A maga idejében

„Dávid, miután a maga idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és az ő atyáihoz helyeztetett" (Csel 13,36).

Dávid a maga idejében, azaz egy nemzedéken át szolgált Istennek. Manapság nagyon gyakran arra törekszünk, hogy állandósítsuk munkánkat egy szervezet, társaság vagy rendszer felállításával. Az ószövetségi szentek ezzel szemben a saját napjaikban szolgáltak, aztán meghaltak. Ez fontos elve az életnek. A búzát elvetik, felnövekszik, kalászt hoz, megérik, majd az egész növényt gyökerestől kiszántják.
Isten munkája még a tekintetben is szellemi, hogy nincsenek földi gyökerei, sem földszaga. Az emberek elmennek, de az Úr marad. Mindennek, ami a gyülekezetben végbemegy, korszerűnek és elevennek, a jelen szükségleteit kielégítőnek kell lennie - szinte azt is mondhatnánk, hogy a jelen szükségleteihez kell igazodnia. Nem lehet mozdulatlan, földhöz kötött. Isten elszólítja munkásait, de ad helyettük másokat. A mi munkánk kárt szenvedhet, de az Övé soha. Hozzá nem ér fel semmi. Most és mindörökké Ő az Isten.

ISTEN2.jpg

Válasz

Dicsőítelek

„Nagy örömest áldozok értetek, sőt feláldozom magamat a ti lelketekért" (2Kor 12,15).

Miután hosszú ideje fáradoztam már az evangélium szolgálatában, 1929-ben kimerülten érkeztem haza szülővárosomba, Fucsouba. Egy napon az utcán sétáltam, nagyon gyönge és letört állapotban botomra támaszkodva, amikor egyik volt egyetemi tanárommal találkoztam. Meghívott egy teázóba, hogy beszélgessünk. Miután végignézett rajtam, így szólt: „No lám, pedig egyetemi tanulmányaid idején nagyra tartottunk, és azt reméltük, valami nagy dolgot fogsz véghezvinni. És most azt akarod mondani, hogy mindössze ez lett belőled?"
Erre a kiélezett kérdésre bevallom, legszívesebben sírva roskadtam volna össze. Karrierem, egészségem oda volt, és régi professzorom is azt kérdi: „Még mindig csak itt tartasz, nem tudsz felmutatni semmit?" Ám a következő pillanatban átéltem, mit jelent az, hogy a dicsőség Szelleme megnyugszik rajtam. Az a gondolat, hogy képes vagyok kiontani az életemet is az én Uramért, a szó szoros értelmében elárasztotta lelkemet dicsőséggel. Felnéztem csendesen Őrá, és ezt mondtam: „Uram, dicsőítelek téged, mert ez a lehető legnagyszerűbb dolog, és én tudom, hogy a helyes utat választottam!"

ÉBEN HÁÉZER!.jpg

Válasz

Egészen közel Őhozzá

„Én galambom, a kőszikla hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nekem a te orcádat, hadd halljam a te szódat, mert a te szód gyönyörűséges, és te tekinteted ékes!" (Én 2,14).

Sokszor milyen nehezen vonszoljuk oda magunkat az Úr színe elé! Visszariadunk a magánytól, és mikor testileg el is szakítjuk magunkat a külső dolgoktól, gondolataink azután is minduntalan visszavándorolnak oda.
Sokan örömmel munkálkodnak emberek között, de vajon hányan vágynak Isten közelébe a Szentek Szentjébe? Az Ő színe elé menni, ott térdelni akár csak egy órát, ez bizony minden erőnket igénybe veszi. Hogy meg tudjuk tenni, határozottan kell fellépnünk saját magunkkal szemben.
De mindenki, aki az Urat szolgálja, jól ismeri egy ilyen óra értékes voltát, és tudja milyen drága dolog éjfélkor egy órán keresztül - virrasztva vele lenni, vagy kora reggel felkelni és imádkozni. Hadd legyek nagyon őszinte hozzád! Nem szolgálhatod az Urat a távolból! Csak akkor tudhatod meg, mit jelent valójában a szolgálat, ha megtanulsz egészen közel kerülni Őhozzá.

A BELSŐ KAMRA.jpg

Válasz

Imádni Őt

„Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amelyet tőle kértem. Most azért én is az Úrnak szentelem őt" (1Sám 1,27-28).

