Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jn 20,24-29




Elmélkedés:

A hitetlenség több dologban is felismerhető. Hitetlenségnek nevezzük, ha valaki tagadja Isten létezését vagy a világgal és az emberekkel való kapcsolatát. Hitetlenség az is, ha valaki elutasítja Krisztust, a megváltót, vagy nem hisz az ő istenségében. De hitetlenség az is, ha valaki nem ismeri fel az isteni szót, a neki szóló üzenetet vagy nem engedelmeskedik annak. A hitetlenséggel az ember kizárja életéből az Istent, a szeretetet és elutasítja az üdvösséget. Ezzel a hit elfogadást jelent. Elfogadni Istent, s mindazt, amit ő ad nekünk, az életet, a gondoskodást, a szeretetet, a megbocsátást, az üdvösséget, ez a hit. A ma ünnepelt Tamás apostolhoz hasonlóan mindannyian lehetőséget kapunk a hitre. Lehetőséget kapunk arra, hogy higgyünk Istenben, az ő jóságában és üdvözítő szándékában. Boldogok vagyunk, ha megkapjuk, s elfogadjuk a hit adományát.




Hitetlenkedve fogadta Jézus feltámadásának hírét. De maga az Üdvözítő győzte meg arról, hogy valóságos testben támadt fel, és Tamás apostol így vallotta meg az Egyház húsvéti hitét: "Én Uram, én Istenem!" Életéről nem tudunk semmi biztosat azon kívül, amiről az evangélium hírt ad. A hagyomány szerint India népeinek hirdette az evangéliumot. Edesszában a VI. századtól kezdve július 3-án emlékeznek meg holttestének átviteléről.





Imádság:

Apostolok karában élsz,
vakító fény ragyog körül,
Tamás, fogadd jóságosán
téged dicsérő énekünk.

A fényes égi székeken
Krisztus szerelme ad helyet,
te is szeretsz, és vágyva vágysz
Uraddal együtt halni meg.

Gyötör szerelmed szent heve,
s beszélnek bár testvéreid,
biztosságot kívánsz: az Úr
sebét hogy érintsd, látva lásd.

Fénylő örömre gyűlsz legott,
hogy látod Krisztus nagy kegyét,
Uradnak vallód hittel őt,
s imádja boldog, hű szíved.

Látás nekünk nem adatott:
hitünk most tőled fog tüzet,
erős lesz, s égig szárnyaló,
az Úr szívét keresni száll.

Krisztusnak áldás, tisztelet,
s imádra adja meg nekünk:
hitünk bár botlik még sokat,
lássuk meg színről színre őt. Ámen.

Hiszem, ha látom! Milyen sokan gondolkodnak ma is így. Tamás kételye inkább így fogalmazható meg: bárcsak igaz lenne, de nem tudom elhinni. Ha kétely támad is szívünkben, Tamás megtanít arra, hogy kitartsunk az Egyház közösségében, ezzel Jézus közelében maradjunk. Ő majd megadja nekünk a bizonyosságot.
Köszönöm hogy ma is nálam jártál áldott szép napot kivánok .