EMMAUS

Elmúlt immár a legszebb nap is,
Az alkony ráborult a tájra,
Úgy mennek ők Emmaus felé,
Mint két könnyes, szomorú árva.

Egymást nézik vigasztalanul,
Hallottak valamit, mely csodás,
De köd borong a lelkük előtt,
És minden csak puszta látomás.

Leszáll az alkony, esteledik,
S fenn ragyog mégis egy csodás nap,
S ím fényözönben áll a kereszt,
A kegyelem, mely életet ad.

A hegyormon zengnek a kürtök,
Alkonyban így örök a hajnal,
Velünk van már az Élet ura,
Kik telve vannak jajjal-bajjal.

Emmaus felé hogyha megyünk
És az alkony lassan ránk borul,
Ha sírunk, szemünk tele könnyel:
Ő odajön mellénk vigaszul.

Bejön házunkba ismeretlen,
Megtöri nékünk a kenyeret,
Sebhelyes kézzel felénk nyújtja
Az új, győzelmes életet.

Angyali ének ütemére
Száll életünkből minden óra,
Szóljunk mi is: maradj velünk,
Mert megérkeztünk Emmausba.

Aytay Gábor

A harmadik.jpg

Válasz

A KÖVEK BESZÉDE

Borongós volt az ég, mikor szárnyra keltem,
Ott szárnyalt a lelkem, messze, napkeleten…
Sötéten lebegtek a nehéz, dús lombok;
Olajfák tövében kopár, sziklás dombok.

Az éjfél már elmúlt, közelgett a hajnal,
Ragyogó szemekkel és kibontott hajjal.
Egy csillag ragyogott, esthajnal csillaga,
A holdat kísérte, mely a felhők mögött
Lassú haladással a pályáját mérte.

A mosolygó hajnal a piruló eget
Gyönyörködve nézte, hogy újra láthatja;
Örömét fokozta, százszor is tetézte,
Körülcsókolgatta mindenütt a léget
S a sok bárányfelhőt, útjára engedvén
A világosságot s az illatos szellőt.

Golgota tövében kövek roskadoztak
Véres kereszt alatt, nyögve sóhajtoztak,
Szívrepesve várták a közelgő hajnalt.
Beszélgetni kezdtek; már ahogyan tudtak,
Vontatva nehezen, de mit tőlük hallék,
Bármilyen rég történt, el nem felejthetem.

– Oly nehéz a terhem! – sóhajtott az egyik. –
Rám borult a bánat! Én lettem támasza,
A közénk helyezett nehéz keresztfának…

– Rám hullott a könnye s öt sebéből folyt le
Meleg, piros vére… Izráelnek vétke.
Fiainak átka s a pogányok bére.

– Rám borult le anyja, a zokogó asszony
– Sóhajtott a másik – Bűnbánó asszonyok
Engem csókolgattak hajnalhasadásig…

– Oda az Igazság! – Vége van az Úrnak!
S jaj, meghalt az élet! Megmozdult az ég fenn
Megingott a föld is, elnémult az ének,
Nem lesz többé öröm, mosolygó vígasság!
Megnyílott a pokol s győzött a gonoszság.
Itt maradt a bánat; nem lesz Megváltója,
Mestere, Királya többé a világnak!…”

Harmadik leinti társai zokszóját:
– „Elcsendesedjetek! Meghalhat az élet?
Nem véletlen műve, hogy Ő, ki Isten volt,
Itt lent emberré lett! – Vagy elfeledtétek
Hogy egy kis virágmag nemrég közénk hullott
S ugye, mi azt hívénk, hogy rideg kő-testünk
Alatt már elpusztult? – Ámde az a kis mag
Csirájába szökkent és lassan kihajtott,
Illatos virága pompásan fejlődött
S mily sokáig tartott!… Nos, ha e parányi élet
ott nem maradt rideg testünk alatt,
Akkor e nagy Élet, ki Teremtő és Szent,
Sírban hogy maradhat? Nos, hát eszméljetek!
S nézzetek a völgybe, hol a sírja állott,
Nyitva van, úgy látom! Ott gurul fedele
Az öreg sziklának végén, a gyepágyon…
Halljátok mit kiált? – Nem halt meg az Élet!
S nincs vége az Úrnak!” – Római katonák
Siető léptekkel a városba futnak…
…Halljátok, a város zajongó népsége
Eddig azt lármázta: „Feszítsd meg Feszítsd meg!
Mert nem ő az, akit mi oly régen vártunk,
Zsidók Messiása”… Most meg figyeljétek,
Hogy hangzik az ének? Asszonyoknak hangja:
„Bizonnyal feltámadt a mi hű Mesterünk!
Akit úgy szerettünk, lelkünk Megváltója!”

Hát csak hadd zengjenek, örvendjen a lelkünk,
Énekeljetek mind… Törjön fel a hála!
Mi magunkba zárjuk, amit itten láttunk…
Jó, hogy él az Isten! A mindenség Királya.