Megnézted már tüzetesebben ezt a két mondatot? Nekem kiváltképpen becsesek. Lássuk őket egymás mellett: „Az Úr megadta...én is az Úrnak szentelem őt."
Nagy bánatában Anna fiúért könyörgött az Úrhoz, és kérése teljesült. Van-e imádságra felelet, amely ezt felülmúlja? Minden vágya ez a gyermek volt, mégis midőn elnyerte, azonnal visszaadta az Adományozónak. Amikor megválik Sámueltől, ezt olvassuk: „És imádkoztak az Úrhoz".

Majd ha számomra is elérkezik a nap - miképpen eljött Anna számára -, hogy Sámuelemet, akiben minden reményem összpontosul, átengedem Isten kezébe, akkor fogom csak megtudni, mit jelent imádni Őt. Mert csak a kereszt nyomában jár imádás, ahol Isten minden mindenekben. Amikor a kezünk mindattól megüresedik, ami nekünk kedves, és életünk középpontja többé nem mi vagyunk, hanem az Úr - az az imádás.

Átadom.jpg

Válasz

Ő nem tagadja meg magát

„A királyi széket körülvevő szivárvány olyan volt, mint a smaragd" (Jel 4,3).

A Jelenések könyvének látomásai a 4. fejezettől a 11-ig Isten trónjával, a 12-22-ig tartó részek pedig Isten templomával kapcsolatosak. Az előző szakasz kiindulópontjánál szivárványt látunk a trón körül, a másodikban pedig a frigyládát Isten templomában. Isten trónja a világmindenség kormányzására emeltetett.
A trónt teljesen körülvevő szivárvány Isten bizonyságtétele a világmindenség számára, hogy Ő minden kormányzási munkájában örökké hű marad az emberi nemzetséggel kötött szövetségéhez.
A templomot lakóhelyül építették Istennek. A szivárvány ívének jelenléte - bár a templom a hűtlen Izrael nemzeti életének már régóta nem középpontja -, Isten bizonyságtétele önmagáról. Ez a biztosíték arra nézve, hogy Ő saját természetéhez hűen, mindent elvégez választott népével kapcsolatban, amit megígért. Ő nem tagadhatja meg magát. Krisztusban biztosította hűségét, és mi Krisztusban vagyunk.

Hűséged örök Uram.jpg

Válasz

Elküldötte Isten az Ő Fiát

„Mikor eljött az időnek teljessége, elküldötte Isten az Ő Fiát, aki asszonytól született" (Gal 4,4).

Az Úr Jézus születésekor Izrael leigázott nemzet volt. Isten népe adót fizetett a császárnak, királyságának dicsősége és nagysága pedig már csak az emlékezetükben élt. Ez Augustus kora volt, Róma uralkodott a világ felett! Jézus Krisztus mégis, minden látszat ellenére az idők teljességében született. Jövetele elő volt készítve. A megváltás örömhírének el kellett jutnia minden emberhez; nem korlátozódhatott csupán egyetlen parányi népre. Ezért engedte Isten, hogy Róma meghódítsa a világot, és hogy Jézus Krisztust a római birodalomban rómaiak feszítsék keresztre.

A birodalomban igen jó volt a közlekedés, mind a szárazföldön, mind a tengereken. A zsidók eljuthattak Jeruzsálembe pünkösdkor, hallhatták az evangéliumot, hazavihették, és közben nem kellett áthaladniuk ellenséges népek határain. Mivel Róma uralkodott, az apostolok is szabadon utazhattak a birodalmon belül, és beszélhettek a Megváltóról. Az apostolok cselekedeteiről írott könyvből látjuk a világi hatóságok semleges és becsületes voltát. Rómát a Szentírás vadállathoz hasonlítja, Isten azonban - aki az oroszlánok száját is képes bezárni -, megszelídítette és eszközévé tette. Amit Ő bezár, azt senki ki nem nyithatja; amit Ő kinyit, azt senki be nem zárhatja.

Bár lehetnék.jpg

Válasz

Imádat

„És leborulva tisztességet tettek neki; majd kinyitották kincses ládáikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát" (Mt 2,11).

Máté evangéliuma Krisztus királyságának az evangéliuma. „Jöttünk, hogy imádjuk Őt" - mondták a bölcsek -, és ezzel mindenekelőtt kinyilvánították, kinek tartják Jézust. Az imádat mindent magában foglal. Minél inkább gyakoroljuk, annál több okot fogunk találni rá. Mielőtt imádkozni kezdünk, imádjuk Őt! Tegyünk ugyanígy igehirdetéseinkben is! Mindenkor imádattal emeljük fel szívünket az Úrhoz! A Gyülekezet feladata, hogy megalapozza a földön Isten imádását. Ha mi nem tesszük, Istennek nem lesz imádója ebben a világban. Persze, azért ne hanyagoljuk el egyéb szolgálatainkat sem, de adjuk mindig az imádatnak az első helyet! Ha a napkeleti bölcsek megnyitották kincsesládáikat, mi akkor hogyan tarthatnánk vissza bármit is? Tömjént kell felajánlanunk nem parfümöt! A tömjénnek ugyanis teljesen el kell égnie az oltáron ahhoz, hogy jó illata felszabaduljon. Ez az igazi imádat, és az Atya igazi imádókat keres.

