"Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak." Jakab 4:17

Siettem. Szerda volt, és még sok dolgot kellett elintéznem, mielőtt elindulok a nők számára tartott bibliaórámra. Utolsó utam az élelmiszerüzletbe vezetett. Egy kis uzsonnára valót és néhány üveg üdítőt szerettem volna venni az alkalom résztvevőinek, mivel egyenesen a munkából jönnek az órára. Gyorsan beszereztem a szükséges dolgokat: üdítőt, csipszet, gyümölcsöt, meg néhány csomag csokit. Küldetés teljesítve, indulhattam a pénztárhoz.

Hirtelen az az ötletem támadt, hogy szétnézek a karácsonyi díszek között. Hogy mi? Honnan juthatott ez eszembe? Nos, valójában még néhány hét, és karácsony, de abban sem voltam biztos, hogy az élelmiszerüzletben van-e egyáltalán karácsonyi dísz. Nagy meglepődésemre volt. Méghozzá pont annak a sornak a végén, ahol álltam. "Miért ne?" gondoltam. Még időben vagyok.#

Kiválasztottam néhány fából készült díszt, amik jól mutatnak majd a karácsonyfámon. Abban a pillanatban megakadt a szemem valamin, ami a díszek mellett volt a polcon. Ez egy díszdobozban lévő könyvcsomag  volt, olyan könyvekből összeállítva, amik  inspirációs idézeteket, és magát a  Szentírást tartalmazta. Megláttam közöttük egyet, amit hasznosnak találtam, így megragadtam az egész csomagot anélkül, hogy megnéztem volna az árát (ami egyébként tőlem szokatlan), beraktam a kosaramba és mindent kifizettem. Miközben a vásárolt dolgokat pakoltam az autóba, még mindig azon gondolkodtam, hogy minek kellett nekem ez a könyvcsomag, hiszen rengeteg hasonló van már otthon. Táskámba tettem és elindultam a templomba.

A bibliaóra jól ment. Az alkalom után ottmaradtam összetakarítani, és már hazafelé készülődtem, mikor könnyek között, aggódva    belépett  egy   hölgy."Lekéstem?" kérdezte. Mikor közöltem vele, hogy nemrég fejeztük be egy székre rogyott és újra sírni kezdett. "Pedig megpróbáltam mindent megtenni, hogy ideérjek de az autóm kereke defektet kapott. Egy órába telt, míg meg tudták javítani, aztán meg a forgalom.... Itt kellett volna lennem!" pityeregte. Leültem mellé és azt mondtam:" Van időm. Beszélgessünk!".

A következő egy órában ez a drága hölgy kiöntötte szívét, fájdalmát, elmesélte élettörténetét és, hogy mennyire szeretne visszatalálni a gyülekezetbe és Istenhez. Beszélgettünk és imádkoztunk. Amikor a bibliaolvasásra bátorítottam, újra könnyekkel teltek meg szemei és így szólt: "Nincs bibliám. Elvesztettem." E mondatok hallatán Mennyei Atyám szavai csengtek a fülemben:"Ezért akartam, hogy megvedd azokat a könyveket." Megöleltem a fiatal hölgyet és azt mondtam: " Szeretném megmutatni neked, hogy Isten mennyire szeret téged. Tudta, hogy ma este ide fogsz jönni, engem pedig arra kért, hogy vegyek meg valamit, amit szeretne, hogy a tiéd legyen." Amikor átnyújtottam a könyveket és elmondtam a vásárlás körülményeit, csodálkozó mosoly jelent meg kedves kis arcán. "Ő tényleg szeret téged. Terve van az életeddel, " magyaráztam.  Azon az estén Jézus megváltoztatta az életét, és azóta is gyülekezetünk tagja.

Megpróbálok Istennek engedelmeskedő életet élni, de nem mindig sikerül. Gyakran eszembe jut, hogy mi történik akkor, ha aznap az üzletben nem figyelek oda az Úr hangjára. Vajon hányszor mulasztom el a lehetőséget, hogy mások megsegítésével szolgálhassam Őt, csak azért, mert túl elfoglalt vagyok vagy nem figyelek eléggé? Tudom, hogy Isten hatalmas, és tervét sokféle módon véghez tudja vinni. De én szeretnék a folyamat része lenni. Szeretném, ha az életem nem lenne hiábavaló.

Elhatároztam, hogy bármikor és bárhol akar majd használni az Úr, én készen állok. Kérem Őt, hogy segítsen minden más hang közül meghallani az Övét. Imádkozom, hogy észrevegyem a környezetemben lévő bánatos embereket. Szeretnék "Isten képmása" lenni. És te?

Uram, kérlek bocsáss meg, amikor tulságosan elfoglalt vagyok, hogy észrevegyem a körülöttem lévő bánatos embereket. Segíts lassítani, és megtalálni a módját a Te szeretetednek továbbadására. Használj fel, Uram. Készen állok, hogy kegyelmed és szereteted eszköze legyek. Ámen