Csákvári Dániel, a Müncheni Magyar Nyelvű Református Gyülekezet lelkésze kérdésünkre elmondta, még a befogadást meghirdető Németország lakosságát is meglepetésként érte, amikor néhány nap alatt több mint hatvanezer menekült és migráns jelent meg a müncheni pályaudvaron. A bajor református egyház elnöke már tavasszal aggodalmát fejezte ki, és a magyar gyülekezettől kért tájékoztatást nemcsak a magyarországi menekültpolitikáról, de a hazánkban folyó cigánymisszióról és a cigányság helyzetéről is. Az október közepén megrendezendő németországi zsinaton a müncheni magyar protestáns gyülekezet lelkésze hirdeti az Igét, Csákvári Dániel szerint várható, hogy a menekülthelyzettel kiemelten foglalkoznak majd a tanácskozáson.

Párhuzamos társadalmak

A több mint egy évtizede Németországban szolgáló lelkipásztor szerint a mostani migránsáradat előidézte változások a német demokrácia szakítópróbájához vezetnek. „Eddig is voltak problémák, és ha nem a jelenlegi integrációs politikát folytatná Németország, itt is bekövetkezett volna, ami Franciaországban és Párizs elővárosában tapasztalható. Ám amikor szabad a vallásgyakorlás, szinte semmilyen kényszerítő erő nincs, hogy az itt élőknek meg kellene tanulniuk németül, a kultúrát el kellene sajátítaniuk, a törvényeket pedig ismerni, akkor óhatatlanul kialakulnak párhuzamos társadalmak" – fogalmazott.

És már jó ideje ki is alakultak. Németországban a második világháború óta több évtizedes hagyománnyal rendelkezik az iszlám kultúra, amely a török vendégmunkások beáramlásával még inkább megerősödött. „A fiatalok egy része vallásilag nem kötődik az iszlámhoz, de kulturálisan igen. Egy Göttingenben élő magyar származású zenetanár, az ottani magyar istentiszteletek kántora mesélte, hogy az iskolában a török gyerekek sem hegedülni, sem zongorázni nem akartak tanulni, és hallani sem akartak az európai zenéről."

A Bajorország tartományi fővárosában szolgáló lelkész szerint a mostani menekültáradat az egész német társadalomban, de különösen a tömegesen érkezőkkel szembesülő bajorokban váltott ki nagyfokú elégedetlenséget. „A bajorok érzékelik elsőként ezt a menekülthullámot, mert ide érkeznek először a menekültek és a migránsok, egyébként az itteniek is derekasan kiveszik a részüket a menekültek ellátásából. Ennek ellenére nagy a feszültség, sok a morgás. Nyíltan vagy nem nyíltan, de sokan egyetértenek Magyarország jelenlegi menekültpolitikájával és a kerítésépítéssel is. Ha valamit rosszul kezdünk el, abból nehezen fog jó kisülni. Ezt vették észre a németek: a kontrollálatlan, ellenőrizetlen helyzet nem vezet jóra."

Csákvári Dániel hozzátette: nem kérdés, hogy keresztyén és humánus meggyőződésből segíteni kell a rászorulókon, biztosítani kell nekik az ivóvizet, az élelmet és a ruházatot. 
„Az azonban nagy kérdés, hogy képes lesz-e a német társadalom ezeket az embereket ekkora létszámban integrálni. Adja az Úristen, hogy ne legyen igazam, de valószínűleg társadalmi szinten nagy feszültségek várhatók. Az nem jó út, hogy behívunk Európába több százezres menekülttömeget, és utána azt mondjuk: ez most már a mi felelősségünk, osszuk el a terhet, mert a németek egyedül nem tudnak megküzdeni vele. Előtte miért nem tudták megkérdezni a tagállamokat? Miért nem kérdezik meg a német embereket? – többségi alapú demokráciáról beszélünk. Svájcban volt hasonlóra példa: tavaly a szavazók több mint fele voksolt arra, hogy állítsák vissza a bevándorlási kvótarendszert."

