"Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal." "De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél." "Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük."

Jn 17,13-26.

CSODÁLATOS ÁLDÁS

De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem. (Jn 17,20)

Az esküvői fogadásunkon a nagyszüleim egyik barátja, aki születésem óta ismert, megölelt, és azt mondta, édesanyám nagyon büszke lenne most rám. Nagyon örültem ennek a múlthoz fűződő kapcsolatnak, főleg azért, mert édesanyám és a nagyszüleim már nem éltek.
Azon azonban meglepődtem, hogy a férje is megölelt, és megfogta a kezem. Nem emlékszem, hogy valaha is beszélgettünk volna, mégis azt mondta: "Kislánykorod óta imádkozom érted." Azon az estén ez a mondat jelentette számomra a legtöbbet. Én addig a napig nem is tudtam erről az emberről, ő mégis mindvégig imádkozott értem. Hálás voltam ezért a csodás áldásért.
Mielőtt Jézust elárulták és megfeszítették, értünk imádkozott. Először azt kérte, hogy Isten őrizze meg a tanítványait a hitben, és szentelje meg őket. Rájuk bízta Isten beszédét, hogy osszák meg másokkal, ahogyan ő is megosztotta velük. Majd imádkozott azokért, akik az ő szavukra hisznek, vagyis értünk.
A Krisztus testében mi mindannyian egy család vagyunk, és a szeretetünket azzal is megmutathatjuk, hogy egymásért imádkozunk.

Imádság: Atyánk, add, hogy másokat a te szemeddel és a te szereteteddel lássunk! Tégy érzékennyé mások szüksége iránt, és emlékeztess, hogy imádkozzunk értük! Ámen.

Ma elmondom valakinek, hogy imádkozom érte.
Melinda VanRy (New York, USA)