Nyitott Akadémia "Rég érlelődő vágyamtól vezetve jelentkeztem a teológiára. Hihetetlenül nehéz volt elengedni a barátokat, a megszokott életet, megannyi ismerőst, a kényelmet, és egy hatalmas halálugrásban ellendülni az ismeretlen, titokzatos jövő felé, hinni azt, hogy Isten szeretete felfog, és nem lesz halálos zuhanás vakmerő tettemből. Ma is beleborzongok az akkori élménybe! ... Aztán mint felszentelt pap, ifjúsági lelkész, elengedni egy nyugodt, konvencionális papi életkeretet, és befogadni a gyermekeket, belezuhanni a szeretet 'törvényen kívüli' végtelen távlataiba. Hogy mondjam el? Minden egyes új döntés egy potenciális öngyilkosság, ugyanakkor egy végtelenül erős, jóságos, továbblendítő erőnek a megtapasztalása.
Hihetetlen öröm van bennem, mert megtapasztaltam, hogy Isten erős kézzel, jóságos karral felfog, felemel, újból és újból értelmet ad a hitből fakadó döntéseknek. Idő kellett megérteni, hogy életünk nem más, mint egy folyamatos halálugrás, mert minden új lépés valaminek a bátor elengedése, és zuhanás a gondviselő Isten karjai közé."
Böjte Csaba

Böjte Cs..jpg

Válasz

"RÁJÖTTEM ,HOGY TÖBBET IS ADHATOK..." - egy fiatal tanárnő bizonyságtétele

Egy év megszakítással ez már a második év hogy tanárnőként dolgozom a Bogyoszlói iskolában, így alkalmam volt jól megismerni a gyerekeket. Ebbe az iskolába elég sok roma gyerek jár. Gondolom sokak előtt ismertek azok a gondok, problémák amikkel a romák küszködnek, hát nincs ez másképp az iskolában sem. A gyerekek tudták , hogy Baptista vagyok vagy ahogy ők mondjak: ’’A tanárnő hívő’’, ezért gyakran megkerestek kérdéseikkel, mivel gyakran foglalkoztatta őket a gondolta, hogy: Mi is van a halál után? Hogyan lett ez a világ? Hogyan lett az ember? Milyen a pokol és a mennyország? Annak ellenére, hogy heti egy vallásórájuk van, elég kevés tudással bírnak ezen dolgok felől.

Eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne a bogyoszlói kis Baptista gyülekezetben létrehozni egy vasárnapi iskolát, ahol történeteket tanulhatnának és ezáltal jobban megismernék az igazi történetet a világ teremtéséről és a történetek által közelebb kerülnének Istenhez, megtanulnák mi a jó és mi a rossz. Ez a gondolat akkor erősödött meg bennem, amikor egy nap az iskolában egy kis összezörrenés történt egy roma gyerek és egy magyar gyerek között. Nem volt kérdéses hogy ki a ’’hibás’’. Minden tanár feldúlt volt és haragudott rá és csodálkoztak miért olyan agresszív, mígnem egyik tanárnő odalépett hozzá s csak ennyit kérdett:

-Ettél már ma valamit? -Nem -hangzott a válasz. -És mikor ettél utoljára?

Néma csend követte az utolsó kérdést. Ebből mindenki értett. Sokszor hajlamosak vagyunk hamar elítélni másokat anélkül , hogy megpróbálnánk megérteni őket. Nagyon a szívemhez szólt ez a jelenet és gondolkozni kezdtem..., vajon hogyan segíthetnék? Nagyon nehéz az életük és bárhogy is igyekeznék nem tudnák segíteni mindegyik gyermek fizikai jólétén.
Rájöttem hogy többet is adhatok, van valami amit nekik átadhatok: az a reménység a jövő felől, ami megvigasztal.
Bármilyen küzdelmes is az életünk a Jóisten mindannyiunknak készít egy helyet ahova vágyhatunk, mert olyan jóban részesülhetünk melyet még elképzelni sem tudunk ebben a földi életben.

Válasz

/folytatás/

Az Úré legyen a hála hogy Bogyoszlóban ezzel még nagyobb kapu nyílt a misszióra a romák felé. Nagyon sok gyerek jött már el a foglalkozásokra és általában 40 feletti létszámmal tarthatjuk meg vasárnaponként a gyermekórát. Ezen alkalmakon bibliai történeteket taníthatunk, énekeket, igeverseket és szolgálhatunk alkalomadtán a gyülekezetben is.

