A munka méltósága

"Isten munkatársai vagyunk" (1Kor 3,9).

Tartózkodj minden olyan, Istennek végzett munkától, amely elvonhatja figyelmedet magáról Istenről. Igen sok szolgáló testvér a saját munkáját imádja. A szolgálattévő egyedül Istenre összpontosítsa magát, másra ne legyen gondja. Ez azt jelenti, hogy életének többi területei értelmi, erkölcsi és szellemi vonatkozásban szabadok legyenek, mint a gyermek; de ez nem a szeszélyes, önfejű, hanem a hálás gyermek szabadsága. Akiben nem uralkodik az Istenre való figyelés, annak a szolgának könnyen feje fölé nő a munka; a testnek, szellemnek és léleknek nincs szabad tere és ennek következtében teljesen kimerül és összeroppan. Nincs szabadság és öröm az életében; idegei, feje és szíve olyan nyomasztó terhet hordoznak, hogy Isten áldása nem nyugodhat meg rajta. De az is igaz: ha Istenre vagyunk összpontosítva, akkor életünk minden területe felszabadul és egyedül Isten uralma alatt van. A munkáért nem téged terhel a felelősség; a te egyetlen felelősséged az, hogy szakadatlan, élő kapcsolatban maradj Istennel és vigyázz, nehogy bármi gátolja a vele való együtt munkálkodásodat. A megszentelődés után gyermeki szabadságban élünk, eltűntek azok a dolgok, amelyek az életet lekötve tartották. De mindig emlékezz arra, hogy egyetlen cél érdekében tette szabaddá életedet - hogy feltétel nélkül odaszánd magad munkatársadnak, az Úrnak.

Nincs jogunk meghatározni, hova kerüljünk, vagy jó előre véleményt mondani arról, mire akar minket Isten alkalmassá tenni. Isten irányít mindent, és ahova állít, ott egyetlen célunk, hogy a neki való fenntartás nélküli odaadás áradjon ki belőlünk a munkában. "Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed" (Préd 9,12).

stennek adott hegedű.jpg

Válasz

Elmúló fény

"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsőségét" (2Kor 3,18).

Isten szolgájának sokszor kell egyedül megállnia. Keresztyén életünk első szakaszán sok csalódás ér: emberek, akik világító fáklyák voltak, kilobbannak. Akik pedig egykor mellettünk álltak, elszakadnak tőlünk. Meg kell ezt szoknunk, hogy észre se vegyük, ha egyedül maradunk. "Mindnyájan elhagytak... de az Úr mellettem állott" (1Tim 4,16-17).
Hitünk ne az elmúló, hanem a soha ki nem alvó fényre épüljön. Amikor "nagy" emberek elmennek, csak addig szomorkodunk, amíg megértjük, hogy menniük kellett. Az egyetlen, ami megmarad az, hogy mi magunk nézzünk Istenre.

Semmi ne tartson vissza attól, hogy komolyan szembe nézz Istennel, mind magadra, mind pedig tanításodra nézve. Valahányszor hirdeted az Igét, nézz bele előbb Isten arcába, akkor kezdettől végig ottmarad a dicsőség. A szolgáló testvér szüntelenül Istenre tekint és azután elindul, hogy beszéljen az emberekkel. Krisztus szolgáinak ismertetőjele, hogy öntudatlanul is sugárzik az arcuk. "Mózes nem tudta, hogy orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott" (2Móz 34,29).

Nem arra vagyunk elhíva, hogy kétségeinket mutogassuk, vagy kifejezésre juttassuk Istennel való életünk rejtett elragadtatásait. A munkás élet titka abban rejlik, hogy mindig összhangban marad Istennel.