Akárhogy is: a befogadó országokban élő állampolgároknak és az integrálódni kész vagy nem képes, illetve nem akaró, más nemzetiségű, vallású és kultúrájú embereknek kell majd együtt élnie. München lakosságának legalább harminc százaléka külföldi, és már a vidéki Bajorország is – benne az öntudatos, sajátos kultúrával rendelkező bajorokkal – párhuzamos kultúrákat magába foglaló hellyé változik. Csákvári Dániel szerint az egyik feszültségforrás az, hogy az eltérő kultúrájú és vallású bevándorlók kevéssé lojálisak a befogadó településekhez és tartományokhoz. A feszültséget csak fokozza, ha az embercsempészek mellett a befogadó országok is olyan jóléttel kecsegtetik a menekülteket, ami nem fedi a valóságot – tette hozzá.

Kényszerpálya és önkéntesség
A németországi helyzetről megkérdeztük a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet Stuttgartban és környékén szolgálatot teljesítő lelkipásztorát is. Gémes Pál elmondta, gyülekezete nemrégiben drámai hangulatú levelet kapott, amelyben a járási elöljáró arra kérte, ha tehetik, ajánljanak fel épületet a menekültek befogadására, mert a körzet nem képes mindenkit elhelyezni, a tornacsarnokok pedig hamarosan be fognak telni. Nem sokkal később az esperes is nyomatékosította a gyülekezetekhez intézett kérést. Novemberre várnak nagyobb menekülthullámot a németek; a stuttgarti gyülekezet a lebontásra váró épületét üríti ki a napokban, hogy helyet készítsen benne mintegy száz menekültnek, akár hosszabb időre is.

Hogy hogy érinti mindez, arról a lelkész azt mondja: „Nehéz kérdés, mert látom a családok nyomorát, és ki az, aki ne akarna segíteni ilyenkor. Ugyanakkor abból a száz emberből, akit nálunk elhelyeznek, hatvan-hetven egyedülálló férfi lesz a lakónegyedünk kellős közepén, amiből adódhatnak feszültségek. Igaz, csak a téli időre fogadjuk be őket átmenetileg, és minden valószínűség szerint áprilisban máshová kerülnek. A környéken már korábban elszállásoltunk csaknem háromszáz menekültet városi otthonokban, a gyülekezetünkben pedig majdnem egy éve működtetünk egy ún. Flüchtlingswohnungot, ami menekültotthont jelent. Ez nem lakás, hanem olyan hely, ahol a menekültekkel önkéntesek foglalkoznak, nyelvórákat tartanak nekik, játszanak a gyerekekkel. Ezeknek a konténerekben lakó embereknek nincs közösségi terük, ahol tartózkodhatnának. Van egy ágyuk és van négy négyzetméter felület, ami az övék, azon kívül semmi. Az integráció elősegítéséhez fontosnak tartottuk, hogy legyen olyan hely, ahol találkozhatnak, és ahol az általunk is támogatott, főleg egyházi berkekből származó csoport foglalkozásokat kínálhat nekik. A civil társadalomnak, benne az egyházaink tagjainak meg kell találni a megoldást arra a helyzetre, amit a politika intéz valahogy."

Félelmek
Az evangélikus lelkész szerint az emberek eközben féltik a munkahelyeiket, és az is visszatetszést kelthet, hogy nem túl nagy a különbség a szociális segély és a menekültsegély között. „A közeljövőben várhatóan nagy-nagy feszültségek lesznek, amelyeknek a félelem az alapja. Nem csak a terrorveszélytől való félelem, vagy az, hogy csapatosan gyülekező férfiak látványa ijesztő lehet, vagy hogy más kultúrkörből érkeznek tömegével emberek. Ott van az is, hogy a munkaerőpiac nagyon nehezen működött az utóbbi években is, és most jön egy csomó fiatal, életerős ember. Egész biztos vagyok benne, hogy főleg az idősebb, nem túl képzett kétkezi munkások tartanak tőle, hogy kiszoríthatják őket a munkahelyükről. Ez vonatkozik a mi magyar gyülekezeti tagjainkra is, akik között sok mesterember és szakmunkás is van. Mivel ők nem beszélik túl jól a nyelvet, és nem mindig abban a munkakörben tudtak elhelyezkedni, amire a kiképzésük megvolt, tartanak attól, hogy mi lesz, ha nem lesz elegendő az elosztásra szánt pénz, és jönnek a szociális hálón belüli megrövidítések. Még nagyon sokat kell tenni azért, hogy ez ne torkolljon valamiféle ellenségeskedésbe."

