Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mt 16,13-19


Elmélkedés:

Szent Péter apostol életének egyik legjelentősebb eseményéről olvashatunk a mai evangéliumban. Jézus kérdésére a többiek nevében is válaszolva Péter tesz hitvallást arról, hogy mesterüket Isten Fiának tartják. E hitvallást követően az apostol Jézustól új nevet, s ezzel új megbízatást kap, tudniillik a krisztusi közösség vezetését. Péter hitvallásával kapcsolatban Máté evangélista fontosnak tartja rögzíteni Jézus kijelentését, amely szerint e vallomás nem az apostol emberi gondolkozásából született, hanem isteni sugallatra, kinyilatkoztatásra. Az isteni kegyelem működése nem csupán itt, hanem Péter egész életében felfedezhető. Emberi képességeink segítségével nagyszerű dolgokat tehetünk, de Isten kegyelme még ezeknél is nagyobb küldetések sikerét hozza.
© Horváth István Sándor



Jézus híd két világ között

Jézus jelképesen idősebbnek mondja magát, mint Ábrahám. Ezzel végképp kivívja kortársainak ellenszenvét. De itt nem az életkort kell számolgatnunk, hanem arra figyeljünk, hogy Jézus miként nyitogatja az emberek értelmét. Azt akarja tudatni velünk, hogy ő tényleg Isten küldöttje, és vele egyenrangú, ő Isten Fia.


Jézusban az a csodálatos, hogy emberi nyelven beszél Isten világáról. Ez kb. olyan, mintha mi állatnyelven beszélnénk az ember világáról. Jézus áthidal egy létbeli különbséget, mert Isten a bűnei ellenére fantáziát lát az emberben, és fel akarja emelni az ő világába. Nekünk nem kell állatnyelven beszélni az ember világáról, mert nem ez a dolgunk. Persze vigyáznunk kell a teremtett világra, mert ránk lett bízva. Ahogyan Isten Fia emberré lett, mert fel akar emelni bennünket, nekünk is tetteinkkel úgy kell áthatnunk a világot, hogy általunk emelkedjen fel Isten üdvözítő rendelkezésére bocsátva.




Imádság:

Aranysugárral és vérpiros rózsával
feldíszítetted földünket, Fényszülte Fény,
e szent napon, mert vértanúkra lelt az ég,
s a vétkes is most bűnbocsánatot talál.

Mennynek kulcsára, föld tanítómestere,
világ bírái, mindenség fáklyái ők;
kereszten ez, a másik kard által dicső,
s az égi karban vannak már babérosan.

Ó, boldog Róma, két ily drága vértanú
ruházta rád saját királyi bíborát;
nem hírneved, az ő kiváló érdemük
tesz téged minden földi híresség elé.

Két szent Olajfa hűségnek közös tövén,
kérjétek Istent, hogy legyen szilárd hitünk,
erős reményünk, és a kettős szeretet
forrását lelve éljünk a halál után!

A Háromságnak örök dicsőség legyen,
és tisztelet és ujjongás és hatalom
az Egységben, ki mindenen uralkodik
az öröklétnek minden századain át. Ámen.

Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat. Esendő, elbukó emberre, de olyan emberre, aki kész a hitvallásra. Ránk is számít, ránk is építeni akar Krisztus. Ezért hív bennünket, nap-mint nap hogy megerősítsen és küld, hogy tanúságot tegyünk Róla, szeretetéről.