"Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól.
Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.
Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked."
Mt 6,1-4.
ANGYALOK MEGVENDÉGELÉSE
A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg. (Zsid 13,2)
Fiatal ügyvéd koromban az egyik első látogatóm az irodámban egy 80-as éveinek közepén járó idős hölgy volt, aki nagy, háromkerekű kerékpárján érkezett. Később megtudtam, hogy Blanche-nak hívják, és úgy ismerik a helyi kis közösségben, mint aki a triciklijével járja a várost.
Blanche minden héten bejött az irodámba. Gyakran megosztotta velem a mennyországról alkotott elképzelését, és bár gondolatai kissé idegennek tűntek, figyelmesen meghallgattam.
Én magam az irodámtól mintegy 30 kilométerre laktam. Egyik nap, amikor hazatértem, a lakást teljesen kitakarítva találtam. Egy kicsit aggódtam, hogy valaki csak úgy bejött a házamba, de hálás voltam a takarításért. Néhány nap múlva Blanche bejött az irodámba, és megkérdezte: "Na, hogy tetszett?". Hamar rájöttem, hogy ez az asszony 30 kilométert utazott azért, hogy nálam kitakarítson.
Amikor Blanche-ra emlékezem, a fenti igevers jut eszembe az angyalok megvendégeléséről.
Hiszem, hogy Isten embereket hoz elénk, hogy általuk bepillantást nyerhessünk a mennyei világba. Ha nyitva tartjuk szemünket, észrevesszük és szeretjük embertársainkat, meglátjuk az Isten arcát.
Imádság: Atyánk, köszönjük jelenlétedet életünkben. Áldd meg azokat, akik szeretetedről tanítanak minket! Ámen.
Szeretném ma észrevenni másokban Isten arcát.
Robin Wynne (Arkansas, USA)
Kommentáld!