Marival és Benivel egyszer arra gondolatra jutottunk, hogy jó lenne a gyerekeknek szervezni egy kirándulást, ahol egész napos foglalkozást tarthatnánk nekik és ők is kicsit kimozdulnának, látnának szép új helyeket. A helyszín tekintetében több lehetőséget is figyelembe véve, végül a tőlünk kb. 40 kilométernyi távolságban lévő Fekete-erdőre esett a választásunk. Erre a kirándulásra anyagi hátterünk az elején nem volt, de voltak olyan kedves személyek akiket indított a Lélek és támogatták ennek a kirándulásnak a létrejöttét pénzügyileg is. Így május 4-én elmehettünk tehát kirándulni 43 bogyoszlói és 4 albisi gyerekkel. 47 gyermek vehetett részt ezen a kiránduláson és segítőink is voltak. Az étkezésről, annak elkészítéséről gondoskodtak szüleim Baricsán Adina és Zoltán, lelki táplálékról és gyermekfoglalkozásról Veres Efraim lelkipásztor testvér aki velünk töltötte és nem sajnálta odaáldozni az egész napját. A fegyelemben, játékok lebonyolításában segített : Kis (Dóczi) Eszter,Molnár István, Baricsán Áron ,ifj. Dombi István , Gergely István , id. Híri József testvér és a bogyoszlói gyülekezetből: Aranka, Tünde és Jolán testvérnők, Attila és Csaba testvér. A szervezésben szerepet vállalt Tripó Benjámin, Fekete Mária és jómagam. A gyerekek is jól érezték magukat és sok pozitív visszajelzést kaptunk más személyek részéről is.



Tervbe van egy nyári tábor szervezése is a Hóreb táborba amire Június 24-től kerül sor és 29-ig tart. Veres Efraim lelkipásztor testvér szervezésével. Szeretném kérni mindazokat az olvasókat akik tehetik hordják imában ezt a szolgálatot, a bogyoszlói gyerekeket és ennek a gyerekfoglalkozásnak a szolgálattevőit is, hogy adjon nekünk Isten erőt és kitartást ennek a szolgálatnak a végzéséhez!


Molnár Evódia,

Margitta , Bihar megye, Románia

rombogy.jpg

Válasz

MEGVÁLTÁS - GYÓGYÚLÁSOM

A 103 Zsoltár egy csodálatos költemény.
A héber költészetre jellemző,hogy ugyanazt a mondanivalót ismétli más szavakkal.
A "megbocsátja minden bünödet "ugyanazt jelenti,mint a "meggyógyitja minden betegségedet"illetve "megváltja életedet a koporsótól "..Amikor olvassuk az Ószövetségben(Ésaiás 53-ban,)s az Újszövetségben Péter levelébőll"AZ Ő SEBEIBEN GYÓGYULTUNK MEG -a MEGVÁLTÁSRÓL van szó !
A MEGVÁLTÁS nem jelent kevesebbet,mint bünbocsánatot és gyógyulást.Mert nem csak arra van szüksége a bünös embernek,hogy bocsánatot nyerjen,felszabaduljon a bün terhe alól,hanem,hogy életre keljen,megelevenedjen,illetve újjászülessen Isten Igéje és Szentlelke által.

Tizenéves koromban fogadtam el hit által büneim bocsánatát,gyógyultam meg,lett enyém a megváltás.A Biblia tanitása szerint egyértelmü,hogy a megváltás elsősorban a lélekre vonatkozik"Mert a lélek több,hogynem a test".Azonban ugyancsak a Biblia tanitása szerint(Róma 8)mi magunk a Lélek zsengéjének birtokosai is várjuk testünknek megváltását.
"Amint hordtuk a földinek ábrázatát,hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatát is./IKorintus 15/
"Imé mindent ujjá teszek "/elenések 21:3-5/ Igy irja le a Biblia a teljes megváltást ,amiben a testünk is benne van.
Mint Isten gyermeke a megváltás áldásait: bünbocsánatot és gyógyulást sokszor tapasztaltam.
Nemrég történt..Súlyos hátgerincproblémám volt.Nehéz volt feküdni,felkelni,ülni és nem tudtam járni.Olyan fájdalmaim voltak,amilyet a szivmütét alkalmával sem éreztem.
Nagyon kivántam testem megváltását.
A gyógyszerek keveset enyhitették a fájdalmaimat,de nem gyógyultam.Mütétet az orvosok nem vállaltak.Ez év februárjától juniusig,amit csak lehetett,mindent megpróbáltam.Imádkoztunk,de amig el nem hozta Isten a gyógyulás napját,türni kellett,várni kellett.
Juniusban feleségemmel Kovásznán voltunk.Több százan várták a viznek mozdulását.Senki nem volt olyan nyomorult állapotban,mint én......(talán még egy asszony) Teltek a napok,én még mindig a padlón voltam.

