A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Közbiztonsági Tanszékének tanárával, dr. Tihanyi Miklóssal beszélgettünk.

Vágjunk a közepébe! Hogyan lehet összeegyeztetni a hivatást és hitvallást egy rendőr esetében?

A jelenleg készülő PhD (Philologiae of Doctor – a szerk.) dolgozatomnak is ez a témája. A reformátorok, Kálvin és Luther is alaposan körbejárták a kérdést és úgy tartották, hogy a világi hatalom és annak eszközei, a törvény és a kard szükséges az életben, hiszen jelen van a gonosz. A gonosz megfékezéséhez szükség van rendfenntartásra és rendfenntartókra.

De azért nem mindegy, hogyan használjuk a kezünkben lévő eszközt!

Pontosan ezen áll vagy bukik a mindennapokban a hit megélése. Rendőrként nem könnyű összeegyeztetni a hitvallást és a hivatást, de nem lehetetlen. Bármilyen hivatást választunk, mindannyiunknak megvan a maga feladata, a rendőré az, hogy rendet tartson. Ha Isten elhív valakit egy szolgálatra, az a kötelessége, hogy a lehető legjobban tegye a dolgát a helyén. Ha Isten ehhez erőt is ad, akkor nincs lehetetlen.

Lelkipásztorokkal beszélgetve gyakran hallom, hogy Isten elhívására választották szolgálatukat, de rendőrtől még sosem hallottam isteni elhívásról, ön az első...

A kilencvenes évek közepén édesapám a Rendőrtiszti Főiskolán tanított. Érdekes, hogy most ugyanaz a szobám, mint ami az övé volt annak idején. Az első Biblia úgy került a kezembe, hogy édesapámat delegálták egy konferenciára, ahová hívő rendőrök érkeztek az Egyesült Királyságból és Amerikából. Ott kapott egy Szentírást, de mivel édesapám nem volt hívő ember, otthon a kezembe nyomta a Bibliát. Olvasgatni kezdtem, és elkezdett derengeni számomra, hogy a dolgok nem véletlenül történnek, mindennek van oka. Végül eljutottam a mátyásföldi református gyülekezetbe, ahol Bíró Ferenc lelkipásztor segített eligazodni Isten dolgaiban.

Már az is érdekes, hogy valaki, önmaga kezdi olvasgatni a Bibliát külső biztatás nélkül.

Igen, és rögtön el is akadtam az Ószövetségben, de a testvérem azt tanácsolta, hogy az Újszövetséggel kezdjem. Közben főiskolára kerültem, és valahogy ezzel egy időben bontakozott ki bennem a hit és a hivatás.

Miért akart rendőr lenni?

Minden kisfiú rendőr szeretne lenni, a szakállas vicc szerint pedig van, aki tovább tanul. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy van, aki meg is valósítja, amiről álmodott. Tizennyolc évesen egyébként bele sem gondoltam abba, hogy élethivatást választok.

Mit szeretett játszani gyerekkorában?

Sokat játszottam rendőröset, mint akármelyik kisfiú és nagyon szerettem a Playmobil katonákat. Egy egész arzenálnyi fegyverem volt. Most a lányaim játszanak velük.

Talán az sem véletlen, hogy pont ezek a játékok maradtak meg.

Igen, de mondtam a lányaimnak, hogy nem mehetnek rendőrnek.

Miért?

Nem olyan hivatás, ahol a gyöngéd női lélek kibontakozhat, ezért úgy érzem, hogy nem lányoknak való pálya. Ez a munka kikezdheti az emberek lelkét. Az egyetemen felvételiztetni szoktam a fiatalokat, és azt mondta az egyik lány, hogy azért akar rendőr lenni, mert szeretne jót tenni. De itt nem az élet szépségeivel találkozunk, hanem főként a sötét oldalával. Ezért féltem a lányokat ettől a pályától. Itt a gyöngéd női lélek inkább megkeményedik, mint kibontakozik.

Milyen ez a sötét oldal, amiről beszél? Mivel találkoznak nap, mint nap a rendőrök?

A szakmai pályafutásomból öt évet a BRFK Akció Osztályán – jelenleg Bűnügyi Bevetési Osztálynak hívják – dolgoztam. A fővárosban a legsúlyosabb bűncselekményekhez küldtek bennünket: emberölésekhez, fegyveres rablásokhoz, emberrablásokhoz. Az értelmetlen halállal, az erőszakkal, a durvasággal találkoztunk folyamatosan. A halál már önmagában is nehezen feldolgozható, de az erőszakos halál, vagy ha valaki önkezével vetett véget az életének még szörnyűbb.