A nyár óta tartó menekülthullám lehengerelte Németországot – állítja a lelkész. „Semmiképpen nem készültünk föl erre a helyzetre, még mindig a sokk állapotában vagyunk. Amire még csak most kezdenek okos politikusok rájönni, az az, hogy nem elég azt mondani, hogy gyertek, most már azon is el kell gondolkodni, hogy mikor lehet a csapot elzárni. Nyilván a menekültek ellátása fontos vetülete a kialakult helyzetnek, de nem az egyetlen, hiszen állandóan jönnek újak."

„Gyülekezeti lelkészként nekem az a feladatom, hogy ott, helyben az együttélést valamilyen formában menedzseljem, és megtegyük, amire a keresztyéni szeretet kötelez: azokat, akik bajban vannak, nem rugdossuk vagy küldjük el, hanem megpróbálunk valamilyen formában segíteni nekik" – tette hozzá Gémes Pál. „A politika feladata az, hogy megoldja ezt az Európa- vagy akár világméretű krízist. A következő választások eredménye meg fogja mutatni, ez mennyire sikerült. Ha ez így folytatódik, a jelenlegi politikai elitet a következő választások elküldik, és ha így lesz, kérdés, ki jön helyettük. Ha nagyon rosszul szerepelnek, nem is akarom elgondolni, milyen politikai erők juthatnak hatalomra – ők vagy radikális megoldást akarnak majd hozni vagy teljesen az ellentétét, a feltétel nélküli befogadást. Egyik sem lenne jó."

Egyoldalú tájékoztatás
„Különbséget kell tenni a sajtónak és a sajtóban hangoztatott szólamok és aközött, hogy az emberek egy része hogy vélekedik" – fogalmazott a lelkész. „Az egyházon belül nagyon sokan azon az állásponton vannak, hogy gyertek, megértünk titeket, segítünk rajtatok, Németország gazdag ország, mi ezt kibírjuk. Nekik az, hogy valahol van egy határ, amit áthatolhatatlanná tesznek azzal, hogy szögesdrótot feszítenek ki rá, borzalom. Noha nem értek egyet velük, engem nem ért semmilyen támadás emiatt. Vannak emberek a gyülekezetben, akikkel szoktam vitatkozni erről. Mindig azt mondom, hogy hallgassák meg a másik oldalt is. Ami a német sajtóban megjelenik, az végtelenül egyoldalú, de ha az ember egy kicsit tud angolul vagy tud magyarul – és erre az internet majdhogynem meghívást ad –, értesülhet arról, hogy az információk fele vagy nem érkezik meg hozzánk, vagy eltorzítva közvetítik őket. Biztató, hogy annak ellenére, hogy Magyarország óriási médianyomás alatt van, nagyon sokan nem elégednek meg az egyoldalú tájékoztatással, hanem utánajárnak a hírek igazságtartalmának."

Krisztushoz térő családok
Hírek jutnak el hozzánk is Németországból, a legnagyobb közösségi portálon sokan megosztották azt a felvételt, amelyen egy berlini gyülekezet korábban muszlim vallású, megkeresztelkedett tagjainak bizonyságtétele is látható. „Nálunk egy héttel ezelőtt megjelent egy hölgy, aki Iránból jött a fiával, hogy keresztyének akarnak lenni. Nem kevesen vannak ilyenek. Az Iszlám Állam kegyetlen fellépése, ez az irgalmatlan irtása másoknak, de a saját vallásukhoz tartozóknak is, sokakban elindíthatta azt a gondolatot, hogy valami nem stimmel az iszlámban. Ezt a gyülekezetünk egyik ügyvéd munkatársa is megerősítette, aki a praxisában sok ilyen kiábrándult emberrel találkozik. Valószínűleg előtte sem voltak ők túlságosan nagy megvallói ennek a vallásnak, és most érdeklődnek a keresztyénség iránt. Ez a hölgy például már Iránban is kapcsolatban állt egy földalatti gyülekezettel."