Királyok ,bölcsek ,pásztorok nyomán....jpg

Válasz

Hited edzése

„Minek adjam ezt száz embernek?" (2Kir 4,43).

Az Istennek való szolgálat legfontosabb tényezője a hit, ami nélkül valódi szellemi munka nem is képzelhető el. De hitünknek edzésre és erősödésre van szüksége, és Isten sok egyéb mellett anyagi szükségeinket is felhasználja ennek érdekében.
Nem nehéz megvallanunk hitünket, amikor elvont, nem anyagi természetű dolgokról van szó. Sokszor saját magunkat is áltatjuk ebben a kérdésben, talán egyszerűen csak azért, mert nincs semmi kézzelfogható alkalom, ami hitünk gyengeségét megmutathatná. De amikor ételről, italról és készpénzről van szó, ezek a gyakorlati nehézségek egyszerre próbára teszik hitünk valódiságát.
Ha nem tudjuk Istenre bízni anyagi szükségeinket, akkor miért beszélünk szellemi szükségről? Azt hirdetjük másoknak, hogy Isten élő Isten. Igazoljuk tehát élő voltát anyagi dolgainkban is! Istenbe vetett bizalmunkat semmi nem alapozza meg ennél jobban! Erre pedig feltétlenül szükségünk lesz, amikor újabb szellemi követelményekkel állunk szemben.

ÖRÖK ÁDVENT.jpg

Válasz

Kincs cserépedényben

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy az erőnek rendkívüli nagysága Istené legyen, és ne magunktól való" (2Kor 4,7).

Itt olvashatjuk a gyakorlati keresztyénség természetének legtisztább meghatározását. A keresztyénség nem cserépedény, nem is csupán a kincs, hanem a kincs a cserépedényben. Mindig töltsön el nagy hála Isten iránt azért, hogy az emberi gyarlóság nem tudja korlátozni az isteni erőt.

Nagyon is hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az az erő, ha megszabadulunk a cserépedénytől. Mégis, a mi áldott Urunk „megfeszíttetett gyengeségben" - értünk. Nem szégyen az, ha gyengének érezzük önmagunkat. Senki nem kívánja tőlünk, hogy minden emberi érzelmet elnyomjunk, míg egészen jéghidegek nem leszünk. Akik mégis ilyen állapotba kerülnek, folyamatosan megterhelik környezetüket, hiszen azoknak kell a természetes vonzalom hiányát pótolniuk. Másképpen az egymás közötti kapcsolat elviselhetetlenné válna. Elnyomás helyett inkább adjuk át használatra érzelmeinket Isten Szent Szellemének. Övé az uralom a bensőnk felett is. Természetesen bírnunk kell az isteni kincset - de nem fagyasztott állapotban.

Harangszó az éjben.jpg

Válasz

Járjunk szeretetben!

„Míg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére" (Ef 4,13).

Ha tartós és közeli kapcsolatban állunk olyan emberekkel, akiknek Szentírás-magyarázata nem egyezik a miénkkel, ez nehéz a test számára, de annál hasznosabb a szellemnek. Mert nem elég, ha helyes nézeteink vannak, Isten alkalmakat készít, hogy a helyes magatartást is gyakorolhassuk. Jó az, ha helyes a hitünk, de Ő megpróbál minket, hogy szeretni is helyesen tudunk-e. Könnyen megeshet ugyanis, hogy az elménk zsúfolásig van a Szentírás egészséges tanításával, de közben a szívünkből hiányzik az igazi szeretet.
Bár lenne a keresztyének között több türelem és nagylelkűség! Sajnos, sokan olyan buzgalommal hirdetik saját meglátásaikat, hogy azonnal kívülállónak bélyegeznek mindenkit, akinek Szentírásmagyarázata az övéktől különbözik. A kiközösítést a hasonló bánásmód követi. Isten viszont azt akarja, hogy szeretetben járjunk eltérő nézeteket valló testvéreinkkel is. Semmi sem mutatja meg annyira egy igehirdetés szellemi beállítottságát, mint az azokkal szembeni magatartása, akiknek tanítása eltér az övétől.

A harmadik.jpg

Válasz