Milyen volt egy átlagos hétköznap a bevetési osztályon?

Mindig az események határozták meg, hogy mit csinálok, nem én döntöttem arról, hogy mikor, mit teszek. Elkezdődött a nap és az élet diktálta a tempót. Ha szakmai zsargonnal szeretnék élni, akkor úgy fogalmaznék, hogy a küldések határozzák meg, hol kezdődik, és hol végződik a rendőr napja.

Akkor gondolom, ott nem ismerős a nyolctól-négyig munkarend.

Persze, ez képtelenség lenne, egy kétmilliós nagyvárosban mindig történik valami. Sosem számoltam, hány bűncselekményhez kellett kimenni naponta. Szerencsére a legtöbben csak szabálysértések miatt találkoznak rendőrrel, de ez is konfliktushelyzetek sokaságát jelenti. A rendőri hivatás egyik nehézsége, hogy folyamatosan konfrontálódni kell.

Másként viselkedik egy keresztyén rendőr, mint aki ettől eltérő értékrend szerint él és dolgozik?

Nagyon fontos kijelenteni: nem attól jó rendőr valaki, hogy hívő vagy sem. Az kétségtelen, hogy az értékrend meghatározza a munkához való hozzáállást is. Világi szemlélettel is lehet valaki rendes, tisztességes ember, kiváló, jó rendőr.

Ad valami pluszt a munkájában, hogy hívő és bizonyos helyzetekben „kötelezettsége" van?

Úgy vettem észre, hogy a világ sokszor árgus szemekkel figyeli a hívő embereket, hogyan viselkednek bizonyos helyzetekben. Alkalomadtán azért is, hogy az orra alá dörgölhessék: „Te beszélsz arról, hogy hívő vagy? Nézd mit csináltál!" Nekem az istenhit belső tartást ad. Hogyha valamit teszek, annak nem csak azért kell jónak lennie, hogy mit szólnak hozzá mások, hanem azért, mert a cselekedeteimen keresztül az Isten ügyét is megítélik. Ha pedig valaki számára elfogadhatatlan, amit teszek, nem azt mondja, hogy én tettem rosszat, mert a világi ember számára Isten dolgai a hívő emberek életén keresztül nyilvánulnak meg. Ha nem cselekszünk helyesen, etikusan, akkor azt gondolják, hogy nem is érdemes Isten útján járni. Munka közben is a bibliai értékrendet kell követnünk.

Betartható a rendőri munkában az a bibliai parancs, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat?

Ebben a parancsban szinte biztos, nagy az elbukás veszélye, szinte elkerülhetetlen. Viszont nem jelenti azt, hogy nem kell megpróbálni. Amikor a rendőr a bűnnel találkozik, nem lehet az első dolga, hogy keblére ölelje a bűnös embert. Az egyik feladatunk az, hogy bíróság elé juttassuk, aki odavaló. De a rendőri hivatás nem szólhat az érzelmekről. Ezért nem lehet bennünk harag, gyűlölet, vagy indulat sem.

Ha akarjuk, ha nem, vannak bennünk érzelmek. Hogyan lehet érzelmek nélkül végezni ezt a munkát?

Nem azt mondtam, hogy érzelmek nélkül dolgozunk. A negatív indulatainkat kell megfékezni, aki erre nem képes, jobban teszi, ha más szakmát választ. A rendőr kezében azért van az összes kényszerítő eszköz és fegyver, hogy megvédje mások és az önmaga életét. Ezt indulatokkal nem lehet megtenni. Aki teret enged az indulatainak, nagy hibát követ el.

Amikor tanítja a diákokat, mit tanít, milyen a jó rendőr?

Három éven keresztül folyamatosan ezt próbáljuk tanítani. Mindenkinek mást jelent a „jóság". Az átlagember úgy véli, az a jó rendőr, aki megbünteti a törvénysértőt. De ha éppen ő maga sért törvényt, és ezért megbüntetik, akkor máris nem jó a rendőr. Gyakran mondják nekünk, hogy „miért pont engem büntetnek, mikor a másik is átment a piroson". Nehéz elmagyarázni ilyenkor, hogy a másik bűne nem ad feloldozást a sajátja alól.