A lelkész hozzátette: „Én most nem úgy látom ezt az egészet, hogy nosza, misszionáljuk meg a muszlimokat, de ha már elhagyták a hazájukat, ha már idáig eljöttek egy olyan helyről, ahol őket saját honfitársaik fenyegették, és ha nyitnak felénk, akkor jó lenne megadni nekik minden segítséget. Befogadni őket gyülekezetként, hogy megismerhessék a hitünket, és amennyiben úgy gondolják, megtérhessenek és keresztyénné legyenek. Tudok egy pici berlini gyülekezetről, ahol már azon gondolkodtak, hogy eladják a templomot és bezárják a parókiát, de időközben a megtért perzsák úgy megtöltötték, hogy már nem a bezáráson gondolkodnak, hanem a tatarozáson és a bővítésen. Szinte minden vasárnap tízes nagyságrendben érkeznek új érdeklődők, akik kapcsolatot keresnek a gyülekezettel. Lehet, hogy valakiben az a gyanú ébred, hogy ezt csak azért teszik, hogy elfogadják őket, munkát kapjanak, maradhassanak, de az iráni hölgy esetében például biztosan tudom, hogy nem erről van szó. Ráadásul, nagy ellenállást fejthet ki a szintén itt letelepedett muszlimokban, ha honfitársaik áttérnek."

Távlatok és érdekek
Erről azonban nem beszélnek azok, akik a befogadás pártján vannak – tette hozzá Gémes Pál. Az evangélikus lelkész szerint a német politikusok lavinát indítottak el, amikor meghirdették, hogy Németország várja a menekülteket. „Ezt beismerni egyenlő azzal, amit a német úgy mond, hogy Gesichtsverlust (a szó jelentése tekintélyvesztés, szó szerint arcvesztés – a szerk.). Minden menedzser, aki bevallja, hogy milliárdos balhét követett el, azt kirúgják. Erre a beismerésre egy politikus se fog vállalkozni, mert ez beláthatatlan következményeket vonna maga után. Úgyhogy, legalábbis ahogy én látom, sárral-kővel dobálnak Orbán Viktorra – és követik őt. A magyar miniszterelnök az, akit oda lehet állítani, mint Belzebúbot, ő az, aki a piszkos munkát elvégzi. Nyomják előre – ha kiabálni akartok, kiabáljatok rá –, de a háttérben már rég elkezdték azokat a mechanizmusokat, amelyeket ő javasolt már hetekkel-hónapokkal ezelőtt. Ez itt, Németországon belül még nem tűnik fel annyira a nem túl jól informált rétegeknek. Közben ott van az az álarc, hogy csak jöjjetek, mi szeretünk titeket – ezért sokan elégedetlenek, kevesellik, hogy csak erről esik szó. Valamikor a két folyamat összeér talán, bár itt ideológiai határok is vannak, amiket ezek a politikusok valószínűleg nem fognak átlépni, mert az egyben a politikai karrierjük végét jelentené. Nem kell ahhoz különösebben szeretni a magyar miniszterelnököt, hogy az ember felismerje benne az egyetlen jelenlegi államvezetőt, akinek van víziója, elképzelése Európa jövőjéről, ami nem merül ki a profit maximalizálásában – a többi európai politikusban ezt nem látom. Ők arra ügyelnek, hogy a következő választásokon megint kiállják a próbát, és ennek érdekében próbálnak rövid távú terveket megvalósítani. Amennyiben tényleg stratégiailag gondolkodnak, azok a gondolatok, úgy tűnik, elsősorban Észak-Amerikából érkeznek. Nagyon ügyesen manipulálják az itteni politikusokat arra, hogy ebben az összefüggésben azt csinálják, amit a „nagy testvér" szeretne. Pedig ha Amerika nem bombázta volna Irakot, nem avatkozott volna be Afganisztánban, vagy nem kényszerítette volna bele a háborúkba az európaiakat, ma a világ más volna."

Jakus Ágnes
Képek: Füle Tamás;