A református lelkészi szolgálat az előző szemeszterben alakult meg a legnagyobb és szakmailag legelismertebb műszaki képzési helyen, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. A keresztyén hallgatók eleinte heti kétszer reggeli csendességet tartottak kisebb körben a szorgalmi időszak idején három éven át. 
„Az egyetem mintegy húszezer hallgatója között sok hívő ember lehet, idő kell, míg egymásra találunk" – mondta érdeklődésünkre Németh Balázs egyetemi oktató, református lelkész. A fél éve indult misszió vezetője irányítástechnikát és járműdinamikát tanít az egyetemen. Gépészmérnöki tanulmányaival párhuzamosan kezdett el teológiára járni, és míg a Duna egyik partján lelkészi pályára készült, a másikon a doktori képzésben vett részt: tanított, tanult és kutatott. „Szerettem volna a polgári állásomat is megtartani, ugyanakkor küldetést éreztem a lelkipásztori hivatás és a mérnökök közötti misszió iránt is" – magyarázza.

Nyitott, közvetlen, közérthető
Az egyetemi polgárok számára létrehozott imaterem megnyitása és a lelkészi szolgálat megkezdése óta Németh Balázs már nemcsak a katedrán szolgál, hanem igét hirdet, reggeli csendességet tart, közösségi programokat szervez és lelkigondozói beszélgetéseket vezet. Felekezeti hovatartozástól függetlenül bárkit szívesen lát, mint mondja, elsősorban azokat szólítaná meg, akik nem tartoznak gyülekezethez. „A hallgatók jó része kollégista, sokan laknak albérletben is. A fővárosiaknak meglehet a gyülekezeti kötődésük már, a többiek viszont lehet, hogy csak ritkán jutnak haza, ezért kimaradnak az otthoni gyülekezeti életből. A végső célunk persze, a nem hívők elérése lenne, ezért a csütörtök esti istentiszteleteken mindent próbálunk megtenni, hogy nyitott légkört alakítsunk ki. A félévet közös gondolkodással kezdtük, mérnökökhöz híven különböző szempontok alapján pontszámokkal értékeltük az előző szemeszter igehirdetéseinek hosszát, tartalmát, közérthetőségét. Fontos a közvetlenség is: beszélgetésekkel, vezetett kérdésekkel tesszük interaktívvá a lelkialkalmakat, és teret hagyunk saját kérdéseiknek is."

Két lábbal a földön
A mérnökök kevésbé filozofikusak, inkább életszerű kérdéseket tesznek fel – állítja Németh Balázs. „Nem elsősorban a végső célok foglalkoztatják őket, sokkal inkább a mindennapos etikai kérdések, amelyekkel a munkájuk során birkóznak meg, de előfordul, hogy munkahelyváltás előtt fordulnak hozzám tanácsért. Végzett mérnökök is részei ugyanis a közösségnek, nekik havonta egyszer tartunk összejövetelt Munka-kör néven. Ilyenkor szó esik a főnökhöz és a munkatársakhoz való viszonyról, arról, mit jelent keresztyénként világi közegben dolgozni, mennyire más multinál, kis- és középvállalatnál vagy egyetemen dolgozni. Olyan etikai kérdések is felvetődnek, hogy például alvállalkozóként vállalhatom-e egy párszáz milliós beruházás részfeladatait, ha tudom, hogy az idővel természetkárosító folyamatokhoz vezet. A keresztyén mérnökök számára kérdés az is, mennyire lehet a munkahely az evangélium átadásának a terepe."

Azonos arányban
Az istentiszteletekre oktatók is eljárnak, a férfiak és a nők aránya pedig nagyjából kiegyenlített. „Ez talán jelzi, hogy a nők jellemzően többségben vannak a gyülekezetekben is. Akkor leszek elégedett, ha a lelkészség jobban leképezi a műegyetemi arányokat, vagyis több férfi jár majd el közénk." Őket valamivel nehezebb megszólítani – teszi hozzá a lelkész. „A módszereink többsége inkább nők között vezet eredményre. Egy-egy témáról könnyebben beszélgetnek a nők, mint a férfiak, legyen szó programozókról, mérnökökről, bárkiről. A férfiaknak szakmai kérdésekről könnyebb megnyilvánulniuk: kit mi foglalkoztat műszaki szempontból, ki milyen szakirányt választ. Fontos ez is, de távolabb áll attól, hogy ki vagyok én. Arra is odafigyelünk, hogy ne feltétlenül sok ember előtt kelljen megszólalniuk, mert az kellemetlen lehet számukra."

