Benjamin, egy csiszolatlan gyémánt, és a békés Joseph a Sinai pusztában vándoroltak Gebel Musai, a hegy felé, ahol Mózes átvette a tízparancsolatot. Vándorlásuk egy pontján vitatkozni kezdtek, s ez oda fajult, hogy Benjamin arcul ütötte Joseph-et.
Joseph nagyon megbántódott, összezavarodott és dühös lett, de anélkül, hogy bármit mondott volna, leguggolt, és ezt írta a homokba: „A mai napon a legjobb barátom arcul ütött.”
Továbbmentek, és eljutottak egy oázishoz. Elhatározták, hogy fürödnek egyet. Fürdés közben Joseph lába beleakadta víz alatti hínárokba, és nem tudott a felszínre úszni. Benjamin rögtön ott termett, és megmentette a vízbefúlástól. Mikor Joseph magához tért a sokkból, bicskájával a következő szöveget karcolta egy kőre: „A mai napon a legjobb barátom megmentette az életemet.”
Benjamin elcsodálkozott, és megkérdezte: „Joseph, miután bántottalak, a homokba írtál, most meg a sziklára, miért?”
Barátja így válaszolt: „Amikor valaki megbánt, jegyezd fel a homokba, ahonnan a megbocsátás szellője el tudja fújni a szavakat. Ha viszont valaki jót tesz veled, azt vésd kőbe, ahonnan semmi sem tudja kitörölni.”
Kenneth Chang
Kapcsolódó bejegyzések:
Wass Albert: Angyalka
ÚTRAVALÓ KARÁCSONYRA
A KERITÉSEN BELÜL
A TAKARÓ /tőrténet/