Bányai Ferencné

Áldott Húsvét Második Napját.jpg22.jpg

Válasz

CSODÁLLAK, HÚSVÉT HŐSE!

Csodállak Téged, Húsvét Hőse,
Értünk feszített, meghalt Bárány,
Minden bűnösök menedéke,
Mert átmentél a halál árnyán.

Mert hűen hordtad a keresztet,
Amit válladra adott Isten,
Szereztél örök diadalmat,
Mert meghajolt Előtted minden.

Csodálatos volt minden lépted,
El nem múlhat a tanításod,
A halál kötelét letépted,
A fájdalom, a kín nem ártott.

Csodállak Téged: példaképünk,
Csodállak Téged mindörökre,
Bárcsak megértene a népünk.
Elébed hullana a rögre

És úgy mondaná Húsvét napján,
Hogy Téged követ tiszta szívvel,
Ez új világnak virradatján,
Húsvéti, boldog, győztes hittel.

Hogy csengnének mind a harangok,
Messze szállana a csodálat,
Kiáltanának mind a hangok,
Akik egy nagy csodára várnak:

– A poklok poklát itt legyőzni,
Jöjj Húsvét fehér palástjában,
S nagypéntek gyászát messzeűzni
Győzőkké tegyél a halálban!

Kárász Izabella

Áldott Húsvéti Ünnepet f.jpg

Válasz

KÖNYÖRGÉS HÚSVÉTHOZ

Húsvét!
Ragyogd be nagypénteki gyászunk,
hogy ne fájjon az emberek romlása,
hogy legyen minden sírba betett szívnek
csodálatos, nagy, szent feltámadása!

Húsvét!
Hirdesd, hogy nem hal meg a lélek,
nem sínylődik a poklok kapujában,
ha elfogadja Urának a Mestert
egy csodálatos, szent feltámadásban!

Húsvét!
Támaszd fel mindazt, aki meghalt,
holt szívvel bolyong, keresvén a tájat,
ahol megsebzett, megkínzott szívére
nagypéntek után húsvét üdvre árad.

Kárász Izabella

Áldott Húsvéti Ünnepet c.jpg

Válasz

HÚSVÉTRA

Zengem néked, Húsvét Hőse
Én Jézusom, az énekem,
Csodás erőd általsegít
Engem is majd az életen.
Így még közelebb jő az ég!
Zengem Néked háladalom
Áldott szíved magasztalom.

Kárász Izabella

Áldott Húsvéti Ünnepet c.jpg

Válasz

LEGYEN HÚSVÉT

Harangzengéssel beköszönt a húsvét,
virágpompa ring minden levelén,
ledobja fagyott páncélját az élet,
győzőként ragyog a tél tört jegén.
Jézus lehetett ilyen győzedelmes,
nagy ünnepi, szép, lelki fénymezőn,
mikor nagypéntek gyászos éje helyett
húsvéti fényben feltámadt dicsőn!

Ó, nincs szebb, mint a feltámadott élet,
az újjászépült, ragyogó világ!
De nagypénteki búra győzelmet
e föld népének vajon itt ki ád?
Nincs addig húsvét az emberi szíven,
hiába hívja ünnepi harang,
míg Jézus lelkét magáénak vallva
nem szólal benne kikeleti hang.

Mindenfelé e földön legyen húsvét,
Jézust meglátó, megváltó öröm,
boldog tudat, hogy nem hal meg a lélek,
ha hisz, de ragyog örök örökkön.
Ünneplő szívvel Jézust magasztalva
zengjen az ének itt e föld terén
amíg, mint mindig, beköszönt a húsvét,
s virágpompa ring minden levelén…

Kárász Izabella

Áldott,Békés ,Húvéti Ünnepet.2.jpg

Válasz

HÚSVÉT HAJNALÁN

Alig várták, hogy jöjjön a reggel,
s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír felé hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár,
és csattog az ének száll által a légen
fel, fel az ég felé… Csak úgy, mint régen.
Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
Mikor a Mester előttünk ment még,
és ajkén az élet igéi fakadtak
a szomjazóknak a fáradtaknak!
Volt-e valaha riasztóbb álom,
mint ez a három nap, ez a három:
mikor, aki folyvást csak életet mentett,
vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,
viszik diadallal a főpap elébe,
rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe,
és suhog a korbács és csattog az ostor.
Hol, aki megvédje, a hős, az apostol?
És az Atya hallgat? – Mély csend ül az égen
s most hajnallik újra csak. Úgy… úgy mint régen.

Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.
S még volt, ki gúnnyal nevette Őt,
amint a tövistől a vére kicsordul,
s úgy kell felemelni az utcai porbul.
Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,
de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,
ott fenn a kereszten anyát és poroszlót:
könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.
Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!
Viszik az illatozó kenetet,
és sírva sietnek a sír felé hárman,
nagypénteki gyásszal húsvéti sugárban.