Éjjelenként többször gondoltam arra,hogy a fürdő és mofetta kezelés azoknak használ,akiknek nem olyan súlyos a betegségük,mint az enyém.Egyik éjjel 4 óra után elaludtam .Álmomban azt az éneket énekeltem"A Bárány vére megtisztit.....Amikor odáig értem,hogy" A Jézus sebe meggyógyit",akkor felébredtem.Igy kezdődött a gyógyulásom.
Most már kilométereket is gyalogolok.
Nem vagyok és nem is leszek már testben olyan erős ,mint amilyen voltam,de meggyógyultam.
Hála és dicsőség Istennek!

és0.JPG

Válasz

A NAGYSZERŰ CSODA
Újonnan kell születnetek. (Jn 3,7)

17 évesen egy bentlakós missziós iskolába jártam. Bibliatanulmányozás és keresztyén tanítás töltötte be a levegőt, és maga a légkör is keresztyén volt. De az életem üres volt. Hirtelen arra eszméltem, hogy összeütközésbe kerültem önmagammal. Kérdéseket tettem fel: Ki vagyok én? Miért élek? Hogyan kell kezelnem a felmerülő gondolataimat és az ijesztő helyzeteket magam körül? Hol van a dilemma megoldása?
Az Úr csodás kegyelmének köszönhetően megoldás érkezett zavart lelkembe. A nagyhét utolsó estéjén egy filmet néztünk Jézus szenvedéséről, amelyen gonosz emberek igyekeztek Jézust megölni. Végül Jézust, az ártatlant kegyetlenül odaszögezték a keresztre. Olyan volt, mintha a gyötrő fájdalmak közepette Jézus a szemembe nézve kérdezte volna: "Ha ennyit tettem érted, te mit teszel válaszként?"
Gyorsan válaszoltam: az oltárhoz mentem, és átadtam magam Megváltómnak. Krisztus megújította és megelevenítette a szívemet. Ez volt a legnagyobb és legnagyszerűbb csoda, ami valaha is történt velem.

Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy új életet leheltél belénk, amely átváltoztat bennünket. Ámen.

Megtapasztaltam már a csodát, hogy Isten az életembe költözött?
Zaina Renner (Nyugati Tartomány, Sierra Leone)

IMÁDKOZZUNK NAGYHÉTEN A SZENVEDÉSTÖRTÉNET HATÁSÁÉRT!

2Ige jó.JPG

Válasz

GONDOLAT-IGAZGATÁS
Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. (Zsid 12,12-13)

Főiskolásként nehéz volt megtanulnom, hogyan éljek szabadságommal. Lelkiismeretem folyton azt mondta, kövessem eddigi utamat, maradjak hű Istenhez és szüleimhez mindenben. Egy éjjel, amikor különösen nehéz belső csatát vívtam, kinyitottam a Bibliát. Az ige, amit elsőre megpillantottam a Zsid 12,12-13 volt. Sosem gondoltam, hogy ez a véletlen műve lenne, hiszen üzenete jelentős mérföldkővé vált az életemben.
Ez a részlet a mottóm lett. Még most is, harmincöt év elteltével, amikor kísértésbe esem, vagy problémák adódnak lelki életemben, erre az idézetre támaszkodom. Megtanultam általa a gondolatom irányítását. Isten ad nekünk eszközöket arra, hogy gondolkodásunkat jól kormányozzuk. Amikor egy ilyen igeversen elmélkedünk, szinte lehetetlen, hogy egy kísértés vagy más probléma ránk telepedjen.
Mi magunk nem tudjuk az ösvényt egyenessé tenni. Azonban ha a bizalomra építünk, és elfogadjuk Istent minden cselekedetünkben, akkor Isten egyengeti utunkat, eltávolítja előlünk az akadályokat, amikben megbotolhatnánk.

