Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!"
Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.
Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.

Róm 8,14-21.

ISTEN SZERELMES ÉNEKE

Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány! (Énekek 7,2)

Amikor férjemmel misszionáriusként Nicaraguában éltünk, a rettenetes hőség folyton kínozott. Csupán arra voltam képes, hogy végigszenvedjem a napot és elvégezzek néhány feltétlenül szükséges házimunkát. Migrén gyötört, és gyakran azon gondolkodtam, mit is keresek ott. Egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy valaha képes leszek hozzászokni a körülményekhez, hogy bármi hasznosat tudjak ott csinálni.
A mai bibliai idézetet akkor írtam a naplómba, amikor Nicaraguába érkeztünk.
Eszembe jutott egy reggel ez a vers, amint a lábamra néztem.
"Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány!" Elöntöttek az érzelmek, amikor ráébredtem, hogy a Király leánya vagyok, aki által drága, szeretett és megbecsült lettem.
Tudom, hogy Isten gyönyörködik bennem és szeret. Akármikor elbizonytalanodtam Nicaraguában, hogy miért vagyok ott, csak a sarus lábaimra kellett tekintenem, és máris emlékeztem, ki is vagyok. Nem számított, hogy tudok-e hatalmas tetteket végrehajtani, Istennek akkor is értékes voltam.
Mindnyájan csodálatosak vagyunk, nem azért, amit csinálunk vagy elérünk, hanem mert Istenhez tartozunk. Vigasztaljon és bátorítson minket ez a tudat, és emlékeztessen a célra, függetlenül attól, mit sikerül elérnünk!

Imádság: Urunk, segíts a mai napot szereteted tudatában megélnünk, hiszen életünk célja benned rejlik! Ámen.

Nem kell kiérdemelnünk Isten szeretetét.
Jodie Dennis (Northamptonshire, Egyesült Királyság)