Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.
De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.
Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek!

2Pt 3,8-11.

LEHETŐSÉG A VÁRAKOZÁSBAN

De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem! (Mik 7,7)

Mikor sorban álltunk a vidámparkban a fiam egyik kedvenc játéka előtt, több mint másfél órát kellett várnunk. Megkérdeztem a fiamat, ki akarja-e várni a sort, reménykedve abban, hogy meggondolja magát. Ő azonban eltökélt volt, úgyhogy elkezdtünk a forróságban a tömött sorban várakozni. Alig vártuk az izgalmat, ami előttünk állt, és mielőtt észrevettük volna, már fent is ültünk a szerelvényen. Ahogy elkezdődött az utazás, a sorban állás emlékeit a játék öröme váltotta fel.
Szerintem senki sem szeret várakozni.
Azonban a Szentírás emlékeztet minket arra, hogy a várakozás az Istennel való élet része. Néha a várakozás kényelmetlennek vagy elviselhetetlennek tűnik, de Isten azt ígéri, hogy meghallgat minket, ha hozzá kiáltunk. Ha Isten ígéreteinek beteljesedését várjuk, akkor annak késlekedése is hálaadássá válik bennünk.
A hosszú sor a vidámparkban alkalmat adott arra, hogy a fiammal közben beszélgessünk.
Ugyanígy, ha azt érezzük, Isten nem az általunk megszabott időkeret szerint cselekszik, arra használhatjuk a várakozás idejét, hogy erősebbé és bizalmasabbá váljon a vele való kapcsolatunk.

Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy a várakozás idején közelebb kerüljünk hozzád! Ámen.

Ma közeledni fogok Istenhez, amíg várakozom.
Cortney Whiting (Georgia, USA)