-.jpg

Válasz

Ne okozz fájdalmat az Úrnak

"Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp?" (Jn 14,9)

Urunk mindig újra csodálkozni kénytelen rajtunk - elámul azon, mennyire nem vagyunk egyszerűek. Saját vélekedéseink tesznek ostobává bennünket. Amikor egyszerűek vagyunk, soha nem vagyunk buták. Folyton okoskodunk. Fülöp valami falrengető titok kinyilatkoztatását várta, de nem abban az Egyetlenben, akit ismert. Isten titka nem a következendőkben van elrejtve, hanem a "most"-ban. Mi pedig azt várjuk, hogy valami eget-földet megrázó esemény formájában ölt majd testet. Lehet, hogy nem állunk ellent Jézusnak az engedelmesség dolgában, de valószínűleg fájdalmat okoztunk neki kérdéseinkkel. "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát". Válasza egyenes: "Itt van Ő; vagy mindig itt van, vagy egyáltalán sehol sincs".
Azt várjuk, hogy Isten jelentse ki magát gyermekeinek: Isten azonban csak gyermekeiben jelenti ki magát. Mások észreveszik ezt a kiábrázolódást, maga Isten gyermeke nem. Szeretnénk tudatosak lenni Isten felől, de nem lehetünk saját tudatosságunk tudatában, ez ép elmével nem lehetséges. Ha arra kérjük Istent, hogy tudatos szellemi tapasztalatokat adjon, vagy utunkat állja ilyen tudatos szellemi megtapasztalás, akkor fájdalmat okozunk az Úrnak. Még feltett kérdéseink is fájnak neki, mivel nem a gyermek kérdései azok.

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1). Nem okozok-e fájdalmat Jézusnak azzal, ha megengedem szívemnek, hogy mégis aggodalmaskodjék? Ha hiszek Jézus személyében, hitem szerint éljek. Ha engedem, hogy bármi nyugtalanítson, beteges kérdések ébrednek bennem. Olyan magától értetődő kapcsolatban kell lennem vele, amelyben mindent úgy fogadok el, amint tőle jön. Isten nem "majd egyszer" vezet, hanem mindig most. Váljék valósággá, hogy az Úr most itt van, és abban a pillanatban felszabadulsz.

Fogjad a kezem.jpg

Válasz

A Szellem munkálta legyőzhetetlenség

"Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem" (Mt 11,29).

"Akit szeret az Úr, megdorgálja" (Zsid 12,6). Milyen szánalmas is panaszkodásunk! Az Úr éppen most kezd minket arra a helyre vezetni, ahol közösségben lehetünk vele, mi pedig nyögünk és sopánkodunk: "Ó, Uram, hadd legyek én is csak olyan, mint a többi ember!" Jézus arra kér, hogy vegyük magunkra az iga egyik végét. "Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű." Jöjjetek csak mellettem, hadd húzzuk együtt. Azonosítottad-e már magad így az Úr Jézussal? Ha igen, akkor majd hálát adsz Istennek érte, hogy keze rád nehezedett. "Erőt ad a megfáradottnak és az erőtelen erejét megsokasítja!" (Ézs 40,29). Isten jön és kiragad érzelgősségünkből, panaszkodásunk pedig magasztaló és diadalénekké változik. Isten erejét csak akkor ismerhetjük meg, ha magunkra vesszük Jézus igáját és tanulunk tőle.

"Az Úrban való öröm a ti erősségtek!" (Neh 8,10). Honnan veszik örömüket a szentek? Ha egyik-másik szent életét nem ismernénk jól, azt mondanánk: "Ó, neki semmi hordoznivalója nincs!" Lebbentsd fel a fátylat. Éppen az, hogy Isten békessége, világossága és öröme ott van, bizonyítja, hogy a teher is ott van. Az a teher, amit Isten rak ránk, kisajtolja a szőlőszemeket és kicsordul belőlük a bor. A legtöbben csak a bort látják. Sem földi hatalom, sem a pokol hatalma nem győzheti le Isten Szellemét az ember szellemében; az belső legyőzhetetlenség.

Ha még jajgatás és siránkozás van benned, könyörtelenül vess véget neki! Kétségkívül bűn Isten ereje birtokában gyengének lenni.

