„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.”

(Zsidóbeliekhez írt levél, 12. fejezet 1. vers)

Itt a vége. Befejeztem. Feladom. Belefáradtam, hogy mindig én segítsek, hogy mindig én próbáljam meg rendbe tenni mások elszúrt életét. És elegem van abból is, hogy miközben azon erőlködöm, hogy jobb legyen, olyanok szólnak be, akik nem csinálnak semmit, inkább csak ártanak.

Minek törjem tehát magam? Abbahagyom az egészet, leülök én is, és szépen el leszek a sorok között. No meg, mivel mindenki olyan jól el van a maga kis világában, észre sem fogják venni, hogy eltűntem.

Amúgy sem vagyok rendkívüli valaki, nincs olyan csodás megtérési történetem, mint Pál apostolnak, nincsenek olyan csodás tapasztalataim sem, mint a hithősöknek.

Pedig, mikor megkeresztelkedtem azt gondoltam, hogy könnyebb lesz, hogy sikeres leszek, megoldódnak az anyagi problémák, elmúlnak a betegségek, rendbe jön a házasságom, helyreáll a kapcsolat szüleimmel, gyermekeimmel.  De nem. Sőt.

A barátaim, a munkatársak csodabogárnak tartanak; „Nem jössz be szombaton dolgozni? Nem eszel disznóhúst? Nem iszol meg velünk egy pohár pezsgőt? De XY megteszi, pedig ő is ugyanolyan gyülekezeti tag, mint te! Akkor te miért különcködsz? Légy már egy kicsit modernebb!”

Nem! Én nem alkuszom meg a bűnnel! – Mondtam eddig. De most, hogy itt vagyok egyedül… Kiégve… Közönnyel… Mert az imádság, a bibliatanulmányozás, a prédikáció sem érint már meg úgy, mint régen. Úgy érzem, az egész hitem nem más, mint egy üres, sablonos, céltalan szenteskedés. És a cél; a mennyország, olyan távol van. Nem is tudom, létezik-e egyáltalán…

Számomra már becsukódott a kegyelem ajtaja. Nem tudok szabadulni. Mindig ugyanoda esek vissza. A bűn mocsara nem ereszt, visszahúz. Nem tudok megváltozni. Lehetetlen!

Ha az eddig felsorolt állapotban maradsz, akkor tényleg az!

„Az lehetetlen, amit nem akarsz. Ha nem akarsz, akkor nem is tudsz győzni.

Ne felejtsd el, hogy magasabb szintet nem érsz el annál, mint amit magad elé tűzöl. Ezért tűzd magasra a célt, és lépésről lépésre, még önmegtagadás, áldozat és keserves erőfeszítés árán is juss el a fejlődés létráján a legfelső fokra! Ne engedd, hogy bármi is utadba álljon!

A sors egyetlen ember köré sem szőtt olyan vastag hálót, amelyet tehetetlenül és bizonytalankodva el kellene tűrnie. A mostoha körülmények váltsák ki belőled azt a szilárd elhatározást, hogy leküzdöd a nehézségeket! Egyetlen akadály ledöntése képességet és bátorságot ad újabb akadályok ledöntésére. Céltudatosan menj előre a helyes irányba, és a körülmények segíteni fognak, nem gátolni!” (E.G.White, Krisztus példázatai 227.o.)

Nincs kifogás! Nézz a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra!