Engedd el, és hagyd Istent, hogy Isten legyen
20,12 Istenünk, ítéld meg őket! Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk. (2 Krónikák)
Ebben az igerészben Josafát nyíltan megvallja Istennek, hogy képtelen elbánni a problémájával. Évekig próbáltam megváltoztatni magam, de nem jártam sikerrel. Keményen és hosszú ideig próbáltam leküzdeni a rossz szokásokat, azonban mindig elbuktam.
Próbáltam megváltoztatni dolgokat az életemben, például elérni az anyagi jólétet és a gyógyulást, valamint növekedést hozni a szolgálatunkban. Annyira kimerültem abban, hogy egyedül vívtam a csatáimat, hogy időnként már eljutottam odáig, hogy feladom. Egy nap azután kifakadtam, és előadtam a drámámat Istennek, abban a reményben, hogy megesik a szíve a nyomorúságom láttán.
Akkor történt, hogy a szívem mélyén hallottam, hogy így szól hozzám: „Valóban?” És még izgatottságot is hallottam a hangján. Ez azért történt, mert Isten csak akkor lát munkához bennünk, ha belefáradunk a saját erőlködésünkbe és úgy döntünk, ahelyett, hogy a magunk erejéből próbálkoznánk, feladjuk, és hagyjuk, hogy Isten Isten legyen. Istent játszani nagyon kimerítő.
Tedd azt, amit Josafát tett. Valld meg Istennek, hogy nincs erőd az ellenségeiddel szembeszállni, és nem tudod, mit tegyél, de Tőle várod a vezetést, és a szabadítást.
Joyce Meyer
Kommentáld!