Magányosak
Ami a hallgatókat illeti, Németh Balázs elmondta: a műegyetemisták között sokan magányosak. „Az elmúlt év végén több kollégiumban folytattam beszélgetéseket. Előfordul, hogy ezekben nincsenek állandó jelleggel nyitott közösségi terek, amelyek kedveznének a spontán beszélgetések kialakulásának, esetleg a konyha marad, de ott sincs elég ülőhely. Többen elmondták, hogy a bent lakó hallgatók sokszor elszeparáltan élnek a szobáikban, ezért elmagányosodnak, még a két szobával odébb lakóknak is facebookon írnak, hogy vegyék halkabbra a zenét."

Közösséget épít
Az egyetem kancellárja többek között emiatt szorgalmazta, hogy legyen egy elcsendesedésre, lelki feltöltődésre is alkalmas közösségi tér. „Persze, akinek nincs egyházi kötődése, az nehezebben nyit felénk. Ezért – ahogy az általában az egyetemi misszióban szokás – próbáljuk közel hozni az alkalmakat az egyetemisták világához, hogy ne legyen nagyon kirívó, ha valaki idejár. Néhányukkal arról beszélgettünk, miért nehéz felvállalni az egyetemen, ha valaki Krisztushoz tartozik, vagy csak érdeklődik a keresztyén közösség iránt. Úgy tűnik, még azokat is bedarálja az egyetemi létforma, akik középiskolásként vallásgyakorlók voltak. Elkerülnek otthonról, új emberek veszik őket körül, és ebben a közegben nem biztos, hogy könnyen találnak keresztyéneket maguk körül. Nem mindenki tud hazajárni, és tartani a kapcsolatot az otthoni gyülekezetével, és itt nem feltétlenül találnak egyből közösséget. A Műegyetem jellemzően nagyon sok tanulást ró rájuk, ezért a gyülekezeti programokon való részvétel az idejükbe már sokszor nehezen fér bele. Ez az oka annak, hogy mi egy órába foglaljuk bele az istentiszteletet, hogy akkor is kiszámítható legyen, meddig tart, ha a szorgalmi időszak nehéz heteit élik a diákok. Persze, utána lehet maradni kötetlenül beszélgetni."

Motiváció nélkül?
„Nem is lelkészként, sokkal inkább oktatóként érzem, milyen sok az elveszett bárány az egyetemen" – fejti ki Németh Balázs. „Sok minden van, amit meg lehet tanulni, csupán energiát kell belefektetni és szorgalmat kell hozzátenni. Így bárkiből lehet jó mérnök, bárki elsajátíthatja azokat a fogásokat idővel, amelyek segíthetik a szakmájában. A fő kérdés ezért nem az, hogy kinek-kinek elég ötöse volt-e középiskolában, hanem az, hogy van-e motivációjuk a mérnöki szakmához. Egyetemi lelkészként ennek megtalálásában is szeretnék segíteni."

Hallgatóiban gyakori a félelemérzet – mondja a lelkész. „Szoronganak amiatt, hogy hogy fogják elvégezni az egyetemet. A sorozatos kudarcok miatt sokan rossz megoldást választanak: csak benéznek a vizsgára, hogy megtudják, miket kérdeznek, de csak a következő félévben vagy még később vizsgáznak le. Nagy a lemorzsolódás, főként azok körében, akiknél hiányzik a motiváció. Mások érdeklődnek ugyan valami iránt, például repülőmodelleket gyűjtenek vagy szeretik az autóversenyzést, de arra már nem igazán hajlanak, hogy a matematikai-fizikai hátteret vagy a gépészetet is megtanulják hozzá. A csalódás miatt saját alkalmasságukat is megkérdőjelezik. Itt lehet beavatkozni, kicsit helyretenni a dolgokat: a mérnöki szakma nemcsak annyiról szól, hogy szeretem a mérnöki alkotásokat, hanem hogy azt az utat is szeretem, amelyen járva az álmaimig el lehet jutni, és ezért képes vagyok energiát fektetni a munkába. Energia viszont csak akkor van, ha van motiváció. Lelkészként aziránt is felelősséget érzek, hogy a hallgatók elvégezzék ezt az egyetemet és legyen munkájuk."

