A Keskeny út sátor tusványosi tevékenységéről már egy korábbi cikkünkben beszámoltunk, most azonban egy olyan akciójukról szeretnénk tudósítani, ami nemcsak a sátorba látogatókra volt hatással, hanem mondhatnánk, a fél tábort elérte, beszéltek róla. A flashmob-szerű akció ötletgazdája Kádár Zoltán János teológus volt, aki a sátori áhítatokat is tartotta reggelente.

A tábor egyik legforgalmasabb csomópontja az, ahol több ösvény is találkozik, két sátor is van az út mellett, de itt halad át az, aki a kempingbe akar bejutni és a közelben van a sátorozásra kijelölt hely is. Ez a kereszteződés volt a flashmob helyszíne. 
Ezen a forgalmas helyen nagy feltűnést keltett a pödört bajuszú, napszemüveges fiatalember, akinek egyik kezében egy piros cowboy kalap volt, a másikban egy tábla: „Vegyél! Nekem adatott bőven!" felirattal.

A kalapban volt hét egylejes, amit szét szeretett volna osztani a táborozóknak. Az akció első felében az arra járók megrökönyödve néztek a fiatalemberre. Egyesek el sem olvasták a tábla szövegét, meg voltak győződve, hogy koldulás van a dologban, még az egyik biztonsági ember is nagy lendülettel érkezett, hogy eltávolítsa a „nemkívánatos koldust". Olyanok is voltak, akik elolvasták a feliratot és azt keresték, hol a kamera, nem nyúltak bele a kalapba, mert nem szerették volna, ha a fél tábor később rajtuk nevet.

Akik elolvasták a feliratot és nem gondoltak semmi átverésre, azok sem mertek pénzt kivenni a kalapból, mert valami belső fék gátolta őket, hogy elfogadják, az életben vannak fordított előjellel történő dolgok is.

Nagyon érdekes párbeszédek kezdtek kibontakozni a teológus fiatal és az arra járók között. Az egyik egyetemista szinte felháborodottan kérte számon, hogy milyen jogon osztogat pénzt. Kádár Zoltán János visszakérdezett, hogy „te még nem kaptál senkitől ajándékot?", mire az illető egyetemista szinte kikelve magából kezdte magyarázni, hogy a pénz nem ajándék, azért meg kell dolgozni, azt nem lehet csak úgy osztogatni.

Mások úgy érezték, nem kivenni, hanem betenni kell a kalapba, úgyhogy az összeg elkezdett duzzadni, egy adott pillanatban már több mint ötven lej volt a kalapban. Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus is a kisgyermeki lelkületre bízza az Isten országának titkait, hiszen a romlatlan gyermeki lelkület még nincsen telezsúfolva és megterhelve társadalmi klisékkel.

Történt ugyanis, hogy a jeget két kisgyerek törte meg. Mikor Kádár Zoltán János kínálta őket, hogy egy fagyira valót vegyenek ki a kalapból, minden további nélkül megtették. A végén több óra után csak nagy nehézségek árán fogyott el a kalapban lévő pénz.

Ez az akció nemcsak a Keskeny út sátor népszerűsítését szolgálta, hanem egyfajta társadalmi görbe tükröt tartott mindenki elé, mintegy jelezve, hogy a kialakult előítéleteket, sztereotípiákat mennyire fontos lenne lebontani.

Az akció után beszélgettem Bardócz Csaba lelkipásztorral, sátorvezetővel és Kádár Zoltán Jánossal, akik egybehangzóan elmondták, hogy a kétezer éves keresztyén életvitel és értékrend még mindig reális és életképes alternatívát jelent ebben a modern és oly gyakran értékvesztett világban. Kissé „fesztiválosítottuk" a Keskeny út missziós sátrat, aminek a mai akció is bizonyítéka volt, ugyanis egyre erősebb impulzusokat szeretnénk adni az embereknek, hogy lebontsuk az előítéleteket – mondta Bardócz Csaba.

Szeretnénk, ha elgondolkodnának az emberek azon, hogy mit jelent adni és kapni – foglalta össze az ötlet lényegét Kádár Zoltán János, majd hozzátette: ne higgyék, hogy az egyház mindig csak támogatást kér és vár az emberektől. „Ugyanakkor az akció meggyőzött arról, hogy a Tusványoson részt vevők jó emberek. Amikor ugyanis megértették az akció üzenetét, sokan támogatták is a kezdeményezést, volt, aki tett a kalapba, és így többen vehettek ki belőle pénzt" – mondta.

Ez a flashmob ugyanakkor megmutatott egy olyan irányt az egyház számára is, amin keresztül sokkal több embert meg lehet szólítani, vagy legalábbis gondolkodásra lehet ösztönözni. Sok ilyen missziós lelkületű teológusra és lelkipásztorra lenne szüksége a református egyháznak is, mint amilyen Kádár Zoltán János.

Juhász Ábel