91,1 Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
91,2 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! (Zsoltárok)
Frusztráltságunk gyakran abból fakad, hogy a saját erőnkből akarunk valamit megtenni, ahelyett, hogy Istenben bíznánk, és befogadnánk az Ő kegyelmét és segítségét.
Meg kell tanulnunk imádkozni azért, amiben változást szeretnénk, majd Istenre vetni a gondjainkat. Ha arra vezet, hogy tegyünk meg valamit, akkor cselekedjünk, ha viszont nem, akkor békésen várjunk.
Sok dologban kellett gyakorolnom, hogy Istenben bízzak, de leginkább a pénzügyek jelentettek kihívást. A szolgálatom elején Isten arra vezetett, hogy hagyjam ott a munkahelyemet, hogy készülhessek arra, amire elhívott. Teljes idős állásban dolgozó feleségként, három gyermekes anyukaként és háziasszonyként pedig, nem nagyon volt időm egy világméretű szolgálatra készülni.
Nagy hitbeli lépésre, és természetesen a férjem beleegyezésére volt szükségem, hogy feladjam az állásomat, és elkezdjek Istenben bízni, hogy gondoskodni fog rólunk. A férjemnek jó fizetése volt, azonban mégsem fedezte a számláinkat. Ez pedig, azt jelentette, hogy minden hónapban isteni csodára kell majd számítanunk.
Emlékszem, nagy küzdelem volt számomra, hogy ne menjek vissza dolgozni – végtére is, felelősségteljes nőként, gondoskodni akartam a családomról. Azonban tudtam, Isten azt várja tőlem, hogy készüljek a szolgálatra, amire elhívott, és bízzak Benne, hogy gondoskodni fog. És így is tett minden hónapban! Izgalmas volt látni a hűségét, de én ahhoz voltam hozzászokva, hogy gondoskodjak magamról, így ez az egész „hitben járás" számomra a test megfeszítése volt, ami nem volt könnyű.
Minden egyes győzelem erősebbé teszi a hitünket a következő kihívással szemben, és olyan emberekké válhatunk, akik nagy békességet élveznek, mert Istenben bíznak.
Joyce Meyer
Magyar fordítás: ahitatok.hu
Kommentáld!