ÉN BIZODALMAM ISTENE.jpg

Válasz

Mit tegyünk ilyen körülmények között?

"Vessed az Úrra a te terhedet" (Zsolt 55,23).

Különbséget kell tennünk helyes és helytelen teherhordozás között. A bűnnek és kételynek a terhét sohasem kellene hordoznunk, de vannak terhek, amelyeket Isten helyezett ránk, amiket nem is szándékozik levenni rólunk; azt szeretné, ha azokat Őreá tennénk vissza. "Vessed az Úrra a te terhedet."
Ha Istenért munkálkodunk és közben nem maradunk közösségben vele, a felelősség érzése nyomasztóan nehezedik ránk; de ha visszatesszük Istenre, amit Ő helyezett ránk, akkor leveszi a felelősségérzet súlyát azáltal, hogy nyilvánvalóvá teszi jelenlétét, hatalmát.

Isten sok munkatársa indult el a szolgálatba nagy bátorsággal és tiszta szándékkal, de Jézus Krisztussal nem volt bensőséges kapcsolatuk és csakhamar összeroppantak. Nem tudtak mit kezdeni a teherrel, belefáradtak a hordozásba; az emberek pedig azt mondják: "Milyen elkeserítő vég ilyen kezdet után".

"Vessed az Úrra a te terhedet." - Eddig magad hordoztad az egészet, tedd most nyugodtan Isten vállára az egyik végét. "Az uralom az Ő vállán lesz" (Ézs 9,6). Add át Istennek, amit rád helyezett; ne dobd el magadtól, hanem tedd Őrá saját magaddal együtt és a súly könnyűvé válik a közös hordozásban. De soha ne szakadj el a terhedtől!

Egy járomban.jpg

Válasz

Az Ő uralma bennünk

"A halál többé rajta nem uralkodik, ...hogy pedig él, az Istennek él. Azonképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek" (Róm 6,9-11).

Örök élet vele. Az örök élet volt az az élet, amit Jézus Krisztus emberi síkon bemutatott; és ugyanez az élet - nem pedig utánzata - bontakozik ki a mi halandó testünkben is, amikor Istentől születünk. Az örök élet nem Istentől való ajándék; az az örök élet, hogy Isten önmagát adja. Az a hatalom és erő, amely Jézusban testet öltött, bennünk is kiábrázolódik, egyedül Isten mindenható kegyelme által, mikor végre döntöttünk a bűn tekintetében.

"Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljön reátok" (Csel 1,8). Nem a Szent Szellem ajándéka ez az erő, hanem maga a Szent Szellem az erő; nem csak valami, amit Ő ad. Az az élet, ami Jézusban volt, a mienk lesz az Ő keresztje által, ha egyszer elhatározzuk, hogy azonosítjuk magunkat vele. Ha nehéz rendbe jönni Istennel, azért nehéz, mert nem akarjuk végleg eldönteni a bűnkérdést. Amint ebben döntünk, Isten teljes életében részesülünk. Jézus Krisztus azért jött, hogy az élet végtelen teljességét hozza:

"...hogy beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig" (Ef 3,19). Az "örök" életnek nincs semmi köze az időhöz, ez az az élet, amit Jézus élt, amikor itt lent járt. Az örök élet egyetlen forrása az Úr Jézus Krisztus.

A legerőtlenebb szent is megtapasztalhatja Isten Fia istenségének hatalmát, ha egyszer kész arra, hogy önmagát "elengedje". Saját akaraterőnk legkisebb maradványa is kioltja bennünk Jézus életét. Meg kell maradnunk az "elengedésben" és lassan, de biztosan egészen át fog járni bennünket Isten nagyszerű, teljes élete, és az emberek úgy vesznek tudomást rólunk, mint akik együtt voltunk Jézussal (Csel 4,13).

