„Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”

(Lukács evangéliuma 2:10-11)

A betlehemi pásztorok többnyire kedves kis mellékszereplők Jézus születésének történetében. Jól megférnek a jászol körüli báránykák és bocik mellett. Nem volt akkor sem egy túlságosan megbecsült foglalkozás a pásztorkodás. Ezek az emberek szinte éjjel-nappal az állatok mellett voltak, nyilván kellően birkaszagúak, és magukon viselték az éjszakai „műszak” gyötrelmeit.

Mégis, az isteni terv úgy látta jónak, hogy ezek az egyszerű emberek hallják meg elsőként az igazán jó hírt, a Megváltó születését. Persze, közel is voltak, a betlehemi dombokon őrizték nyájukat, de nem lett volna illő dolog Jeruzsálemben – talán épp a templomban bejelenteni a nagy eseményt?

Máté evangélista beszámol a napkeleti bölcsek érkezéséről is, akik a különös csillagot követbe eljutnak Jeruzsálembe, ahol arról érdeklődnek, hogy hol kell megszületnie a próféciák Messiásának. Heródes miután összehívatta a főpapokat, írástudókat, megkapta tőlük a választ: „Azok ezt mondták neki: »A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.«” (Máté 2:5-6).

Az egész történetben az a legfájóbb, hogy elmentek Jézushoz az egyszerű pásztorok, a messziről jött idegenek, csak épp azok nem mozdultak, akik mindent tudtak róla a próféciák alapján. Így lett a világ legnagyszerűbb híre, a közömbösség, önteltség, hatalomféltés, tudatos vakság áldozata.

Azóta, úton-útfélen hirdetik a Megváltó születését, de csak kevesen fogják fel ennek igazi jelentőségét. Az emberré lett Isten a bűntől és következményeitől jött megváltani bennünket. Igen, beteget gyógyított, halottat támasztott, tömegeket jóllakatott, példás életet élt, szépen prédikált…, de mindez mitsem ér, ha meghagy (megmaradunk) bűneinkben. Betlehemben nem egyszerűen a „Jézuska” született meg, hanem az Üdvözítő (gör: szótér); Úr (Küriosz); Krisztus (Felkent), Király. Ez több, mint egy jó hír. Ez az, amire – Akire – szükségünk van ma is.