A mérnöknőknek is segítenének
Különleges helyzetben vannak a női hallgatók, hiszen főleg férfiakat vonz a műszaki pálya, így nemcsak a szakmában, hanem már a képzésben is jóval kevesebb nővel találkoznak. Egy közelmúltbeli kutatás szerint egy részüket ez kifejezetten aggasztja. „A megkérdezett közel százötven műegyetemista női hallgató 35 százalékát eléggé, 15 százalékát pedig nagyon foglalkoztatja, hogy miként lehet nőnek megmaradva kiteljesedni egy férfiasnak tartott szakmában. Fontos, hogy rájuk is fordítsunk figyelmet, a közeljövőben ezzel kapcsolatos programokat, fórumbeszélgetéseket is szeretnénk szervezni nekik."

A családig vezetnek a szálak
Kívülállók szerint a műegyetemisták élen járnak a bulizásban, az ivásban. Az egyetemi oktató szerint ez sztereotípia, hiszen az ilyesmi minden egyetemen jelen van. Inkább abban érez különbséget más képzésekhez képest, hogy itt a hallgatók megtehetik, hogy ritkán járjanak be az órákra. Ez sokakat rossz döntésekre sarkall szerinte. „Először a reggel nyolcas előadást hagyják ki, aztán már a tízest is. Az évfolyamtársaim közül sokan ezért csúsztak éveket. Oktatóként sajnos azt mondhatom, egész jó, ha egy vizsgán csak ötven százalék a bukásarány. Volt, hogy ötven hallgatóból három ment át, pedig sokszor típuspéldákat adunk, de ha már ugyanazt a példát másként tálaljuk, sokan elvesznek benne – pedig egy mérnöknél fontos, hogy egy problémát több oldalról lásson és közelítsen meg."

„Gyakran hallom azokat a szólamokat a kollégáimtól, hogy a mai hallgatók rosszabbul teljesítenek, mint a korábbi évfolyamok. Abban van igazság, hogy sokan kevesebb tudással, felelősségvállalással és hajlandósággal érkeznek az egyetemre az elmúlt évekhez, évtizedekhez képest, de kérdés, mennyire kárhoztathatók ők ezért. Valamennyi hallgatónk sajátos környezetből, családi és közoktatási háttérből érkezik, és erre is tekintettel kell lennünk. Ez az, ami miatt oktatóként lelkészi szolgálatot szerettem volna vállalni közöttük. Jóllehet, egy-egy egyetem hallgatói bizonyos értelemben válogatott közeg, egy közel húszezres hallgatói létszámnál már leképeződhetnek az országos statisztikák. Sokan nem kapják meg azt a biztos hátteret és lelki támogatást, amelyet korábban talán inkább megadtak a családok és az iskolák. Ajándék, amikor a hallgatók megnyílnak, és belelátást engednek életüknek ebbe a részébe is."

A versenyautóktól a szószékig
Elhívását a műegyetemi alapképzés alatt kapta – meséli Németh Balázs. „Nekem is volt olyan korszakom, ami másod-harmadév környékén mindenki számára eljön, amikor elgondolkodtam, valóban ezt akarom-e csinálni. Forma–1-es mérnök szerettem volna lenni, ezt még általános iskolában találtam ki magamnak. Az egyetem viszont engem is komolyan elgondolkodtatott, tényleg ez-e az életcélom. Ha igent mondtam volna a kérdésre, valószínűleg most nem itt ülnék, hanem Németországban vagy Angliában valamelyik versenyistálló környékén vagy egy autógyár fejlesztőrészlegében dolgoznék éjt nappallá téve."