HIRDETEM A FELTÁMADÁSOD.jpgB.jpg

Válasz

Belső hasonlóság Istenhez

"Mert ha az Ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk" (Róm 6,5).

Feltámadtam vele? Annak a bizonyítéka, hogy valóban megfeszíttettem Krisztussal, az, ha határozottan hasonlítok hozzá. Ha megkapom Jézus Szent Szellemét, Ő újra rendbe hozza személyes életemet Istennel. Feltámadása által pedig Jézus hatalmat kapott arra, hogy isteni életet ajándékozzon nekem és ettől kezdve az én tapasztalati életemnek az Ő élete alapjára kell felépülnie. Már most elnyerhetem Jézus feltámadott életét és ez szent életben mutatkozik meg bennem.

Pál apostolnak minden írásán átvonul az a gondolat, hogy ha megtörtént az a döntés, hogy eggyé lettem Jézussal a halálban, akkor Jézus feltámadt élete át meg áthatja emberi természetemet. Isten Fia életét élni ebben a halandó testben csak mindenható erő által lehetséges. A Szent Szellemet nem lehet csupán vendégként befogadni, Ő átjár mindent. Amikor egyszer eldöntöttem, hogy "óemberem", azaz a bűn öröksége mindenestől azonossá váljék Jézus halálával, akkor a Szent Szellem eláraszt engem, és mindenről Ő gondoskodik. Az én dolgom csak az, hogy a világosságban járjak és engedelmeskedjem az Ő kijelentéseinek.
Amikor már valóban döntöttem a bűnt illetően, akkor könnyű a valóságban is számolni azzal, hogy meghaltam a bűnnek, azért, mert Jézus életét megtalálom magamban. Mint ahogyan csak egyféle ember van, úgy szentség is csak egyféle lehet: Jézus Krisztus szentsége, én pedig az Ő szentségét kapom ajándékba. Isten belém oltja Fiának szentségét és így szellemi szempontból új világrendbe tartozom.

Örvendj ,ó ember.jpg

Válasz

Belső döntés a bűn tekintetében

"Tudván azt, hogy a mi óemberünk Ővele együtt megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek" (Róm 6,6).

Vele együtt megfeszítve! Elszántam-e már magamat arra, hogy a bűnt igazán ki kell ölni magamból? Sok idő eltelik, mire eljutunk erre a belső döntésre a bűnt illetően, de életem nagy pillanata az, amikor elhatározom, hogy amint Jézus Krisztus meghalt a világ bűneiért, úgy kell a bűnnek kihalnia belőlem. Nem megfékezni, elnyomni vagy megakadályozni kell a bűnt, hanem keresztre feszíteni. Senki sem juttathat el mást erre az elhatározásra. Lehet, hogy komolyan meggyőződtünk bűnösségünk felől, mégis arra van szükségünk, hogy eljussunk erre a döntésre, amit Pál itt követel.

Szedd össze magad, jusson időd az Istennel való egyedüllétre, hozd meg ezt az erkölcsi döntést és mondd: "Uram, azonosíts engem a te haláloddal egészen addig, amíg magam is tudom, hogy velem együtt a bűn is halott bennem." Döntsd el, hogy a bűn benned halálba legyen adva!

Nem valami isteni sejtésről van itt szó Pálnál, hanem mélyen gyökerező határozott megtapasztalásról. Felkészültem-e arra, hogy a Szent Szellem kutató fénye mindaddig átvilágítson rajtam, míg már tudom, mit jelent a bűnös természet, vagyis az, ami Istennek bennem levő Szelleme ellen tör? Ha igen, beleegyezem-e Isten halálos ítéletébe, amit erre a bűnös természetre is kimondott, hogy ti. teljesen azonosuljon Jézus halálával?

Beleéltem-e magam abba a dicsőséges előjogba, hogy Krisztussal együtt megfeszíttettem, és nem marad bennem, a testemben és véremben más, mint Krisztus élete? "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20).