Imádság: Drága Istenünk, segíts felismernünk az akadályokat, amelyek eltérítenek az általad kijelölt útról! Ámen.

Kísértéskor mely bibliavers segít az Isten útján maradnom?
M. Ted Haynes (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ OTTHONUKTÓL TÁVOL ÉLŐ FŐISKOLÁSOKÉRT!

Áldott,békés hétvégét kivánok!.JPG

Válasz

ELSŐ IMAÓRÁM

Kedves testvérek. Úgy éreztem, hogy ezt az örömet, amit átéltem meg kell osztanom.

2013. január 27.-én először tarthattam imaórát. Mikor felmentem a szószékre, akkor egy kis félelem töltött el, hogy vajon mi lesz, és hogy fog sikerülni? Az imaóráta Zsolt. 119:7-12 alapján tartottam. Letettem magam elé a bibliát és az ige felolvasása után egy melegség öntött el. Hallottam a fülembe, hogy ne félj, nem lesz semmi baj. Nem fogsz felsülni.

Az igazat bevallva nem nagyon érdekelt az a hang,de valami mégsem hagyott nyugodni. Éreztem, hogy ez a hang tényleg nekem szolt. Miközben hirdettem az igét, akkor meg-meg akadoztam, mert hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak, még akkor sem, hogy ott volt előttem a jegyzet. Pár mondat után kezdtem érezni, hogy tényleg nem lesz semmi baj, nem eszi meg senki a fejemet. Tovább haladva kezdtem felengedni, de a közepe fele megint valami rossz támadt meg. Össze akart zavarni. Hirtelen megint megakadtam, de egy gyors gondolattal tovább is folytattam. Nem arra a rosszra gondoltam, hanem arra, hogy én most buzdítok, imaórát tartok. Elmondtam mindent, amit akartam és imára bíztattam a testvéreket. Nem vártam semmit,de meglepődve vettem észre, hogy egy-két testvér kivételével mindenki mondott valamit az Úrnak. És ez az, ami számomra furcsa volt. A legtöbb imaóra úgy zajlott nálunk, hogy a gyülekezet háromnegyede esetleg csak fele imádkozott, de ez az alkalom különlegesnek tekintettem. Ennek nem én érzem az eredményét, hanem Isten akarata ez, hogy a testvérek szája megnyílt. Úgy éreztem, hogy mindent átadtam a testvéreknek, amit Isten akart nekik üzenni, még akkor is, ha valaki meg akart akadályozni.

Kedves imaóra vezetők.
Mindenki gondolja át azt, hogy milyen volt az első imaórájuk. Szerintem mindenkiben benne lesz ez az akadozásos élmény,mivel a sátán mindenkit megkísért, hogy ne tegye azt, amit Isten akar tudósítani a többiek felé.
Mindenki adjon ezért hálát, hogy Isten eddig is és most is megtartott mindenkit. Az Úré legyen a hála ezért a szolgálati lehetőségért. Tartson meg mindnyájunkat ebben a nehéz feladatban.
Patai Csaba

ima.jpg

Válasz

MEGTÉRÉSEM TÖRTÉNETE - SOÓS BALÁZS

Kiskoromban anyukámmal jártam katolikus templomba vasárnap reggelenként. Szüleim elváltak, én apukámmal laktam, öcsém pedig anyukámmal. Én minden második hétvégén voltam anyukámnál, a másik hétvégeken pedig az öcsém jött hozzánk. Nem szerettem a templomba járni, mert unalmas volt, hűvös és kényelmetlen padok voltak, és mindig ugyanazok a mondókák voltak és szertartások, és olyan színjátéknak tűnt az egész. Képmutatásnak éreztem bizonyos dolgokat kórusban mondogatni a liturgiák alatt, mert nem a szívemből jött.
Csodálkoztam, hogy öreg nénik és bácsik mit szeretnek ebben. Anyukám akarta, hogy legyek elsőáldozó, majd később bérmálkozó (kb 14 évesen). Iskolában jól tanultam nem volt különösebb problémám, és ezért úgy éreztem, nincs szükségem Istenre. Később agykontrol tanfolyamot is végeztem, ami egyfajta önfejlesztő, önszuggeszciós módszertan. Ezután sem éreztem, hogy szükségem lenne Istenre.
Úgy gondoltam, hogy ezt az istenes gondolkodásmódot az öreg emberek találták ki, meg a gyengébb idegzetű emberek, akik valamiért nem boldogultak a világban.
Azért találták ki az embek istent, hogy legyen mibe kapaszkodniuk. Furcsák voltak számomra azok az emberek, akik templomba jártak és ott imátkoztak. Vajon reméltek tőle változást az életükben?