Hogy látnak szemükben keserű könnyekkel,
milyen csodálatos ez a reggel.
A pálmafák két szegélyén az útnak
súgva-búgva valami titkot tudnak.
A virágok át harmatkönnyeken
már látják felragyogni fényesen
az élet napját, s azt hirdeti minden:
A sírban nincsen! A sírban nincsen!

Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.
Betekinteni egy üres sírba,
az angyal előtt döbbenve megállni:
feltámadott, élő Mesterre találni.

Húsvétkor, ha nincs még húsvéti szíved,
a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed
könnyesen, aggódón búsan, amint van,
s keresd a Krisztust, keresd a sírban!
Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
Eléd fog állni feltámadottan.
Szerzõ: Túrmezei Erzsébet

Áldott,Békés ,Húvéti Ünnepet.jpg

Válasz

Szuhanics Albert:

NAGYSZOMBAT

Hol van az Úr Nagyszombaton,
megtört teste sírban vagyon,
s az ő lelke tőlünk messze,
távozott a végtelenbe...?

Talán leszállt a pokolba,
s felszabadult a pokol ma!
Az ősi bűn eltörölve,
bátran néznek ott tükörbe...

Kárhozatnak helye néma,
távozik a sok rab még ma,
tárva van a menny kapuja,
rájuk vár az Egek Ura!

Vacsorára vannak hívva
élet könyvébe beírva,
holnap lesz a feltámadás,
él a Krisztus, halott Júdás!

Ott a sírnak mélye zárva,
Jézus nélkül népe árva,
nyitva a sír, s üres marad
majd ha reggel felkel a Nap...!

ÍGY EMLÉKEZHETÜNK.jpg

Válasz

INGYEN KEGYELEM


Nézz fel ember egyszer vággyal Golgotára!
Durván ácsolt három kínos keresztfára.
Az egyiken átok, a másikon áldás,
harmadikon eljött néked a megváltás!

Hittel, alázattal közeledj feléje!
Szívedbe költözik az öröm és béke.
Az Úr Jézus vére bűneid lemosta.
Helyetted kínhalált halt az Isten Fia!

A tiszta és szent, a bűntelen és áldott
Egyszer s mindenkorra neked megbocsátott.
Higgy s mindent lehet, ne csüggedj, ne lankadj,
az elkezdett úton Benne bízva haladj!

Ha befogadod t szívednek trónjára,
nem hallgatsz már többé a sátán szavára,
boldogság, békesség tölti meg szívedet,
Rábízhatod akkor egész életedet!

Jézus hív szelíden minden bűnös lelket,
jer hát te is Hozzá, megbocsátja vétked!
Siess hát dönteni az Úr Jézus mellett,
hogy bizton elnyerjed az ingyen kegyelmet!

(számomra ismeretlen a szerző)

BŰSZKE EMBER.jpg

Válasz

Balog Miklós: JÉZUS MEGFESZÍTÉSE

Kiadta Pilátus Jézust
a gonosz tömegnek,
s hogy megfeszíthessék végre,
Golgotára mentek.
Jobbról, balról két bűnöst is
feszítettek fára,
Jézusét meg is címezték
Pilátus szavára:
„EZ A NÁZÁRETI JÉZUS
A ZSIDÓK KIRÁLYA”
De a zsidók panaszt tettek
eme felírásra:

„Nem jól írattad Pilátus
e többnyelvű táblát,
zsidók királyának csupán
csak ő mondta magát.”

„Amit megírtam, megírtam,
nem változtatom meg!” –
szólt Pilátus. Vitézei
már osztozni kezdtek
Jézus ruháin, köntösét
pedig kisorsolták,
amint róla az Írások
ezt mind megjósolták.

Keresztje alatt meg ott állt
néhány nő és anyja,
a szeretett tanítványa,
kire anyját hagyta:
„Asszony, ímhol a te fiad,
fiú, ímhol anyád!” –
így bízta egymásra őket,
s megfogadták szavát.

„Szomjúhozom” – mondta később
az Írások szerint.
Ecettel itatták, végül
így szólalt meg megint:
„Elvégeztetett!” – s a lelkét
ezzel kilehelte.

De hogy ne maradjon tovább
kereszten a teste,
kérték a zsidók Pilátust,
töresse meg lábát,
s vegyék le a fáról, hogy ott
szombaton ne lássák.

A vitézek csak a latrok
lábát törték össze,
egyikük lándzsáját Jézus
oldalába döfte.
Már halott volt, így a sebből
vér és víz fröccsent ki.
– Így tudott egy hű tanítvány
bizonyságot tenni.
A régi páska-báránynak
nem törték meg csontját,
új Bárányunknak sem, amint
az Írások mondták.

Abban is jövendölések
teljesedhettek be,
hogy felnéznek arra, aki
által volt szegezve.

Egyszerre van azóta Ő
velünk s fenn az égben.
Nézzünk fel rá mi is mindig
minden körülményben! ÁMEN

JÉZUS MEGFESZÍTÉSE.gif

Válasz