Amikor Jézus feltekintett, látta, hogyan dobják a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe. Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, és így szólt:
"Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát."
Lk 21,1-4.
ADAKOZÁS SZERETETTEL
Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát. (Lk 21,4)
Amikor a férjem és a két és féléves dédunokánk, Carson hazatért a reggeli sétáról, Carson egy rózsaszál maradványait nyújtotta át nekem. Láthatóan már akkor is hervadt volt, amikor megtalálta, és a hazafelé vezető úton egy hervadt virágszirom kivételével az összes lehullott. Ennek ellenére úgy fogadtam, mintha egy tökéletes friss rózsaszál lett volna a virágüzletből, mert attól a személytől kaptam, akit szeretek.
Ilyen az, amikor teljes szívünkből felajánlunk valamit Istennek, amink van.
Jézus észrevette, amikor a mai olvasmányunkban szereplő özvegyasszony bedobta a két rézpénzt a templom perselyébe.
Ha időnkből, tehetségünkből, pénzünkből Istennek adunk, ez kedves dolog az ő szemében. Biztos vagyok benne, hogy szívesen látja, amikor időt szánunk a bibliatanulmányozásra, imádkozásra, amikor lehetőségeinket mások megsegítésére használjuk, pénzt adunk gyülekezetünknek és a szükségben lévő embereknek.
Talán kevésnek tűnik az, amit adhatunk, ahhoz képest, amit mások megtehetnek, de az összehasonlítgatás helyett Isten csak a szeretetet nézi, amellyel adjuk.
Imádság: Atyánk, segíts, hogy örömteli és önzetlen szívvel adjunk! Ámen.
A legjobbat akarom felajánlani, amivel csak rendelkezem.
Joanne Fleck (Oregon, USA)
Kommentáld!