Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
És íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó.
Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!"
Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.
És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: "Legyetek üdvözölve!" Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.
Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: "Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem."

Mt 28,1-10.

A HÚSVÉT REMÉNYSÉGE

Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2Kor 4,18)

Könnyekkel a szememben holtfáradtan ébredtem a húsvét előtti szombaton. Nemrég feladtam a világi sikereket adó munkahelyemet, hogy a szolgálatnak szenteljem életem. Az új hivatásomban azonban sok nehézségem volt. A helyzetet az is rontotta, hogy a férjemmel közölték: a munkahelyén beígért előléptetést másnak adják. Nem értettük, hogy miért érezzük Istent olyan távolinak; aggódtunk, és össze voltunk zavarodva.
Rájöttem, hogy a tanítványok nagyon elveszettnek érezhették magukat a húsvét előtti szombaton.
Nemcsak a tanítójukat és barátjukat gyászolták, de reményeik és álmaik is szertefoszlottak, hogy ő lesz a földi királyuk.
A döntésük, hogy elhagyva munkáikat és családjaikat Jézust követik, bizonyára értelmetlennek tűnt, és választ kerestek.
Ugyanúgy, mint a tanítványok, nem mindig látjuk, hogy Isten hogyan dolgozik az életünkben. De azt tudjuk, hogy a történet hogyan végződik.
A "szombatjainkon" tapasztalt zavarodottság, szorongás és várakozás ellenére, biztosak lehetünk benne, hogy Isten munkálkodik a világban.
A húsvét reggeli feltámadásban a vasárnap reménységét és a Krisztusban való új életet adja számunkra.

Imádság: Urunk, imádkozunk azokért, akik nehéz időkön mennek keresztül, és az összezavarodottság és várakozás állapotában vannak. A húsvét reménységét kérjük! Ámen.

Még ha nem is látom, Isten munkálkodik az életemben.
Erica Smith (Tennessee, USA)