„Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten.”
Máté evangéliuma 1. fejezet 23. verse
Karácsonyfa, család, barátok, kötött pulcsi, bejgli, napi ötszöri ebéd a rokonoknál, unásig hallott karácsonyi számok a rádióban... sok szép szívet melengető dolog ilyenkor és még mindig annyira szeretjük.
Ilyenkor a legtöbb ember valamilyen féle hálaadással tekint vissza a múltra, a jelenre és kíváncsisággal, bizalommal, hittel néz a jövőre. Hálásak lehetünk a családért, a meleg otthonért, az ajándékokért, amiket kaptunk.
Egy időben mindig ugyanazokat az ajándékokat kaptuk a bátyámmal. Ha ő kapott egy „Ájlávjús”-s kiskutyát, én is kaptam, ha én kaptam egy kisautót, ő is kapott egyet. Kettőnk közül ez engem zavart kevésbé, mert én így éreztem, még ha kisebb is vagyok, én is megérdemlem, amit ő, vagyok én is annyira érett, mint ő. Ettől, két évvel nagyobbnak éreztem magam. A tesóm ezért annyira nem repesett J...
Van, aki kisebb ajándékot kap, és van, aki nagyobbat, van, aki drágábbat, van, aki olcsóbbat, és sokan vannak azok, akik annak is örülnek, ha nem alszik ki a tűz a kályhában. Az egyenlőség nagyon fontos! Egy dologban egyenlők vagyunk egészen biztosan: Velünk az Isten. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)
Kapcsolódó bejegyzések:
A remény nem csal meg
Kapcsold fel a belső lámpát
Jó hír
Tiszta lappal indulhatok