosz leterítve, Isten pedig dicsőségesen trónol!
De hogy Isten a keresztre szegezve függjön, fölrepedt ajkakkal, megdagadt szemmel, vérbe fagyva? Miután arcába szivacsot nyomtak, oldalába dárdát szúrtak, köntösére sorsot vetettek?!
Mi aztán nem így vetettük volna papírra a megváltás drámáját, de ez nem is ránk volt bízva! A szereplőket és kellékeket a menny válogatta, az eseményeket maga Isten rendezte. Nem bennünket kértek ennek az órának a kigondolására!
Arra azonban minket kértek, hogy reagáljunk a történetekre!
Kapcsolódó bejegyzések:
ÚTBAN JERUZSÁLEM FELÉ
Bízol Benne?
Velünk az Isten!
Krisztus bennetek lakozik!