Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.
Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember. A szegénysorsú testvér dicsekedjék a méltóságával, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.

Jak 1,2-12.

BÍZNI ISTENBEN

Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek. (Jak 1,2)

Kamaszkorom legnagyobb szenvedése az egyedüllét volt. Egyik év jött a másik után, és folyton imádkoztam, hogy igazi, mély keresztény barátságra találjak. Azonban évről-évre Isten ezt felelte: "még nem", én pedig nem értettem, miért. Nem tettem elég erőfeszítést, hogy barátságra leljek? Nem erősítené vajon egy Isten által támogatott barátság az Istennel való kapcsolatom? Az erős keresztényi barátság nem része Isten tervének?
Jakab levele azt mondja, a kísértést örömmel vegyük, mert a szenvedés megerősít és olyanná érlel bennünket, amilyennek Isten szánt.
Tizenéves korom magányban töltött évei alatt megtanultam Istentől függeni, és együtt érezni, elérni azokat, akikkel mások nem törődtek.
Megtanultam értékelni és megerősíteni a már meglévő kapcsolataim, különösen a testvéreimmel. És végül, az egyedüllét - a magányos olvasás és gondolkodás - arra sarkallt, hogy gondolataimat papírra vessem, és bátorságot adott, hogy írásaimat megosszam másokkal.
Isten nem azt mondja, hogy a szenvedés örömteli. A szenvedés az szenvedés, és az egyedüllét, amit tapasztaltam, önmagában nem volt jó dolog. Mégis, azt mondja Isten: "teljes örömnek tartsátok".
Ma már örömnek tartom azt a magányosságot a tapasztalások miatt, amiket azon keresztül adott nekem Isten.

Imádság: Urunk, bármitől szenvedjünk is ma, segíts, hogy örömmel bízzunk benned. Ámen.

A szenvedésben is kitartóan bízhatok Istenben.
Tim Pietz (Wisconsin, USA)