Vezessen bennünket az Úr Lelke..jpg

Válasz

Láttam Őt?

"Ezután pedig közülük kettőnek jelent meg más alakban" (Mk 16,12).

Megváltottnak lenni és Jézust látni nem ugyanaz. Sokan részesülnek Isten kegyelmében, akik sohasem látták Jézust. Mikor végre megláttad Jézust, nem lehetsz többé az, aki voltál és a dolgok sem hatnak rád úgy, mint azelőtt. Mindig tégy különbséget két dolog között: hogy milyennek látod Jézust és hogy mit tett Ő érted.
Ha csak arról tudsz, amit Jézus tett érted, akkor a te Istened nem elég nagy; ha azonban láttad Jézust olyannak, amilyen, akkor tapasztalataid jöhetnek és mehetnek, úgy fogod őket elviselni, mint "aki látja a láthatatlant" (Zsid 11,27).
A születése óta vak mindaddig nem tudta, kicsoda Jézus, amíg közelébe nem jutott és Ő ki nem jelentette magát neki. Jézus azoknak mutatja meg magát, akikért tett valamit; de nem írhatjuk elő neki, hogy mikor jöjjön. Hirtelen, bármely szempillantásban jöhet. "Most már látom Őt!"

Jézusnak barátod előtt éppúgy meg kell jelennie, mint előtted; senki sem láthatja meg Jézust a te szemeddel. Mikor az egyik már látta Jézust, de a másik még nem, ott különválás jön létre. Barátodat nem viheted addig Jézushoz, amíg Isten nem vonja őt. Láttad már Jézust? Akkor azt akarod, hogy mások is meglássák. "Ezek is elmenvén, megjelentették a többieknek; ezeknek sem hittek" (Mk 16,13). Még ha nem is hisznek, akkor is szólnod kell.

Ha elmondhatnám, bizton elhinnétek!
S bárcsak elmondhatnám, mit láttam én!
De hogy mondhatnám el és hogy hinnétek,
Míg Ő oda nem visz, ahol voltam én!

Hivogató.jpg

Válasz

Az Ő feltámadásának rendeltetése

"Avagy nem ezeket kellett-e szenvednie a Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?" (Lk 24,26)

Urunk keresztje a kapu az Ő életébe: feltámadása azt jelenti, hogy most már hatalma van átadni nekem az Ő életét. Ha újjászülettem felülről, a feltámadott Úrtól elnyerem az Ő igazi életét.

Urunk feltámadásának az a rendeltetése, hogy "sok fiat vezet dicsőségre" (Zsid 2,10). Rendeltetésének betöltése adja neki azt a jogot, hogy minket Isten fiaivá tegyen. Sohasem vagyunk olyan kapcsolatban Istennel, mint Isten Fia, de a Fiú bevisz minket a fiúság helyzetébe. Amikor az Úr a halálból feltámadt, teljesen új életre támadt fel, olyan életre, amelyben testté létele előtt nem élt. Olyan életre támadt fel, amely nem is létezett azelőtt. Az Ő feltámadása azt jelenti nekünk, hogy minket is az Ő feltámadt életébe emel be, nem hagy meg régi életünkben.
Jön egy nap, amikor majd a mi testünk is hasonlóvá lesz az Ő dicsőséges testéhez, de már most megismerhetjük az Ő feltámadásának erejét és járhatunk új életben. "Hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét" (Fil 3,10).

"...amiként te hatalmat adtál neki minden testen, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket néki adtál" (Jn 17,2). Az örök élet tapasztalati elnevezése: "Szent Szellem", aki itt és most az emberekben munkálkodik. A Szent Szellem az az isteni személy, aki növekvő hatalommal tapasztalattá teszi nekünk a váltságot.
Hála legyen Istennek azért a dicső és felséges valóságért, hogy a Szent Szellem ki tudja formálni bennünk Jézus Krisztus igazi természetét, ha engedünk neki.

NYISS KAPUT....jpg

Válasz