Középiskolában irodalom órán tanultunk 1-2 hétig a bilbiát, olvasónaplót is kellett írni a bibliai történetekből. Én az anyukámtól kapott „Képes bibliát gyerekeknek”-et használtam, mert sokkal kisebb volt és érthetőbb, mint a nagy biblia. Sokkal könnyebb volt olvasónaplót csinálni belőle. A „nagy bibliát” mondjuk sosem olvastam. Aztán az elsőáldozás és a bérmálkozásom előtt is kellett tanfolyamra járni, ahol ezeket a bibliai történeteket kellett megtanulni, meg bemagoltunk néhány kérdés-választ párost, amit a ceremónián kellett majd visszamondani.
Nem volt nehézségem a tanulással, de nem éreztem igazinak ezt a sok ceremóniát, meg gyónást, amit a templomban kellett csinálni. A gyónás kifejezetten rosszul esett. Az hogy el kellett mondani a bűneimet egy embernek, mégha pap is volt az illető. Számomra a pap is egy ugyanolyan ember volt, mint bárki más, hiába járt csillivilli ruhában a misén meg itt az aranypohárból.

Válasz

/folytatás/

Gimnázium és egyetem alatt nem jártam templomba. Domján Ádámmal osztálytársak voltunk a gimiben, jó barátom mai napig. Sokat zenéltünk együtt. Ő gitározni kezdett tanulni én meg zongorázni. 3. osztálytól viszont már nem jártunk egy osztályba, mert ő kiment Amerikába egy évre tanulni, és amikor visszajött, eggyel alattunk lévő osztályba ment vissza. Azért tartottuk a kapcsolatot. Ádámot hívta Isten a Biblia Szól gyülekezetbe, és ő kezdett nekem később mesélni Istenről és Jézusról. Egyszer adott egy Biblia CD-t is, amin 8 fordításban rajt volt a biblia. Mivel rendszerető voltam, beraktam a gyűjteményembe a többi CD közé, de nem használtam. De Istennek ez is benne volt a tervében.

Ádám 1999 február 9-én elhívott néhány osztálytársammal együtt egy Biblia Szól-os színházi darabra: „Menny kapui és Pokol lángjai”. Tetszett a színdarab, és nagyon megérintett Isten. Megértettem, hogy ez a menny és pokol dolog nem játék. És milyen kis dolgon múlik, hogy valaki a mennybe megy. Csak egy döntéstől: akarom-e, s elfogadom-e amit Jézus tett értem a kereszten: megváltott. A színdarab után fogadtam el Jézust, beengedtem őt a szívembe.

Ezután viszont 7 évig nem foglalkoztam Istennel. (De Ő velem igen :-). Ádámmal amikor találkoztam, ő néha mesélt Istenről. Beszéltünk az agykontrollról is, amit ő is csinált, hogy az mennyire veszélyes, és az tulajdonképpen fehér mágia. Úgyhogy szép lassan abbahagytam az agykontrol technikákat is (szerencsére nem voltam mélyen benne a dologban, csak néha néha használtam egy-egy technikát, így nem volt nehéz abbahagyni). A Schlingloff Sanyi: „Isten márpedig van” című kazettáját is Ádámtól kaptam, és ez teljesen meggyőzött arról, hogy az evolúció elmélete butaság. Csodálkoztam, hogy eddig én ezt nem ismertem fel, hogy az evolúció ellentmond a fizika egyik alaptörvényének (gimiben fizika tagozatos osztályba jártam), miszerint „az entrópia (rendetlenség) mindig nő.” Mondjuk persze hogy nem ismertem fel, mert sosem gondolkoztam ezen. Az egyiket biológia órán tanultuk mint tény, a másikat meg fizikaórán mint tény. Eszembe nem jutott, hogy az egyik ellentmond a másiknak.