Többre hív
A fordulópontot a 2007-es Csillagpont jelentette számára – árulta el. „Ott kaptam választ arra a kérdésre, hogy menjek-e külföldre vagy itthon maradjak. Azonban Istennek hála, sokkal többet kaptam azon a héten. Kulcsfontosságú volt akkor számomra egy mondat, amit az egyik előadó szájából hallottam: Magyarország itt, a Csillagponton épül. Ettől kezdve tudtam, hogy itthon a helyem, de ezután a kérdés az volt, hogy mivel foglalkozzak itthon. Isten tovább formálta bennem ezt a kérdést, a Csillagpont pedig nyitottabbá tett, az otthoni gyülekezetemben elkezdtem programokat szervezni, noha korábban el sem tudtam képzelni, hogy alkalmas lehetek ilyesmire. Végzős műegyetemistaként ismét válaszút elé kerültem. Ekkor már négy tudományos diákköri dolgozat volt mögöttem, szerettem az irányításelméletet, a járműdinamikát is, így kézenfekvő volt, hogy elkezdtem a doktori iskolát. De tudtam, Isten többre hív. Szerettem volna az evangéliumot hirdetni valamilyen formában. Azt mondtam, ha most nem vágok bele a lelkészi tanulmányokba, később nem lesz rá időm, energiám. Sok tusakodás után végül egyszerre kezdtem el a teológiát és a doktori képzést. Isten segítségével így lettem lelkész és a műszaki tudományok doktora."

Egy közülük
Egyre több kollégája tudja, hogy ő az egyetemi lelkész is, ezért számára a hitelesség kulcskérdés – mondja Németh Balázs. „Fontos, hogy ne csak lelkészként, hanem oktatóként és kutatóként is jelen legyek az egyetemen, én is foglalkozzam azzal, amivel a mérnökhallgatók és a mérnökök, akik között szolgálok. A tanórákon nem beszélhetek mellé a szakmai kérdéseket illetően – mert ha az érződik, hogy a tényszerű dolgokhoz nem értek, miért fordulnának hozzám életvezetési kérdésekkel?"

Nem új gyülekezet
A műegyetemi lelkészi szolgálat a Dunamelléki Református Egyházkerület támogatásával jött létre. Németh Balázs hangsúlyozza: az inkább talán katolikus körökben szokásos lelkészség elnevezéssel azt kívánta kifejezni, hogy nem célja egyetemi gyülekezetet létrehozni az intézményben, sokkal inkább úgy tekint a szolgálatra, mint ami a gyülekezetek és az egyház kinyújtott karja az egyetemisták felé. A gyülekezetekhez való kapcsolódást erősíti az is, hogy belőlük érkeznek többnyire azok a mérnökök is, akik a csütörtök esti istentiszteletek végén Jézus Krisztusról tesznek bizonyságot a hallgatóságnak. Németh Balázs szerint a mérnökmisszió célja, hogy bemutassa: a református hitben rejlő öröm, reménység és erő a Szentháromság Istennel és az egymással való közösségben, valamint a mérnöki hivatással összhangban megélhető.

Református mérnökök közössége
„Noha a hangsúly az evangélium hirdetésén van, tágabb értelemben vett mérnökmisszióban gondolkozunk" – összegezte. „Célunk, hogy a keresztyén mérnökhallgatók szakmailag is ismerjék egymást. Ennek hasznát vehetik később akár a munkahelykeresésnél is, illetve ha kérdésük van, tudnak kihez fordulni. A Munka-kört is ezért indítottuk be. Szeretnénk hozzájárulni egy református műszaki értelmiség kialakulásához, és óriási ereje lenne annak is, ha a református mérnököknek lenne egy platformja, ahol megnyilatkozhat a hitbeli egységük is. A mérnökök fontos gazdasági szerepet töltenek be hazánkban, hiszen ha megnézzük a makrogazdasági adatokat, számos beruházás és fejlesztés a mérnöki szakmához kötődik. Ezért is lenne fontos, hogy a gyülekezeteink kiemelten is gondoljanak a mérnökeikre, hiszen rendkívül fontos helyet foglalnak el a társadalomban."

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás; műegyetemi református lelkészség