Ha arról esik szó, hogy milyen a jó férj sebtében tudjuk sorolni, hogy szeresse a feleségét, gyerekeit, adja haza a fizetést, segítsen a háztartásban stb. De sokkal nehezebb feladatnak tűnik megfogalmazni, hogy milyen a jó rendőr...

Ha azt mondanám, hogy legyen egy rendőr önfeláldozó, az patetikusan hangoznék és nem is fogja meg a lényeget. Emberség, nyitottság, határozottság, önállóság – ezek mind olyan tulajdonságok, ami szükséges ahhoz, hogy valaki jó rendőrré váljék. Ezek a tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy tudja mikor kell valakivel szemben megértőnek lennie és mikor kell akár erőszakot is alkalmazva a leghatározottabban fellépni.

Felöltve a rendőri egyenruhát megváltozik az ember személyisége?

Az egyenruha tartást ad, nem lehet úgy hordani, mint egy fürdőköpenyt. Ha valaki nem büszke rá, akkor inkább válasszon más pályát, hiszen van okunk büszkének lenni a hivatásunkra. Amikor a hallgatóink kimennek az első egyenruhás gyakorlatra az utcára, mindig elmondom nekik, hogy azt fogják érezni, mindenki őket nézi, és ez valóban így van: a rendőrt mindenki „észreveszi." Hányszor előfordul, hogyha a rendőr hibázik, azt videóra veszik, és azonnal felteszik a közösségi oldalakra.

Miért van ez így?

Hosszú előzménysora van, hogy a rendőrök miért vannak kirakatban. Ez egy helyzet, amit el kell fogadnunk. A tiszteletet ki kell érdemelnünk, ezt nem lehet kikövetelni. Úgy kell viselkedni, dolgozni, kommunikálni, hogy kiérdemeljük a megbecsülést.

Mikor érezné, hogy megbecsülik a rendőröket az emberek?

Egyszer egy hétig a New York-i rendőrségen voltam, és ott megtapasztaltam, mit jelent a megbecsülés. Az egyik meglepetés akkor ért, amikor láttam, hogy az ajándékboltokban az I love New York feliratú bögrék mellett, I love New York Police Department (szeretem a New- York-i rendőrséget) feliratú bögréket is lehet kapni. El tudja képzelni, hogy itthon a Váci utcai ajándékboltokban „szeretem a BRFK-t" feliratú bögréket áruljanak? A New York-i rendőrök udvariasak, kedvesek voltak az emberekhez, a turistákkal közös fényképeket készítettek, a lovas rendőr lovát meg lehetett simogatni. A világ legbarátságosabb emberei voltak, de szemernyi kételyem nem volt, hogyha valami rosszat tennék, a következő pillanatban a törvény legteljesebb szigorával sújtanának le rám. A legtöbb rendőrség számára ez követendő minta lehet.

Itthon mikor juthatunk el ide?

Reménykedem, hogy az emberekben a rendőrökről kialakult kép jó irányba változik. Erre a reménységre minden okom megvan. Ma már a hallgatóink többsége két vagy több nyelven beszél, gondolkodó, nyitott emberek. Bízom benne, hogy a rendőrség ilyen irányba változik.

A rendőröknek éles helyzetekben is helyt kell állni, és előfordul, hogy muszáj lőni. Mi a helyzet a „Ne ölj!" paranccsal?

Luther arról ír, hogy a „Ne ölj!" parancsolat az élet oktalan kioltását tiltja, és nem az önvédelmet. Ha a szükség úgy hozza, használhatom a fegyveremet. Az élet védelme az elsődleges. Mi rendőrök azért tartjuk fenn a rendet, mert erre a másik embernek, a társadalomnak szüksége van.

Az egész beszélgetésünkből azt érzem, hogy a rendőrnek mégsem a fegyver a legerősebb eszköze.

Ez valóban így van. A tudás a legerősebb fegyverünk, ez akkor is ott van, ha nincs kéznél a bilincs, a fegyver, vagy a gumibot.

A hívő rendőrnek kiegészül még valamivel az arzenálja?

A belső lelki tartásával. Lehet, hogy nem hatékonyabb a hívő rendőr munkája, de ha emberséges, képes indulatokat csillapítani, békességet teremteni, akkor abban mindig megnyilvánulhat a hite.

Fekete Zsuzsa 
Fotó: Füle Tamás