2006 augusztásában találkoztam az utcán két öreg nénikével és egy érdekes könyvecskét osztogattak: „Evolúció kontra teremtéselmélet”. Az evolúcióban nem hittem, és a könyv is erről szólt, szóval elfogadtam. Sok érdekes dolgot olvastam benne. A könyvecske második fele pedig a világ végével foglalkozott és a földi paradicsomról. Hát, nagyon érdekes dolgok voltak benne, hogy a menny itt lesz a földön, amikor eljön Jézus, meg csak 144000 ember kerül a mennybe. Nagyon érdekesnek találtam ezeket, mert ezekről korábban nem hallottam sem hittanórán, sem az iskolában. A világ vége dolog engem mindig is nagyon izgatott, mivel én úgy hiszem, hogy a világ vége 30-40 év múlva lesz és biztos hogy megélem. Szóval ennek muszáj volt utána néznem. De hát nem volt bibliám.

Válasz

/folytatás/

Eszembe jutott, hogy Ádámtól kaptam régen Bibliás CD-t, és azon van biblia méghozzá több fordításban is. Hát elővettem és elolvastam 2-3x a Jelenések könyvét. Nagyon érdekes volt számomra a Biblia. Nem is gondoltam, hogy ilyen érdekes dolgok is lehetnek benne. Viszont az evólúciós-könyvecskében a világ végéről kicsit másképp írtak. A Bibliában szó se volt ilyenről, hogy a menny itt lesz a földön. Meg azt a 144000-es számot is megtaláltam, de az nem a menny lakosainak száma volt, hanem valami papoknak a száma, akik a világ végén hírdetni fogják Isten Igéjét.
Sok kérdésem lett hirtelen: „Akkor hogy is van ezzel meg ezzel kapcsolatban? ” Szerettem volna többet megtudni Isten szándékáról az emberrel és a világgal kapcsolatban, és ezért felhívtam az Ádámot, hogy mikor van Istentisztelet, mert szeretnék elmenni és van egy csomó kérdésem. Ádámtól tudtam meg, hogy a nénikék, akivel találkoztam és akiktől az evolúciós-könyvecskét kaptam, ők Jehova tanuik voltak, és az egy szekta és hogy vigyázni kell velük, mert sok mindent félremagyaráznak a bibliával kapcsolatban. (De milyen érdekes, hogy Isten mindent tud használni a jóra: az én kiváncsiságom felkeltésére pont a jehovások füzetecskéje kellett tele féligazságokkal) Ádám sok kérdésemre tudott válaszolni és örültem, hogy eljöttem a gyülekezetbe. Örültem, hogy nem mentem el a Jehovások programjára, (mert természetesen program-ajánló cetlit is adtak a könyvecskéjük mellé). Ádám említette - mivel sok megválaszolatlan kérdésem volt még - hogy akár be is iratkozhatnék a Bibliiskolába egy-két tárgyra, mert érdekesnek találnám, mivel vannak olyan tárgyak, amelyek pont az én kérdéseimmel foglalkoznak. És akkor, 2006 auguszus végén határoztam el, hogy beiratkozok a Bibliaiskolába. Felismertem Isten akaratát, hogy nem véletlen, hogy ez pont augusztusban történik velem. Most van csomó kérdésem és most kezdődik a szemeszter az iskolában... Felvettem minden tárgyat, és úgy terveztem, hogy amelyik majd tetszik és érdekes számomra, azokra bejárok. Aztán csak azt vettem észre, hogy minden órára bejárok.... Köszönöm Istenem!

Olyan jó, hogy Isten hűséges hozzánk, mégha mi nem is vagyunk azok, és szeret minket, akkor is ha mi nem. És hogy mennyire szeret! Ez számomra máig is felfoghatatlan. És ez a szeretet, amit érzek Isten felől, teljesen megváltoztatja az életem. Érzem, hogy én is sokkal jobban tudok szeretni, mert ebből a sok szeretből, ami bennem van, muszáj kiadnom magamból. És ez csodálatos érzés. Köszönöm Jézus!

Balázs

Válasz