Azután Jézus így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki:
Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; - és az így válaszolna belülről:
Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked!
Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van."
"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"

Lk 11,5-13.

SOSEM EGYEDÜL

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. (Lk 11,9-10)

A nyolcvanas éveimben járok. Miután a férjem több mint 64 év házasság után meghalt, először fordult elő, hogy egyedül élek. Ehhez tényleg hozzá kellett szoknom.
Gyakran rajta kaptam magam, hogy hangosan beszélek, és azután magam reagálok is rá. Úgy ki voltam éhezve a társaságra, hogy ha együtt voltam másokkal, egyre csak beszéltem és beszéltem, és annyira örültem, hogy végre megoszthatom valakivel a napi történéseket. Határozottan kerestem az életem "új normális menetét".
Vigasztalódtam a gyülekezetben, barátaim között, az írásban, de éreztem magamban egy űrt.
Egyszer olvasni kezdtem a Csendes Perceket, és felfedeztem, hogy mások is hasonlóan élnek. Az áhítatok íróinak megtapasztalásai arra ösztönöztek, hogy közelebb jussak az Úrhoz, Megváltómhoz.
Most már tudom, hogy nem vagyok egyedül, mert ő mindig velem van, beszélhetek hozzá, meggazdagítja és betölti életemet szeretetével.
Az Istennel való kapcsolat ad erőt, hogy naponta azzal az elhatározással keljek fel, hogy szembenézek az új kihívásokkal, és megkérdezem:
Hogyan tölthetem be Isten akaratát az életemben, és hogyan segíthetnék másoknak meglátni, hogy soha nincsenek egyedül.
Az Úr segítségével megtalálom a választ.

Imádság: Urunk, segíts növekednünk a hitben, hogy mások észrevegyék bennünk szüntelen gondoskodásodat! Ámen.

Isten kegyelme és a Szentlelke mindig velem van.
Lois E. Wilson (Ohio, USA)