Életem során nagyon gyakran találkoztam olyan személyekkel, akiknek szinte semmi kapcsolatuk nem volt Istennel.

Esetleg némelyikük konfirmált vagy bérmálkozott, aztán évente kétszer elment templomba, de semmi több.

Nos, az ilyenek számára tartottunk bibliaismereti szemináriumokat. Néha a próféciákról, máskor a Szentírás és az egészség kérdéskörét összekapcsolva, vagy Ószövetségi - Újszövetségi kiemelkedő személyekről. Megfigyeltem, hogy milyen sokan voltak, akik, mint a szivacs, úgy itták, hallgatták, hogy mit mond a Biblia. Elcsodálkoztak történeteken.

Megdöbbentek, amikor a kétezer évvel ezelőtti jelek beteljesedését látták. Megmozdult a szívük. Volt, aki jegyzetelt, volt, aki hozta a magnóját, és mindent felvett. Aztán amikor elérkezett az idő, hogy adják át életüket Istennek, akkor eltűntek. Amikor arról kezdtünk beszélni, hogy a drága Jézus micsoda határtalanul nagy áldozatot hozott értük, és csupán azt kéri, engedjék Őt a szívükbe, hogy ezután Ő irányíthassa életüket – köszönték, de ezt már nem kérték.

Ezután a kifogások tárháza következett. Unokára kell vigyáznom, épp akkor jön a rokonom, ó, a bibliaóra időpontjában vagyok a fodrásznál bejelentve. Most éppen nem érzem jól magamat, kicsit szédülök, fáj a fejem. A lényeg az, hogy amikor arra került a sor, hogy Jézus életük Ura szeretne lenni, akkor abból már nem kértek.

Jó volt hallgatni a bibliai történeteket, még fél-szívvel oda is szánták magukat, de itt megtorpantak. Aztán végleg elmentek, tovább cipelve egyedül terhüket, gondjaikat, magányukat. Pedig Isten egy csodálatos élet körvonalát mutatta be nekik. Az örök életet, amiért egyedül érdemes élni. Reménységet. De ők ezt nem kérték.

Kérlek, gondolkodj el, te hogyan állsz ezzel a kérdéssel? Meddig engeded életedbe Jézust? Milyen kapcsolatban vagy Vele? Alkalmanként, vagy teljesen odaszántad életedet oltárára. Ma reggel az alábbi Igét olvastam. Kérlek, gondolkozz el ezen – úgy igazán!

"Testvérek, Isten irgalmára kérlek titeket: adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen értelmes istentiszteletetek. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával, hogy fölismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves neki, és mi a tökéletes." 

Rómaiakhoz írt levél 12. rész 1-2. vers